http://qgsmm48674.lithium.com/wgi/f7ecea249330
A segélyszervezeti dolgozó
azt ajánlja az európai országoknak, hogy próbálják meg nagyon
keményen fogni a bevándorlókat. Szerinte nem kell megtiltani, hogy
Európába jöhessenek, de új szabályokra van szükség.
2016. július 31., vasárnap
A segélyszervezet arabul tudó munkatársa001
júl
31
A segélyszervezet arabul
tudó munkatársa szerint a muszlim migránsok mint undorral néznek
a keresztény európaiakra. A dolgozó Horváthországban és
Szerbiában végzett humanitárius munkát és mivel a migránsok nem
sejtették, hogy tud arabul, nyilván mertek előtte beszélni.A dolgozó elmondta, hogy az arab férfiak mindegyike a segélyek megköszönése helyett azt a mondatot vetette oda a segélyszervezet munkatársainak, hogy: " Mocskos, keresztény kufárok."
Arra is volt példa, hogy egy muszlim férfininak kölcsönadta a mobiltelefonját és amikor megtudta, hogy keresztény eldobta és azt mondta, hogy nem akar mégegyszer keresztényekhez érni. A muszlim férfiak egyike sem akart vele kezet fogni.
Többször arról beszéltek a fiatal muszlim férfiak, hogy jó lenne megerőszakolni a segélyszervezet női munkatársait. Arról is többször hallották beszélni a migránsokat, hogy Európában nem kell dolgozni, csak kapják majd a pénzt. A muszlim férfiak többször beszéltek arról is, hogy a hitetlen európaiakat mind ki kellene írtani.
A segélyszervezeti dolgozó azt ajánlja az európai országoknak, hogy próbálják meg nagyon keményen fogni a bevándorlókat. Szerinte nem kell megtiltani, hogy Európába jöhessenek, de új szabályokra van szükség. Nem szabad nekik mecseteket építeni és nem szabad engedni, hogy párhuzamos társadalmakat hozzanak létre.
"Segíten kell rajtuk, de rájuk kell kényszeríteni a befogadó országok szabályait". - mondta a neve elhallgatását kérő nő.
forrás: http://www.express.co.uk
Forrás: meteon.org
2016. július 30., szombat
Az előző felvételhez hasonlóan ezt a videót is az Iszlám Állam hivatalos hírügynöksége, az AMAQ tette közzé.
Ez nem vallásháború csak ölik a papokat
"Leromboljuk az országotokat" - újabb támadásokat ígért a papgyilkos
Új videó jelent meg a normandiai papgyilkosok egyikéről, Abdel-Malik Petitjeanról, aki a templomi támadás előtt egész Franciaországot megfenyegette és bosszút esküdött, az iszlamista ideológiát képviselő franciákat pedig tömeggyilkosságra biztatta. A 19 éves fiatal egy francia reptéren dolgozott, ahol senki sem gondolta róla, hogy veszélyes lehet.
A második normandiai támadó fiú, Abdel-Malik Petitjean Francois Hollande francia elnökhöz és Manuel Valls miniszterelnöknek címezte fenyegető üzenetét – írta a Sky News az éjjel közzétett videó lefordítása után.
A csíkos pólót viselő fiatal terrorista főként franciául beszél a felvételen, de arab kifejezéseket is használ. A háttér alapján otthon készítette a videót.
“Testvérek, késekkel felszerelkezve menjetek ki az utcákra, és tegyétek, amit tennetek kell. Támadjatok, öljétek őket tömegével!” – biztatja a Franciaországban élő szélsőségeseket.
Egy korábbi videón tettestársa, Adel Kermiche is összefoglalta, hogyan képzeli el a merényleteket: “Levágsz két vagy három fejet és kész.”
Újabb támadásokat ígér
“Változnak az idők. Úgy fogtok szenvedni, ahogy a mi testvéreink is szenvednek. Leromboljuk az országotokat” – fenyegetőzött a normandiai templomi támadás előtt készített második videón Abdel-Malik Petitjean, akit a merénylet előtt pár nappal már kerestek a francia hatóságok.
Az előző felvételhez hasonlóan ezt a videót is az Iszlám Állam hivatalos hírügynöksége, az AMAQ tette közzé.
Feladták az éhségsztrájkot Horgosnál
http://www.hirado.hu/2016/07/29/veget-ert-a-migransok-ehsegsztrajkja-horgosnal/
Véget vetettek éhségsztrájkjuknak a
szerb-magyar határ közelében, Horgosnál tiltakozó migránsok - mondta el a
közmédia helyszíni tudósítója pénteken az MTI-nek. A Belgrádból gyalog
Horgosra vonult migránsok hat napja próbálták elérni, hogy Magyarország
megnyissa előttük a határt.
A szerb-magyar határ melletti tisztásra vasárnap
130-an érkeztek meg Belgrádból, ahonnan eredetileg 300-400, főleg
afganisztáni és pakisztáni migráns indult útnak még múlt pénteken.
Közülük azóta sokan feladták az éhségsztrájkot, és a közeli
tranzitzónába mentek, majd többen újra csatlakoztak a csoporthoz.Péntek délelőtt még csaknem ötvenen voltak, akik kitartottak, sokan közülük kimerült állapotban vannak.
A bevándorlók korábban azt mondták: azért jöttek, hogy a határzár és a menedékkérők beengedésére vonatkozó szigorú szabályok ellen tiltakozzanak és végkimerülésig kitartanak.
EPA/Balogh Zoltán
Annak, hogy valamelyik tranzitközpontba kerülhessenek és beadhassák menedékkérelmüket Magyarországon, az a feltétele, hogy a Szerbiában létesített befogadóállomások egyikében regisztráljanak.
Hivatalos adatok szerint közel 3600 illegális bevándorló tartózkodik jelenleg Szerbiában, többségük afganisztáni.
Közülük 600-700 Belgrádban, a buszállomáshoz közeli parkokban, a szabad ég alatt tartózkodnak. Csak az elmúlt egy napban 160 újabb migráns csatlakozott hozzájuk, de naponta többen el is hagyják a fővárost, rendszeres buszjáratokkal, Szabadka és Zombor irányába távoznak.
2016. július 29., péntek
Ferenc pápa: Itt a III. világháború, de nem vallások közötti
http://index.hu/kulfold/2016/07/27/ferenc_papa_itt_a_iii._vilaghaboru_de_nem_vallasok_kozotti/
Ferenc pápa: Itt a III. világháború, de nem vallások közötti
2016.07.27. 18:43
– mondta Ferenc pápa a vele együtt utazó újságíróknak a repülő fedélzetén, útban a krakkói katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra.A világ háborúban áll, de ez nem vallások közötti háború
Amikor háborúról beszélek, komolyan gondolom, de ez nem vallások közötti háború. Ez a háború a pénzért, a forrásokért, a természetért, az uralomért zajlik– mondta. A pápa külön szólt a Rouen-i késelés áldozatául esett idős lelkész haláláról, de most is elutasította, hogy vallási háborúról lenne szó.
Minden vallás békét akar. Mások akarnak háborút.Ferenc pápa öt napra utazik Lengyelországba, a vasárnapig tartó Ifjúsági Világtalálkozón vesz részt. Hétvégére másfél millió résztvevőt várnak a krakkói eseményre. Kiemelt biztonsági intézkedések lesznek, Jacek Majchrowski krakkói polgármester ígérete szerint a város olyan biztonságos lesz, mint a Vatikán.
Az erős politikai kapcsolatokkal rendelkező lengyel katolikus egyház vezetői ehhez képest „menekültpárti” hangot ütnek meg, de az egyház összességében konzervatívabb a pápánál. Bár az egyház ott is heterogén, jelentős befolyása van az európai mércével nagyon konzervatívnak számító, a Radio Maryja által fémjelzett vonalnak.
Fotó: Janek Skarzynski / AFP
A pápa szerda délután a krakkói Wawelbe, a lengyel királyok sírhelyéhez látogat, csütörtökön pedig a legfőbb lengyel nemzeti zarándokhelyen, a częstochowai Fekete Madonna Jasna Góra-i templomában celebrál misét. Pénteken Auschwitzba megy, ahol végül nem mond beszédet.
A borzalmak helyére beszédek és tömegek nélkül szeretnék menni. Egyedül, imádkozni. És talán az Úr megadja nekem a sírás kegyelmét.
Raw: Pope Francis Arrives For 5-Day Poland Visit
Krakköban elhangzott egy beszéd a 3. világháborúról ami imperialista háború nekem ez kinai
SOKKOLÓ VALÓSÁG A BEVÁNDORLÁS MÖGÖTT
http://hir.ma/18-2/szornyu-valosag-all-a-bevandorlas-mogott-sokkolo-18/563518
A második holokauszt
SZEMBENÉZÉS
Életem nagyobbik részében nem
érdekelt az iszlám világ és a Közel-Kelet politikája. A legtöbb magyar
ember hozzám hasonlóan éli le életét. Természetesen hallunk a vallásról,
és ismerjük az Allah és a Mohamed neveket is. Tudjuk, hogy a Korán a
szent könyvük. Sokáig hittem azoknak, akik azt mondták: „Az iszlám egy
külön világ. Ők mindig háborúznak, nem tudnak békében élni.
Terroristák.”
A kedvenc tárgyam a matematika. Amikor
egy érthetetlen képletet kell megfejtenem, nem csukom be a könyvet.
Agyunkkal végtelen dolgot tudunk megtanulni, megérteni. Ezért létezik
elménk, csak tőlünk függ, hogy vesszük-e a fáradtságot. Miért ne?
Tetszett amit eddig olvastál? Dobj egy lájkot az oldalunkra! Köszönjük!
Arra ösztönzöm az Olvasót is, hogy tegye
most ezt, és ahelyett, hogy elfordulna a sokkoló valóságtól, szedje
össze a bátorságát és civil, ártatlan emberként nézzen körbe a
nagyvilágban!
Én akkor tettem ugyanígy, amikor
hallottam a bevándorlásról. Láttam a televízióban tüntető tömegeket, a
Franciaország és Anglia határán lévő elszánt embereket. Hallottam,
ahogyan Orbán Úr ismételgetni kezdte a „bevándorló” szót, és
természetesen elküldték nekem is azt az igen-nem-nem kérdőívet, amire
én logika órán elégtelen jegyet kaptam volna.
A MAGYAR TABU
Egyből felismertem, hogy nem kapok
információt a határon túli helyzetről. Tudtam, hogy így csapdába
eshetek, hiszen nem ismerem, hogy miből ered mindez. Kíváncsi lettem,
mit titkolnak el előlem. Ha valamit csak hiszel, de nem tudsz, akkor
bármikor át lehet téged verni. Figyelj!
- Éhes vagy. Hozok neked nagyon finom pizzát. A ketchup a tetején fantasztikus. Jól is laksz, mosolyogva meg is köszönöd.
- Most pedig azt mondom, valójában egy gyilkos alkotása volt ez, és a ketchup csak fűszerezett vér volt. Most is megennéd?
Ha nem bizonyosodsz meg a valóságról,
akkor bárki átverhet téged. Találtam olyan linkeket, ahol azt állítják,
hogy pár bevándorló elmondta, hogy az USA támogatja utazásukat.
Programozóként én ilyen oldalt pár perc alatt gyártok a számodra. Pár
ember egy képen, hatásos szöveg és hivatkozás egy médiára. Ha nem nézel
utána annak, amit a hatalom elhallgat előled, csapdába esel, és egy
gyűlölködő ember válik belőled. Nem arra figyelsz, ami a legfontosabb.
Az eltelt idő óta mára teljesen máshogy
látom az iszlám világát. Keresztény vagyok. A biológiát is kedvelem, de
nem vagyok biológus. Máshogy látom a bevándorlást is. Annyira, hogy már
tudom, hogy ez valójában csak mellékhatása annak a pokolnak, amiről nem
mesélnek a magyar embereknek.
Az összes hír, amit Magyarországon látsz
a bevándorlásról eltörpül a valódi probléma mellett. Szánalmassá és
nevetségessé válik minden felháborodás a szemetelésen, a menekülők
viselkedésén. Szánalmassá válunk, hiszen a legnagyobb problémán nem
háborodunk fel. Azt a valóságot mutatom be az Olvasónak, amit könnyedén
be tudok bizonyítani. A bizonyítékok sokkolóak és önmagukért beszélnek. A
bevándorlás azonnal eltörpül a valódi probléma mellett. Egyből
megértjük, hogy a hatalom nem tájékoztat a lényegről, ehelyett egy
színjátékot ad elő, hogy ne is keressük a valódi okokat.
Figyelem!
Népirtás történik Szíriában.
SZÍRIA, A MAGÁRA HAGYOTT VILÁG
Szíria. Az a hely, ahová Jézus követői
menekültek a próféta halála után. A hely, ahol először hívták őket
keresztényeknek. Az ország területén tíznél is több nemzetiség él
együtt. Mondhatnánk erre azt, hogy ezért nem tudnak megférni egymás
mellett. A valóságban e közösségek a vallások kezdete óta együtt élnek,
és még ma is őrzik ősi építményeiket. Több millió lakosú, egyetemekkel
tarkított városokban laknak. A keresztények központja Homsz, de sok él
Aleppóban, Damaszkuszban is. Az ország elnöke alavita vallású, és
hatalmának alapja a vallásszabadság. Az alaviták között élnek
keresztények, arabok, muzulmánok, kurdok, drúzok és zsidók is.
Egy könyvet írhatnék arról a
folyamatról, ami Szíriát e tragédiába sodorta. Az Olvasónak most csak az
ártatlan civilek sorsát mutatom be. Azonban azt le kell szögeznem, hogy
a kialakult káoszért az egész világ felelős. Törökországtól kezdve az
Egyesült Államokig minden állam (és némán hallgató társai) mocskos
kezeikkel csak a feszültséget szították. A török elnök azonnal
kampányolni kezdett, hogy Szíriába exportálhassa saját politikai
rendszerét. Az Egyesült Államok hivatalos közleményben ismerte el, hogy a
szíriai politika ellen lázadó csoportokat támogat. Minden ilyen
cselekedet a tragédia felé sodorta az országot. Szíria belső forradalmát
külső érdekek egy óriási káoszba sodorták. Információk kezdtek
kiszivárogni arról, hogy tömegpusztító és vegyi fegyverek jutottak az
országba.
A civilek békés forradalmát hirtelen
felhergelt, pusztításra éhes csoportok vették körbe. Elkezdődött az a
rémálom, ami milliókat késztet menekülésre, miközben ennél is több civil
rekedt Szíria határain belül és a mai napig küzd a túlélésért.
Végül e káoszt kihasználva Irakból
betört Szíriába az Iszlám Állam és támogatóinak hadserege. A
legkeményebb, legelszántabb ellenfélnek bizonyul. Zászlajuk, ruházatuk,
pusztító fegyvereik magát a Sátánt juttatják eszünkbe. Korábban az elnök
ellen harcoló szélsőségesek mára egyre több helyen az elnökkel együtt
harcolnak az Iszlám Állam ellen. Az ország felismerte, hogy átverték.
Nem is tudjuk elképzelni, milyen keserves küzdelmet folytat a magára
hagyott Szíria a terrorista hadsereg ellen. A civilizáció bölcsője a
tét. Keresztény kultúránk ősi emlékeit őrző világ a pusztulás szélén
áll, miközben válogatás nélkül mészárolják le lakosságát.
Aleppó 2015-ben, Szíria 2 és fél millió lakosú, 7000 éves városa
A világ eközben tétlenül üldögél, és a szemetelésen, a rendbontáson háborodik fel…
Mára az ország egy romhalmaz, nincs
egészségügy, nincs oktatás. Aleppót, a több millió lakosú, 7000 éve
létező nagyvárost porig rombolták, a szélsőségesek elzárták a várostól a
vizet és az áramot.
Homsz, a szíriai keresztények városa 2015-ben
Amikor először szembesültem a
valósággal, szó szerint elsírtam magam. Patakokban folytak a könnyeim a
látványtól. Rádöbbentem, hogy végig hazudtak nekem. Rádöbbentem, hogy a
hatalom megpróbálta kiölni az embert belőlem. Ez az érzés eltartott pár
napig. Sok millió ártatlan ember fájdalmát és kínos szenvedését láttam
magam előtt.
Szíriai halott gyermekek
A VALÓDI PROBLÉMA
Azt mondják a magyar hírek, illegális bevándorló?
Én azt mondom: végtagjukat elvesztett, félfejű, haldokló gyermekek, őrületbe kergetett szülők, agyonvert idősek.
Azt mondják a magyar hírek, szemetelés, tüntetés?
Én azt mondom: milliós lakosságú városok teljes lerombolása.
Azt mondják a magyar hírek, a bevándorlók nem tisztelnek minket.
Én azt mondom, hogy nem lehet tisztelni azt, akit hidegen hagy a népirtás.
A fővárosban ragadt menekültek helyzete valójában csak egy színjáték.
Ahogy a pizzás példámban is láthattad, a
hatalom nem a népirtásról beszél, csak a bevándorlókról. Ezért megeszed
a pizzát. A politika minden döntése a színjáték része. Egy szót nem
hallasz a sok millió áldozatról, a kegyetlen pokolról. Kapcsold be a
rádiót és hallgasd a híreket! Illegális határátlépőkről beszélnek. A
menekülteket feltartóztatják. Nagyon jól tudják, hogy ezzel feszültséget
gerjesztenek. Így nevezheti a hatalom önmagát a magyarokat megvédő
erőnek.
Amíg a magyar média nem a sok millió áldozatról és a lelketlen mészárlásról beszél, addig átveri az embereket.
Megesszük a pizzát. A valódi, sokkoló
probléma nélkül láttatják velünk a folyamatot, és így nem értjük az
eseményeket. Hazánkban a legtöbb feszültséget a saját politikánk
gerjeszti a saját döntéseivel. Ha gyűlölsz, akkor a hatalomnak adsz
igazat. Ez a játék lényege.
A Szíriát ért tragikus eseményeket
kezdetben a nemzetközi média a szíriai elnök tetteinek tulajdonította.
Bashar Al-Assad keményen fellépett az elmérgesedő tüntetések ellen, a
tömegpusztító és vegyi fegyverek használatát a mai napig nem sikerült
rábizonyítani. 2015-re már tisztán látható az a szélsőséges erő (és
külső támogatói is körvonalazódnak), aki mindezekből nagy előnyre tesz
szert.
A MENEKÜLTEK, AZAZ A TÚLÉLŐK
Sokan mondják azt: „Csak a férfiak menekülnek! Miért hagyják hátra családtagjaikat?”
Erre én azt válaszolom, hogy ostoba az,
aki a bevándorlók nemek szerinti megoszlásából következtet a
menekültekre. Szíriát és szomszédos államait kell alaposan szemügyre
vennünk. A szíriai bevándorlók száma Európában augusztus 29-én 348.540
fő volt. Soknak tűnik, de induljunk ki Szíriából! Ne együk meg a pizzát!
Szíria menekültjeinek száma augusztus 29-én 4.088.078 fő volt. 12-szer több ez a szám annál, mint ahogy mi Európában azt megéljük.
Nem igaz, hogy mindenki Európába menekül.
Viszont sokkal nagyobb a probléma annál, mint ahogy mi azt itthon látjuk.
Szíria népessége 20 millió fő felett
van. Képzeljük el, hány millió ember vált az ország határain belül
áldozattá és hány ember hal meg ebben a pillanatban is.
Egy népirtás hatását éljük át 2015-ben.
A 4.088.078 menekülőnek 50 %-a kiskorú
gyermek, és több nő menekül összesen, mint férfi. A szíriai férfiak
többsége a mai napig elszántan harcol az Iszlám Állam ellen. Aleppó
városában 300 veterán katona ragadt a város egyik repülőterén. Az Iszlám
Állam teljesen körbezárta őket, mégis hősiesen visszavertek minden
támadást. A mai napig ellenállnak. A szíriai hadsereg eközben hosszú
ideje próbálja magát a veteránok közelébe küzdeni, de az Iszlám Állam
elállja útjukat.
Homsz városát, a kereszténység fontos
központját augusztus elején közelítette meg a szélsőséges hadsereg.
Ezrek menekültek Homsz felé. Az érsek nyílt levélben kérte a világ
keresztényeinek segítségét. A magyar politika még csak meg sem említette
ezt. A legrégebbi keresztény közösségek pusztulása nem hír, csak a
bevándorlás. Végül a szíriai elnök avatkozott közbe, és a mai napig
távol tartja a terroristákat Homsz városától.
Az arabok védik a keresztények életét. Eközben a keresztények háborognak a szemetelés miatt…
Az aleppói repülőtéren rekedt 300 szíriai katona
(forrás: http://www.islamicinvitationturkey.com/2015/08/14/battle-map-update-of-east-aleppo-syrian-army-on-the-offensive/)2016. július 28., csütörtök
2016. július 27., szerda
A müncheni támadás és a dunaújvárosi szál (vendégposzt) Öcaline • 2016. július 24. 17:58 •
http://www.castellum.do/2016/07/24/a-muncheni-tamadas-es-a-dunaujvarosi-szal-vendegposzt
Dunaújvárosi érintettje is volt/van a kilenc halálos áldozattal járt müncheni lövöldözésnek, értesült a Castellum.do – az alábbiakban Nyerki Emil vendégposztját olvashatjátok, a dunaújvárosi diák egy kutatói ösztöndíjprogrammal tartózkodik Zürichben, az attak időpontjában éppen a bajor nagyvárosban kirándulva került a veszélyzónába.
("A Mc’Donalds árt az egészségnek, avagy a müncheni támadás az én szemszögemből.” – ezzel a címmel posztolt blogján egy összegzést a tragikus kimenetelű bajororoszági lövöldözés részleteiről a dunaújvárosi Nyerki Emil. Az írást a szerző engedélyével, apró stilisztikai változtatásokat nem számítva betűhíven közöljük.)
Viszonylag unalmas napnak indult. Egy kutatói ösztöndíj programmal vagyok Zürichben ezen a nyáron. Ezen a hétvégén volt kirándulás Münchenbe, hogy az ottani kollégákat meglátogassuk. Reggel laborlátogatáson vettünk részt, délután pedig a Deutsches Museum-ba mentünk. Mivel innentől kezdve szabadidőnk volt, sétáltunk a városban. A lányok "fürdőbombát" akartak venni, mivel a szálláson volt kád. (Ennek későbbiekben még nagy jelentősége lesz.) Éhesek voltunk, elindultunk hát keresni egy olyan éttermet, ahol van vegán kaja is. Szétváltunk egy ponton, mert esélytelen lett volna húsz embert egy helyen elhelyezni. 9-en maradtunk. 3 ír, 2 spanyol, 2 lengyel, 1 svéd társam és én. Találtunk egy hamburgerezőt, ahova befértünk, illetve volt vegán étel.
Pont mikor befejeztük mindannyian az evést és készültünk fizetni,
hallottam három lövés visszhangját, majd megint hármat.
Mindenki elindult a hátsó ajtó fele, a bejáratnál lévő pincér azonnal bezárta az ajtót, és a rácsot ráhúzta az ablakokra. Hátul az udvaron az első dolgunk az volt, hogy elkezdtük a kolleginákat nyugtatni.
Egyértelmű, hogy sokkos állapotban voltak, szerencsére a spanyol az ír srác és jómagam még tartottuk magunkat. Kimondottan nem volt könnyű dolog. Belül bőgtem, csak vissza akartam jutni a szállásra, befeküdni az ágyamba és sírni, amíg el nem alszom. Eléggé nem férfias dolog, de szerintem mindenki megérti. Próbáltunk információ morzsákat szerezni, hogy terrortámadás, háborús helyzet vagy mi történt. Nem tudtunk semmit, és ez volt a legrosszabb. Hallottuk a folyamatos szirénázást, ahogy a rendőrök érkeztek, több helikoptert is láttunk. Egy német srác leszólt a tetőtérből, hogy menjünk fel, van elég hely mindenkinek. Nagyjából 20-22 ember ment fel hozzájuk.
Azonnal hoztak vizet, két matrac a padlóra, a TV-ben ment az elő közvetítés. Nagyon rendesek voltak, előkerültek a telefonvonalak. Próbáltunk mindenkit elérni, reméltük, hogy a csapat minden tagja biztonságban van. Féltünk, nehogy valakinek baja essen, hiszen ekkor még úgy tudtuk, hogy több támadó van.
Ekkor jöttünk rá, hogy pont abba a bevásárlóközpontba akartunk menni, ahol a vérengzés történt – hiszen a lányok shoppingolni akartak. De mivel vagy 40 percet voltunk, a kozmetikai boltba nem mentünk. Ez volt a legnagyobb sokk, hogy mi is majdnem ott voltunk. Szépen lassan elkezdtek jönni az információk. Teljesen lezárták a várost, a tömegközlekedés leállítva, a GSG-9-t (német kommandó) bevetették és úton volt a Cobra Commandó is (osztrák különleges erők). További tájékoztatásig nem lehetett kimenni az utcára. Ekkor indult el twitteren a lehetőség, hogy ahol befogadnák az embereket, írjanak címet. Egyre több társunkról derült ki, hogy
sikeresen visszaértek a hotelba,
ahol laktunk, a többiek pedig biztonságos helyen voltak; vagy a rendőrkapitányságon vagy egy templomban vagy más hotelekben. Nem tudtunk mit tenni, vártunk újabb utasításra. A rendőrség Facebookon és Twitteren folyamatos tájékoztatást nyújtott, látszott a hihetetlen német precizitás. Fél 11 környékén kaptuk a hírt, hogy a templomba lévő kollégák átmentek a kapitányságra, hazaviszik őket az egyenruhások, amint nyugodtabb lesz a helyzet.
Ekkor sikerült elérni a koordinátorokat, intézik nekünk a szállítást, illetve reggel hazahoznak minket Zürichbe. Folyamatos tájékoztatást kért, próbált minket nyugtatni – a kedélyek kezdtek lenyugodni, a lakásban egyre jobb lett a hangulat, ismerkedtünk. Ilyenkor vannak igazán kettős érzelmeim. Egyrészt nagyon meghat, hogy az emberek mennyire segítőkészek tudnak lenni, másfelől elszomorít, hogy ez alapvetően
akkor van csak, amikor nagy a baj.
Végül háromnegyed 12-kor kaptuk az SMS-t, hogy hívhatjuk a taxit. Tőlünk nem messze volt egy görög kolléga, mondtuk, hogy őt is fel kell venni, különben nem megyünk. "Senkit nem hagyunk hátra." Amikor megérkezett az első taxi, elköszöntünk a házigazdáinktól és a többi embertől, aki még maradt. Nagyon nemzetközi csapat jött össze, Mexikótól Kínáig majdnem minden nemzettel. (A támadás tragikus mérlege szerint egyébként a müncheni lövöldöző kilenc áldozatából hét külföldi volt – köztük egy magyar kamasz –, a bajor tartományi bűnügyi hivatal közlése szerint a tettes egy kivétellel mindannyian fiatalokkal végzett – Öcaline)
Lent kellett egy kicsit várnunk, mert kellett egy második taxi, hogy mindenkit el lehessen vinni. Bevallom, még ekkor is halálfélelmem volt, de megint nem volt szabad kimutatnom, nehogy a többiek visszaessenek a sokkba. Elképesztően nehéz volt. Nagyjából fél órával később megérkeztünk a hotelba. Mi voltunk az utolsók, mindenki más ránk várt. Beértünk, a hangulat szinte olyan volt, mintha megnyertük volna az olimpiát. Mindenki azonnal a másik nyakába ugrott,
többen elsírták magukat.
Nem számított, hogy kit öleltem meg, jól esett. Tényleg úgy éreztem, hogy testvéreimnek tekinthetem őket. Megbeszéltük, hogy 10 perc szünet, mindenki lepakol és irány a bár. Nem érdekelt senkit, hogy drága (Zürichhez képest hihetetlen olcsó volt), kellett valami az idegeinknek. Megint csak az emberek együttérzését mutatja, hogy a hotel vezetője állta az első kört, ráadásul a pultos srác a műszakja végén másfél órát maradt még. Ránk fért a nyugalom.
Rosszul aludtunk. Mindannyian. Reggel a hallban találkoztunk, közösen mentünk reggelizni. Ekkor kaptam meg a két új becenevem: Lélektelen Testvér (Soulless Brother) és Jégember (Iceman). Nem értettem, de elmagyarázták, hogy annyira nyugodt voltam végig, hogy a lelkem létezését megkérdőjelezték.
Délelőtt tízkor a hotel előtt várt minket három taxi minibusz. Megyünk haza, megkönnyebbültünk. Bár a város újra biztonságos volt, a készültséget fenntartották. Utunk eseménytelen volt, legtöbben aludtak vagy hülyéskedtek. Valahogy el kellett ütni az időd. És bár a svájci határon kaptunk egy ellenőrzést, a folyamatos elnézéskérés mellett gyorsan végeztek a határőrök. Amint visszaértünk a városba, első utunk egy ír vendéglátóipari egységbe vezetett. A programot pénzelő cég állta az ételünket és egy fájdalomitalt.
Vége. Itthon vagyunk.
Ma (szombaton – Öcaline) estére egy hatalmas parti a terv, le kell eresztenünk. Összességében mondhatom, hogy egy ember, akinek elment az esze (igen, csak ennyi volt), aki megölt több embert, még többet megsebesített és egy nemzetet rettegésben tartott, képes volt arra, hogy teljesen idegen embereket összehozzon, már barátokat még közelebbi kapcsolatba hozzon.
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki érdeklődött, segített, tartotta bennem a lelket. A német rendőrségnek a hihetetlen precizitást és kedvességet, amit a civilek felé mutattak. A program koordinátorainak az azonnali és gyors segítséget, a „„menekítést". Mondhatjuk, hogy élménydús volt a müncheni kirándulásunk; fájdalom, ez is igaz.
(Fotók: abc.net.au; Modern Tokyo Times)
> Hírmix: katt ide a nap további híreiért!
A müncheni támadás és a dunaújvárosi szál (vendégposzt)
Dunaújvárosi érintettje is volt/van a kilenc halálos áldozattal járt müncheni lövöldözésnek, értesült a Castellum.do – az alábbiakban Nyerki Emil vendégposztját olvashatjátok, a dunaújvárosi diák egy kutatói ösztöndíjprogrammal tartózkodik Zürichben, az attak időpontjában éppen a bajor nagyvárosban kirándulva került a veszélyzónába.
("A Mc’Donalds árt az egészségnek, avagy a müncheni támadás az én szemszögemből.” – ezzel a címmel posztolt blogján egy összegzést a tragikus kimenetelű bajororoszági lövöldözés részleteiről a dunaújvárosi Nyerki Emil. Az írást a szerző engedélyével, apró stilisztikai változtatásokat nem számítva betűhíven közöljük.)
Viszonylag unalmas napnak indult. Egy kutatói ösztöndíj programmal vagyok Zürichben ezen a nyáron. Ezen a hétvégén volt kirándulás Münchenbe, hogy az ottani kollégákat meglátogassuk. Reggel laborlátogatáson vettünk részt, délután pedig a Deutsches Museum-ba mentünk. Mivel innentől kezdve szabadidőnk volt, sétáltunk a városban. A lányok "fürdőbombát" akartak venni, mivel a szálláson volt kád. (Ennek későbbiekben még nagy jelentősége lesz.) Éhesek voltunk, elindultunk hát keresni egy olyan éttermet, ahol van vegán kaja is. Szétváltunk egy ponton, mert esélytelen lett volna húsz embert egy helyen elhelyezni. 9-en maradtunk. 3 ír, 2 spanyol, 2 lengyel, 1 svéd társam és én. Találtunk egy hamburgerezőt, ahova befértünk, illetve volt vegán étel.
Pont mikor befejeztük mindannyian az evést és készültünk fizetni,
hallottam három lövés visszhangját, majd megint hármat.
Mindenki elindult a hátsó ajtó fele, a bejáratnál lévő pincér azonnal bezárta az ajtót, és a rácsot ráhúzta az ablakokra. Hátul az udvaron az első dolgunk az volt, hogy elkezdtük a kolleginákat nyugtatni.
Egyértelmű, hogy sokkos állapotban voltak, szerencsére a spanyol az ír srác és jómagam még tartottuk magunkat. Kimondottan nem volt könnyű dolog. Belül bőgtem, csak vissza akartam jutni a szállásra, befeküdni az ágyamba és sírni, amíg el nem alszom. Eléggé nem férfias dolog, de szerintem mindenki megérti. Próbáltunk információ morzsákat szerezni, hogy terrortámadás, háborús helyzet vagy mi történt. Nem tudtunk semmit, és ez volt a legrosszabb. Hallottuk a folyamatos szirénázást, ahogy a rendőrök érkeztek, több helikoptert is láttunk. Egy német srác leszólt a tetőtérből, hogy menjünk fel, van elég hely mindenkinek. Nagyjából 20-22 ember ment fel hozzájuk.
Azonnal hoztak vizet, két matrac a padlóra, a TV-ben ment az elő közvetítés. Nagyon rendesek voltak, előkerültek a telefonvonalak. Próbáltunk mindenkit elérni, reméltük, hogy a csapat minden tagja biztonságban van. Féltünk, nehogy valakinek baja essen, hiszen ekkor még úgy tudtuk, hogy több támadó van.
Ekkor jöttünk rá, hogy pont abba a bevásárlóközpontba akartunk menni, ahol a vérengzés történt – hiszen a lányok shoppingolni akartak. De mivel vagy 40 percet voltunk, a kozmetikai boltba nem mentünk. Ez volt a legnagyobb sokk, hogy mi is majdnem ott voltunk. Szépen lassan elkezdtek jönni az információk. Teljesen lezárták a várost, a tömegközlekedés leállítva, a GSG-9-t (német kommandó) bevetették és úton volt a Cobra Commandó is (osztrák különleges erők). További tájékoztatásig nem lehetett kimenni az utcára. Ekkor indult el twitteren a lehetőség, hogy ahol befogadnák az embereket, írjanak címet. Egyre több társunkról derült ki, hogy
sikeresen visszaértek a hotelba,
ahol laktunk, a többiek pedig biztonságos helyen voltak; vagy a rendőrkapitányságon vagy egy templomban vagy más hotelekben. Nem tudtunk mit tenni, vártunk újabb utasításra. A rendőrség Facebookon és Twitteren folyamatos tájékoztatást nyújtott, látszott a hihetetlen német precizitás. Fél 11 környékén kaptuk a hírt, hogy a templomba lévő kollégák átmentek a kapitányságra, hazaviszik őket az egyenruhások, amint nyugodtabb lesz a helyzet.
Ekkor sikerült elérni a koordinátorokat, intézik nekünk a szállítást, illetve reggel hazahoznak minket Zürichbe. Folyamatos tájékoztatást kért, próbált minket nyugtatni – a kedélyek kezdtek lenyugodni, a lakásban egyre jobb lett a hangulat, ismerkedtünk. Ilyenkor vannak igazán kettős érzelmeim. Egyrészt nagyon meghat, hogy az emberek mennyire segítőkészek tudnak lenni, másfelől elszomorít, hogy ez alapvetően
akkor van csak, amikor nagy a baj.
Végül háromnegyed 12-kor kaptuk az SMS-t, hogy hívhatjuk a taxit. Tőlünk nem messze volt egy görög kolléga, mondtuk, hogy őt is fel kell venni, különben nem megyünk. "Senkit nem hagyunk hátra." Amikor megérkezett az első taxi, elköszöntünk a házigazdáinktól és a többi embertől, aki még maradt. Nagyon nemzetközi csapat jött össze, Mexikótól Kínáig majdnem minden nemzettel. (A támadás tragikus mérlege szerint egyébként a müncheni lövöldöző kilenc áldozatából hét külföldi volt – köztük egy magyar kamasz –, a bajor tartományi bűnügyi hivatal közlése szerint a tettes egy kivétellel mindannyian fiatalokkal végzett – Öcaline)
Lent kellett egy kicsit várnunk, mert kellett egy második taxi, hogy mindenkit el lehessen vinni. Bevallom, még ekkor is halálfélelmem volt, de megint nem volt szabad kimutatnom, nehogy a többiek visszaessenek a sokkba. Elképesztően nehéz volt. Nagyjából fél órával később megérkeztünk a hotelba. Mi voltunk az utolsók, mindenki más ránk várt. Beértünk, a hangulat szinte olyan volt, mintha megnyertük volna az olimpiát. Mindenki azonnal a másik nyakába ugrott,
többen elsírták magukat.
Nem számított, hogy kit öleltem meg, jól esett. Tényleg úgy éreztem, hogy testvéreimnek tekinthetem őket. Megbeszéltük, hogy 10 perc szünet, mindenki lepakol és irány a bár. Nem érdekelt senkit, hogy drága (Zürichhez képest hihetetlen olcsó volt), kellett valami az idegeinknek. Megint csak az emberek együttérzését mutatja, hogy a hotel vezetője állta az első kört, ráadásul a pultos srác a műszakja végén másfél órát maradt még. Ránk fért a nyugalom.
Rosszul aludtunk. Mindannyian. Reggel a hallban találkoztunk, közösen mentünk reggelizni. Ekkor kaptam meg a két új becenevem: Lélektelen Testvér (Soulless Brother) és Jégember (Iceman). Nem értettem, de elmagyarázták, hogy annyira nyugodt voltam végig, hogy a lelkem létezését megkérdőjelezték.
Délelőtt tízkor a hotel előtt várt minket három taxi minibusz. Megyünk haza, megkönnyebbültünk. Bár a város újra biztonságos volt, a készültséget fenntartották. Utunk eseménytelen volt, legtöbben aludtak vagy hülyéskedtek. Valahogy el kellett ütni az időd. És bár a svájci határon kaptunk egy ellenőrzést, a folyamatos elnézéskérés mellett gyorsan végeztek a határőrök. Amint visszaértünk a városba, első utunk egy ír vendéglátóipari egységbe vezetett. A programot pénzelő cég állta az ételünket és egy fájdalomitalt.
Vége. Itthon vagyunk.
Ma (szombaton – Öcaline) estére egy hatalmas parti a terv, le kell eresztenünk. Összességében mondhatom, hogy egy ember, akinek elment az esze (igen, csak ennyi volt), aki megölt több embert, még többet megsebesített és egy nemzetet rettegésben tartott, képes volt arra, hogy teljesen idegen embereket összehozzon, már barátokat még közelebbi kapcsolatba hozzon.
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki érdeklődött, segített, tartotta bennem a lelket. A német rendőrségnek a hihetetlen precizitást és kedvességet, amit a civilek felé mutattak. A program koordinátorainak az azonnali és gyors segítséget, a „„menekítést". Mondhatjuk, hogy élménydús volt a müncheni kirándulásunk; fájdalom, ez is igaz.
(Fotók: abc.net.au; Modern Tokyo Times)
> Hírmix: katt ide a nap további híreiért!
> Ne maradj le semmiről, kövess minket a facebookon is!
> Legyél te is a Castellum helyzetjelentője - vár a VéD!
Kommentek
Minden jog fenntartva © Castellum.do • Impresszum • Szerzői jogok • Adatvédelmi nyilatkozat • Médiaajánlat
Honlapkészítés: DDSWEB
Tömegesen költöznek a francia zsidók Izraelbe
https://izraelinfo.com/2016/07/27/tomegesen-koltoznek-a-francia-zsidok-izraelbe/
Francia zsidók alijáznak - fotó: Moti Kimhi
A francia alijázók között nagyon sok gyermek és csecsemő érkezett Izraelbe, valamint több családban egyszerre három generáció is képviselte magát. A csoport többsége Netánjában, Ra’ananaban, Jeruzsálemben és Asdódban fog letelepedni. A frissen érkezők gyors integrációja érdekében különleges programtervet készített a Migrációért és Alijázásért felelős Minisztérium és a Zsidó Ügynökség.
„Mindig is tudtuk, hogy szeretnénk alijázni, csak azt nem, hogy
mikor” – mondta Julie Abutul, aki férjével és öt gyermekével érkezett
Franciaországból. „Megértettük, hogy ott nem tudunk normális életet
élni. A legnehezebb az volt, hogy láttam: minden nap katonák sorakoznak a
gyermekeim iskolája előtt” – tette hozzá.
Európában jelenleg Franciaország ad otthont a legnagyobb zsidó közösség számára, azonban egyre többen döntenek az alijázás mellett. 2014-ben egyetlen év leforgása alatt a francia zsidóság 1%-a költözött a zsidó államba, 2015-ben pedig minden addiginál többen, összesen 7800-an érkeztek Izraelbe. 2000 óta a francia zsidóság 10%-a alijázott – ennek fele az elmúlt öt évben.
zsido.com
Tömegesen költöznek a francia zsidók Izraelbe
Francia zsidók alijáznak - fotó: Moti Kimhi
2000 óta a francia zsidóság 10 százaléka döntött az alijázás mellett.
Megérkezett Izraelbe az idei év legnagyobb létszámú csoportja, melynek tagjai végleg letelepednek a zsidó államban – adta hírül nemrég a Ynetnews. A 206 főből álló csoportot több izraeli miniszter, valamint Natan Sharansky, a Zsidó Ügynökség elnöke is ünnepi hangulatban köszöntette a Ben Gurion Repülőtéren.A francia alijázók között nagyon sok gyermek és csecsemő érkezett Izraelbe, valamint több családban egyszerre három generáció is képviselte magát. A csoport többsége Netánjában, Ra’ananaban, Jeruzsálemben és Asdódban fog letelepedni. A frissen érkezők gyors integrációja érdekében különleges programtervet készített a Migrációért és Alijázásért felelős Minisztérium és a Zsidó Ügynökség.
Örömmel jönnek – fotó: Moti Kimhi
Európában jelenleg Franciaország ad otthont a legnagyobb zsidó közösség számára, azonban egyre többen döntenek az alijázás mellett. 2014-ben egyetlen év leforgása alatt a francia zsidóság 1%-a költözött a zsidó államba, 2015-ben pedig minden addiginál többen, összesen 7800-an érkeztek Izraelbe. 2000 óta a francia zsidóság 10%-a alijázott – ennek fele az elmúlt öt évben.
zsido.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)