Szent Benedek regulája szó sszerinti átvétel

regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
1. oldal
SZENT BENEDEK
REGULÁJA
PROLÓGUS
0.1Hallgasd meg, ó fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá
szíved figyelmesen, fogadd a jóságos atya intéseit készségesen és
tettekkel teljesítsd, hogy 0.2visszatérj az engedelmesség
fáradságos munkájával ahhoz, akitől elszakadtál az engedetlenség
tunyasága által. 0.3Hozzád intézem most tehát szavaimat, aki
lemondasz saját akaratodról, és az engedelmességnek hatalmas és
hírneves fegyverzetét veszed magadra, hogy Krisztus Urunknak,
az igaz Királynak harcosa légy.
0.4Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal
kérjed, hogy ő vigye azt végbe, 0.5hogy ő, aki bennünket már fiai
sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is
szomorkodni rossz tetteink miatt. 0.6Úgy kell őt a bennünk levő
adományaival mindenkor szolgálnunk, hogy mint haragvó atya
örökségéből ki ne tagadjon minket, fiait, 0.7de úgy se mint
félelmetes úr, bűneinktől felingerelve, gonosz szolgák gyanánt át
ne adja az örök büntetésre azokat, akik nem akarták őt követni a
dicsőségbe.
0.8Keljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentő
szavára: "Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból", (Róm 13,
11.) 0.9Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és
megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a minden nap
felénk kiáltó isteni szózat: 0.10"Ma, ha az ő szavát halljátok, meg
ne keményítsétek szíveteket!" (Zsolt 94, 8) 0.11És ismét: "Akinek
füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az
egyházaknak!" (Jel 2, 7) 0.12És mit mond? "Jöjjetek fiaim,
hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak titeket." (Zsolt 33,
12).0.13"Siessetek, míg tiétek az élet világossága, hogy a halál
sötétsége meg ne lepjen benneteket!" (Jn 12, 35).
0.14Ezeket kiáltja oda az Úr a népsokaságnak, amikor keresi
munkását, majd így folytatja: 0.15"Ki az az ember, aki életet óhajt
és jó napokat kíván látni?" 0.16Ha ennek hallatára azt feleled:
"Én", akkor Isten ezt mondja neked: 0.17Ha igazi és örök életet
akarsz, "tiltsd el a nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon
csalárdságot, fordulj el a gonosztól és tedd a jót! Keresd a békét
és járj utána!" (Zsolt 33, 14-15). 0.18Ha ezt megteszitek, szemem
rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielőtt
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
2. oldal
segítségül hívnátok, azt mondom nektek: "Íme, itt vagyok" (Zsolt
33, 16). 0.19Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim,
az Úrnak e minket hívó szavánál? 0.20Íme, így mutatja meg
jóságosan az Úr az élet útját.
0.21Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek
gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait,
hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket.
0.22Ám ha országának sátrában akarunk lakni, hacsak jó
cselekedetekkel nem igyekszünk, soha oda el nem jutunk. 0.23De
kérdezzük meg az Urat a próféta szavaival: "Uram, ki lakhat a te
sátorodban, vagy ki pihenhet meg szent hegyeden?" (Zsolt 14, 1).
0.24Erre a kérdésre, testvéreim, halljuk az Úr feleletét, amint
megmutatja nekünk a sátorába vezető utat, 0.25mondván: "Aki
szennyfolt nélkül jár és az igazságot cselekszi; 0.26aki igazat szól
szívében, aki nem követ el álnokságot nyelvével; 0.27aki
embertársának nem tesz rosszat, és ellene gyalázkodó beszédet
nem tűr" (Zsolt 14, 2-3); 0.28aki a gonosz ördögöt, ha az valamire
rá akarja venni, tanácsával együtt a szívéből száműzi, semmibe
veszi, sátáni gondolatait még keletkezésükben megragadja és
Krisztushoz csapja; 0.29akik félik az Urat, és ezért erényes életük
miatt fel nem fuvalkodnak, hanem tudva, hogy a bennük levő jó
tulajdonságok nem tőlük, hanem az Úrtól erednek, 0.30a bennük
működő Urat magasztalják a próféta szavával: "Ne nekünk, ne
Uram, ne nekünk, hanem nevednek adj dicsőséget" (Zsolt 113,
9), 0.31amint Pál apostol a maga igehirdetéséből semmit sem
tulajdonított önmagának, hanem így szólt: "Isten kegyelméből
vagyok az, ami vagyok" (1 Kor 15, 10). 0.32És azt is mondja:
"Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék" (2 Kor 10, 7).
0.33Ezért mondja az Úr az Evangéliumban: "Aki hallja
szavaimat és megteszi azokat, a bölcs emberhez hasonlítom, ki
házát kősziklára építette. 0.34Jöttek az áradások, a szelek fújtak, és
nekirontottak annak a háznak, de az nem dőlt össze, hiszen
kőszikla volt az alapja" (Mt 7, 33-34).
0.35Így fejezi be az Úr, és várja is, hogy ezekre a szent
intelmeire naponként tetteinkkel feleljünk. 0.36Azért, hogy
bűneinket megjavíthassuk, meghosszabbítja életünk napjait,
0.37hiszen az Apostol is azt mondja: "Nem tudod-e, hogy az Isten
türelme töredelemre vezet téged?" (Róm 2, 4). 0.38Azt mondja
ugyanis a jóságos Úr: "Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy
megtérjen és éljen!" (Ez 33, 11).
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
3. oldal
0.39Miután tehát megkérdeztük az Urat, testvéreim, sátorának
lakója felől, hallottuk, mit kíván attól, aki ott akar lakni. De
bárcsak teljesíthetnénk az ott lakó kötelességeit! 0.40Elő kell tehát
készítenünk testünket és lelkünket a parancsok iránti szent
engedelmességben a harcra. 0.41És mivel ezt természetünk
magában nem tudja megtenni, kérjük az Urat, hogy adja meg
nekünk kegyelmének segítségét.
0.42Ha a pokol büntetése elől menekülve el akarunk jutni az
örök életre, 0.43akkor most, míg van időnk, míg e testben élünk,
és mindezeket még ebben a földi életben teljesíthetjük,
0.44siessünk és csak azt tegyük, ami örökre a javunkra válik.
0.45Fel kell tehát állítanunk az Úr szolgálatának iskoláját.
0.46Reméljük, hogy ebben az intézményben semmi kemény vagy
nehéz dolgot nem rendelünk el. 0.47Ha mégis a méltányosság úgy
kívánná, hogy valamit kissé szigorúbban rendeljünk el a hibák
kiirtására és a szeretet megőrzésére, 0.48azért ne riadj vissza, ne
fuss el mindjárt az üdvösség útjáról, melynek kezdete szűk és
szoros. 0.49De ha a szerzeteséletben és a hitben előrehaladunk,
akkor majd szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan
édességével sietünk előre az Isten parancsainak útján. 0.50Így az ő
vezetése alól magunkat soha ki nem vonva, mindhalálig
állhatatosan megmaradunk tanítása mellett a monostorban, és
béketűrésünkkel részt veszünk Krisztus szenvedéseiben, hogy
aztán országának is méltó részesei lehessünk. Amen.
1. A SZERZETESEK FAJAI
1.1Tudjuk, hogy a szerzetesnek négy faja van. 1.2Az első a
cenobitáké; ezek monostorban laknak, rendszabály és apát
vezetésével küzdenek.
1.3Második az anakorétáké vagyis a remetéké. Ezek nem a
szerzeteséletnek kezdő nekibuzdulásával, hanem a monostorban
való huzamosabb próbatétel útján lesznek azok. 1.4Ezek sok
társuk segítségével megtanultak az ördög ellen küzdeni, 1.5és jól
felkészülve testvéreik csatasorából magános harcra nyugodtan a
pusztába vonulhatnak, puszta kézzel és karral bátran tudnak
harcolni Isten segítségével a test és a gondolatok bűnei ellen.
1.6A szerzetesek harmadik, mégpedig igen rossz fajtája a
szarabaitáké. Ezek még nem állták ki sem egy regulának, sem a
tapasztalat tanításának próbáját, mint az arany a tűzét, hanem
puhák még, mint az ólom, 1.7cselekedeteikben még ragaszkodnak
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
4. oldal
a világhoz, és nyilvánvalóan csak hazudnak Istennek
hajkoronájukkal. 1.8Ezek ketten vagy hárman, vagy éppen
egyenként, pásztor nélkül nem az Úr, hanem saját maguk aklába
zárkóznak; törvény gyanánt áll előttük vágyaik kívánsága,
1.9midőn azt, amit maguk elgondolnak és kiválasztanak, szentnek
mondják, és amit nem akarnak, azt tilosnak tartják.
1.10Végül a szerzetesek negyedik faját girovágusnak mondják.
Ezek egész életükön át más-más tartományban élnek, háromnégy
napon majd ebbe, majd abba a kolostorba szállnak
vendégül. 1.11Mivel folyton csavarognak, soha meg nem
állapodnak, saját akaratuknak és a torkosság ingereinek
szolgálnak, minden tekintetben rosszabbak a szarabitáknál.
1.12Mindezek nyomorult életmódjáról jobb hallgatni, mint
beszélni.. 1.13Hagyjuk tehát őket és Isten segítségével térjünk át
az igen derék fajta, a cenobiták életének elrendezésére.
2. MILYENNEK KELL LENNIE AZ APÁTNAK?
2.1Az apát, aki méltó arra, hogy monostor élén álljon, mindig
tartsa emlékezetében, hogy minek nevezik, és az elöljáró nevének
tettekkel feleljen meg. 2.2Hisszük ugyanis, hogy Krisztus
helyettese a monostorban, mivel az ő egyik nevével szólítjuk meg
2.3az Apostol szavai szerint: "Megkaptátok a gyermekké fogadás
Lelkét, akiben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk!" (Róm 8, 15).
2.4Éppen azért az apát semmit se tanítson, rendeljen vagy
parancsoljon, ami az Úr törvénye ellen van, 2.5hanem parancsa és
tanítása az isteni igazság kovászaként áradjon szét a tanítványok
szívében. 2.6Mindig gondoljon arra az apát, hogy mindkét dolog,
mind az ő tanítása, mind tanítványai engedelmessége szigorú
vizsgálat tárgya lesz az Isten félelmetes ítélete során. 2.7Tudja
meg azt is az apát, hogy a pásztor hibájának róják fel, ha a Gazda
bármily tekintetben kelleténél kevesebb hasznot talál juhaiban.
2.8De épp úgy áll az is, hogy ha nyughatatlan és engedetlen
nyájára a pásztor egész gondosságával ügyelt, és minden gondját
a bűnös tetteik megjavítására fordította: 2.9az ilyen pásztor az Úr
ítéletében megkapja fölmentését, és elmondhatja az Úrnak a
prófétával: "Igazságodat nem rejtettem el szívemben,
igazmondásodról és üdvösségedről szólottam, ők pedig megvetve
megvetettek engem" (Zsolt 39, 11 és Iz 1, 2). 2.10Akkor aztán a
gondossága iránt engedetlen juhoknak meglesz büntetésük, a
rajtuk erőt vevő halál.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
5. oldal
2.11Amikor tehát valaki az apát nevét elvállalja, annak kettős
tanítással kell vezetnie tanítványait: 2.12azaz mindazt, ami jó és
szent, inkább tetteivel mutassa meg, mint szóval: úgyhogy
fogékony lelkű tanítványainak szóval adja elő az Úr parancsait, a
keményszívűeknek és együgyűbbeknek pedig tetteivel mutassa
az isteni törvényeket. 2.13Amit pedig azokkal ellenkezőnek jelent
ki tanítványai előtt, tetteivel jelezze, hogy olyat nem szabad
tenni, hogy "míg másokat oktat, maga elvetésre méltó ne legyen"
(1 Kor 9,27). 2.14Nehogy egyszer majd neki, vétkesnek ezt
mondja az Isten: "Miért hirdeted te igazságaimat, s veszed
szájadra szövetségemet? Hiszen gyűlölted a fegyelmet, és
szavaimat félredobtad magadtól!" (Zsolt 49, 16-17). 2.15És: "Ki
testvéred szemében megláttad a szálkát, a tiedben nem vetted
észre a gerendát" (Mt 7, 3).
2.16Ne legyen személyválogató a monostorban. 2.17Egyiket a
másiknál ne szeresse jobban, csak akkor, ha valakit a jó
cselekedetekben vagy az engedelmességben jobbnak talál. 2.18A
szabad szülőktől származottat ne tegye elébe a rabszolgasorból
megtérőnek, hacsak valami ésszerű ok nem forog fenn. 2.19De ha
az apát az igazságosságnak megfelelően ezt tartaná jónak, járjon
el így az egyesek sorrendjére vonatkozóan; különben pedig ki-ki
saját halyét tartsa meg, 2.20mivel akár rabszolga, akár szabad
valaki, Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk, és egy Úr alatt
ugyanannak a katonáskodásnak és rabszolgaságnak terhét
viseljük, "mert nincs személyválogatás Istennél" (Róm 2, 11).
2.21Ő csak akkor tesz különbséget közöttünk, ha jó
cselekedetekben másoknál jobbnak és alázatosabbnak talál.
2.22Egyforma legyen tehát benne a szeretet mindenki iránt, s
mindenkit érdeme szerint ugyanazon fegyelem alatt tartson.
2.23Tanításában pedig az apát mindenben tartsa meg az
Apostolnak a példáját, amennyiben azt mondja: "Ints, kérj, feddj"
(2 Tim 4, 2). 2.24Vagyis: mindig az időnek megfelelően majd
ijesszen, majd gyöngéd legyen; mutassa a mester keménységét és
az atya jóságát; 2.25azaz arra figyelmeztetjük, hogy a
fegyelmetleneket és nyughatatlanokat keményen intse meg, - az
engedelmeseket pedig, továbbá a szelídeket és türelmeseket
kérje, hogy még jobban haladjanak előre, - a hanyagokat és a
parancsok megvetőit végül feddje és büntesse meg. 2.26Ne nézze
el a vétkesek hibáit, hanem amennyire bírja, mindjárt
keletkezésükben gyökerestül irtsa ki. Mindig emlékezzék
Hélinek, a silói papnak veszedelmes sorsára. 2.27A tisztelettudó és
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
6. oldal
értelmes lelkeket első- és másodízben szóval figyelmeztesse.
2.28A gonoszokat ellenben és a megátalkodottakat, a kevélyeket
és engedetleneket mindjárt a bűn keletkezésekor vesszőzéssel
vagy más testi büntetéssel fenyítse meg, hiszen ismeri az Írást:
"A balgát a szó meg nem javítja" (Péld 29, 19). 2.29És másutt:
"Vesszővel verd meg fiaidat, és megszabadítod lelkét a haláltól!"
(Péld 23, 14).
2.30Az apát mindenkor gondoljon arra, hogy mi ő, és hogy
minek nevezik, és tudja meg, hogy akire többet bíztak, attól
többet is kívánnak. 2.31Tudja, hogy milyen nehéz és terhes
föladatot vállalt magára: a lelkek irányítását és sokféle emberek
szokásainak szolgálatát. Az egyiket ugyanis gyengédséggel, a
másikat dorgálással, a harmadikat rábeszéléssel vezesse.
2.32Mindenkihez sajátos jelleme és értelmessége szerint
alkalmazkodjék, hogy ne csak a rábízott nyájnak ne vallja kárát,
de a jó nyájnak gyarapodásán is örvendhessék.
2.33Mindenekelőtt el ne hanyagolja a reábízott lelkek üdvét
vagy azt kicsinek ne tartsa, mert túlságosan sok a gondja a
mulandó és esendő és földi dolgokra, 2.34hanem mindig gondolja
meg, hogy a lelkek vezetését vállalta, s róluk számot is kell majd
adnia. 2.35És hogy a csekély vagyont ne hozza fel esetleg
mentségül, emlékezzék meg mindig az Írásról: "Keressétek
először az Isten országát és annak igzságát, és mindezek
hozzáadatnak nektek" (Mt 6, 33). 2.36És másutt: "Semmi sem
hiányzik azoknak, kik félik őt" (Zsolt 33, 10). 2.37És tudja meg,
hogy aki a lelkek vezetését vállalta magára, az készüljön is a
számadásra. 2.38Bármilyen nagy számmal vannak is testvérek
gondviselésére bízva, legyen szilárdan meggyőződve, hogy az
ítélet napján mindezekről a lelkekről számot kell adnia az Úrnak,
s azon felül mindenesetre a saját lelkéről is. 2.39Így, míg
pásztorként állandóan félnie kell a jövendő vizsgálattól a rábízott
juhok miatt, míg aggódik a másokról való számadás miatt, a
magáéról is gondoskodik. 2.40Midőn intéseivel mások javításán
munkálkodik, maga is megtisztul a vétkektől.
3. A TESTVÉREKET MEG KELL HÍVNI A
TANÁCSKOZÁSRA
3.1Valahányszor valami fontos tennivaló fordul elő a
monostorban, hívja egybe az apát az egész közösséget, és adja
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
7. oldal
elő maga, hogy miről van szó. 3.2És miután meghallgatta a
testvérek tanácsát, mérlegelje magában, s amit hasznosabbnak
ítél, azt cselekedje. 3.3Azért mondjuk, hogy mindnyájukat hívja
meg a tanácsra, mivel gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az
Úr azt, ami jobb.
3.4A testvérek pedig adjanak alázatosan, teljes
alárendeltséggel tanácsot, nézetüket pedig makacsul védeni ne
merészeljék, 3.5és inkább az apát ítélete legyen a döntő, úgyhogy
amit ő üdvösebbnek ítél, annak mindnyájan engedelmeskedjenek.
3.6De ahogy tanítványokhoz illik, hogy szót fogadjanak
mesterüknek, úgy az is illő, hogy ő megfontoltan és igazságosan
rendezzen el mindent.
3.7Tehát mindnyájan mindenben kövessék a Regulát, mint
tanítójukat, és attól senki vakmerően el ne térjen. 3.8Senki a
monostorban ne kövesse saját szíve akaratát, 3.9és ne is
merészeljen arcátlanul vagy éppen a monostoron kívül apátjával
szembeszállni. 3.10Ha pedig valaki mégis megtenné ezt, a Regula
által előírt büntetéssel sújtsák. 3.11De maga az apát is mindent
istenfélelemmel és a Regula megtartásával tegyen, hiszen nagyon
jól tudja, hogy minden ítéletéről Istennek, a legigazibb bírónak
ad majd számot. 3.12Ha pedig valami kisebb elintéznivaló akad a
monostor ügyeiben, csak a szeniorok tanácsával éljen. 3.13Miként
az Írás mondja: "Mindent tanácskéréssel tégy, és a cselekedet
után nem fogsz bánkódni" (Sir 32, 24 és Péld 31, 3).
4. MELYEK A JÓ CSELEKEDETEK ESZKÖZEI
4.1Először is: szeresd az Úristent, teljes szívből, teljes lélekből
és teljes erődből (Mk 12, 30; Lk 10, 27).
4.2Aztán felebarátodat, mint önmagadat (Mk 12, 31; Lk 10,
28).
4.3Továbbá: ne ölj.
4.4Házasságot ne törj.
4.5Ne lopj.
4.6Bűnös vágyaid ne legyenek.
4.7Hamis tanúságot ne szólj (Mt 19, 18 sk; Lk 18, 20, Kiv 20,
27, Róm 13, 9).
4.8Tisztelj minden embert (Pét 2, 17).
4.9És amit nem kívánsz magadnak, te se tedd másnak (Mt 7,
12, Tób 4, 16).
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
8. oldal
4.10Tagadd meg magadat, vagy kövessed Krisztust (Mt 16, 24;
Lk 9, 9, 23)
4.11Testedet sanyargasd. (1 Kor 9, 27).
4.12Élvezeteknek ne add magad.
4.13Szeresd a böjtöt.
4.14Új erőre segítsd a szegényeket.
4.15Ruházd a mezíteleneket.
4.16Látogasd a betegeket (Mt 25, 36).
4.17Temesd el a halottakat.
4.18Légy segítségére a szorult helyzetben levőknek.
4.19Vigasztald a szenvedőket.
4.20Tartsd távol magad a világ cselekedeteitől.
4.21Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének.
4.22Ne engedd kitörni haragodat.
4.23Ne légy haragtartó (Péld 12, 20).
4.24Csalárdságot ne ápolj szívedben.
4.25Ne adj színlelt békecsókot.
4.26A szeretet gyakorlását el ne hagyd.
4.27Ne esküdözzél, hogy esetleg hamisan ne esküdjél (Mt 5,
34).
4.28Szíved és szád mindig igazat mondjon.
4.29A rosszat rosszal ne viszonozd.
4.30Méltánytalanságot ne tégy; ha pedig veled szemben
követték el, békén tűrd el.
4.31Szeresd ellenségeidet (Mt 5, 44; Lk 6, 23).
4.32Ne szidalmazd aokat, aki téged szidalmaznak, hanem
inkább áldjad őket (Lk 6, 28; 1 Kor 4, 12).
4.33Az igazságért az üldözést is viseld el.
4.34Ne légy gőgös.
4.35Ne légy iszákos (Tit 1, 7).
4.36Ne légy falánk.
4.37Ne légy álomszuszék.
4.38Ne légy rest (Róm 12, 11).
4.39Se zúgolódó.
4.40Se rágalmazó (Bölcs 1, 11).
4.41Vesd reményedet Istenbe.
4.42Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne
magadnak.
4.43A rosszat ellenben mindig ismerd el magad tettének és
magadat okold.
4.44Félj az ítélet napjától.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
9. oldal
4.45Rettegj a pokoltól.
4.46Teljes lelki vággyal kívánd az örök életet.
4.47A halál naponként ott álljon a szemed előtt.
4.48Életed tetteire minden órában ügyelj.
4.49Légy meggyőződve arról, hogy Isten mindenütt figyel rád.
4.50A szívedben felbukkanó rossz gondolatokat csapd azonnal
Krisztushoz, és tárd fel őket a lelki atya előtt.
4.51Őrizd meg ajkadat a hitvány és gonosz beszédtől.
4.52Ne szeresd a sok beszédet.
4.53Ne mondj hiábavaló vagy nevetésre ingerlő szavakat.
4.54A sok vagy túlzó nevetést ne kedveld.
4.55A szent olvasmányokat örömmel olvasd.
4.56Gyakran borulj le az imádság alatt.
4.57Múltad bűneit könnyek és fohászkodások közt minden nap
valld meg imádságaidban Istennek.
4.58Hibáidból pedig a jövőben javulj meg.
4.59Ne elégítsd ki a test kívánságait (Gal 5, 16).
4.60Gyűlöld saját akaratodat.
4.61Az apát parancsainak mindenben engedelmeskedj, mégha
ő maga - mitől Isten mentsen -, másként cselekednék is,
megemlékezvén mindig az Úr parancsáról: "Amiket mondanak,
tegyétek meg; de amiket cselekszenek, ne cselekedjétek" (Mt 23,
3).
4.62Ne kívánd, hogy szentnek mondjanak mielőtt az lennél,
hanem előbb légy azzá, hogy némi igazsággal annak
nevezhessenek.
4.63Isten parancsait naponként tettekkel teljesítsd.
4.64Szeresd a tisztaságot (Jud 15, 11).
4.65Senkit se gyűlölj.
4.66Ne legyen benned féltékenység.
4.67Ne légy irigy.
4.68Ne találd kedved a civódásban.
4.69Kerüld a felfuvalkodást.
4.70Tiszteld az idősebbeket.
4.71Szeresd a fiatalabbakat.
4.72Ellenségedért Krisztus szeretetében imádkozzál.
4.73Haragosoddal még napszállta előtt békülj ki.
4.74Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél.
4.75Íme ezek, a lelki élet mesterségeinek eszközei!
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
10. oldal
4.76Ha ezeket éjjel nappal szüntelenül használtuk, és az ítélet
napján róluk számot adunk, akkor az Úr majd megadja nekünk a
jutalmat, melyet maga ígért:
4.77"Szem nem látta, fül nem hallotta, amit az Úr azoknak
készített, akik őt szeretik" (1 Kor 2, 9).
4.78Az a műhely pedig, ahol mindezt szorgosan
gyakorolhatjuk, a monostor zártsága és az állhatatos megmaradás
a közösségben.
5. AZ ENGEDELMESSÉG
5.1Az alázatosság legkiválóbb foka a késedelem nélküli
emgedelmesség. 5.2Ez illik azokhoz, akik Krisztusnál semmit
kedvesebbnek nem tartanak.
5.3Mihelyt tehát az elöljáró valamit parancsol, azon szent
szolgálat miatt, melyet fogadtak, valamint a pokoltól való félelem
és az örök élet dicsősége miatt, 5.4mintha csak isteni parancs
volna, késlekedést ne ismerjenek a cselekvésben. 5.5Ezekről
mondja az Úr: "Mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem"
(Zsolt 17, 45). 5.6És ugyancsak ő mondja a tanítóknak: "Aki
titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10, 16).
5.7Az ilyenek tehát rögtön otthagyják a maguk dolgait,
lemondanak saját akaratukról, 5.8azonnal letesznek mindent
kezükből, s amin dolgoztak, azt befejezetlenül hagyják, s a
parancsadó szavát gyorslábú engedelmességben tetteikkel
követik. 5.9Így a két dolog: a mester kimondott parancsa és a
tanítvány véghezvitt tette mintegy egyszerre, ugyanabban a
pillanatban az istenfélelem sietségével gyorsan történik meg.
5.10Akiket az örök élet elnyerésére sarkall a szeretet, 5.11a
szoros utat választják, melyről az Úr azt mondja: "Szoros az út,
mely az életre vezet" (Mt 7, 14), 5.12Mivel nem a saját fejük
szerint élnek és nem vágyaiknak és gyönyöreinek
engedelmeskednek, hanem másnak az ítélete és parancsa szerint
járnak, monostorban élik le életüket, és azt kívánják, hogy apát
legyen fölöttük. 5.13Az ilyenek kétségkívül az Úrnak azt a
kijelentését követik: "Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát
cselekedjem, hanem azét, aki engem küldött" (Jn 6, 38).
5.14De maga ez az engedelmesség csak akkor lesz tetsző Isten
előtt és kedves az embereknek, ha a parancsot nem ingatagon,
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
11. oldal
lassan, lagymatagon, vagy zúgolódva és nem ellentmondva
teljesítjük.
5.15Az elöljárónak adott engedelmességet ugyanis Istennek
nyújtjuk. Hisz ő maga mondta: "Aki titeket hallgat, engem
hallgat" (Lk 10, 16).
5.16És hozzá még jó lélekkel kell a tanítványoknak
engedelmeskedniük, mert "Isten a jókedvű adakozót szereti" (2
Kor 9, 7). 5.17Mert ha rossz lélekkel engedelmeskedik a tanítvány
és szájával, de ha csak szívében is zúgolódik, hiába teljesíti a
parancsot, 5.18mégsem lesz már tetsző az Isten előtt, aki a
zúgolódót szíve szerint ítéli meg. 5.19Az ilyen tettért semmi
jutalom nem jár, sőt még a zúgolódó büntetést is von magára,
hacsak elégtételadással meg nem javul.
6. A HALLGATÁS
6.1Tegyük meg, amit a próféta mond: "Szóltam, vigyázok
utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. Őrizet alá vettem
számat. Elnémultam, megalázkodtam és hallgattam a jókról"
(Zsolt 38, 2-3). 6.2Ezzel megmutatja a próféta, hogy a hallgatás
kedvéért néha még a jó beszédektől is tartózkodnunk kell,
mennyivel inkább kell a bűnnek büntetése miatt a rossz
szavakkal felhagynunk. 6.3Tehát a hallgatás fontossága miatt a
tökéletes tanítványok is ritkán kapjanak engedélyt még a jó, szent
és épületes beszédre is, 6.4mert írva van: "A sok beszédben nem
kerülöd ki a bűnt" (Péld 10, 19). 6.5És másutt: "Halál és élet van a
nyelv kezébe" (Péld 18, 21).
6.6Mert szólni és tanítani a mester dolga, a tanítványokhoz a
hallgatás és az odafigyelés illik. 6.7Ha tehát valami
kérdeznivalójuk van, azt teljes alázattal és az alárendeltek
tiszteletadásával kérjék.
6.8Az illetlen tréfálkozást pedig és a haszontalan, nevetésre
ingerlő szavakat mindenünnen örökre száműzzük, és nem
engedjük meg, hogy a tanítvány ilyen beszédekre nyissa száját.
7. AZ ALÁZATOSSÁG
7.1Testvérek, a Szentírás kiáltva mondja nekünk: "Mindaz, aki
magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza
felmagasztaltatik" (Lk 14, 11; 18, 14; Mt 23, 12). 7.2Ezekkel a
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
12. oldal
szavakkal tehát megérteti velünk, hogy önmagunk
felmagasztalása nem más, mint a kevélység egy faja; 7.3ettől
pedig a próféta saját kijelentése szerint óvakodik, amikor így
szól: "Uram, nem gőgös az én szívem, és nem nagyralátó a
szemem; nagy dolgokat nem kerestem, sem az erőmet meghaladó
csodákat". 7.4Mert mi lenne, ha "felmagasztalnám lelkemet és
alázatosan nem gondolkodnám? Mint akit az anyatejtől
elválasztanak, úgy fizetsz vissza a lelkemnek" (Zsolt 130, 1-2).
7.5Azért, testvérek, ha a legtökéletesebb alázatosság csúcsát el
akarjuk érni, és gyorsan el akarunk jutni arra az égi
felmagasztalásra, amelyre a jelen élet alázatossága révén
emelkedhetünk, 7.6akkor fölfelé törekvő cselekedeteinkkel olyan
létrát kell felállítanunk, amilyen Jákobnak jelent meg álmában, s
amelyen angyalokat látott fölemelkedni és alászállni. 7.7Ezt a
fölemelkedést és leszállást bizonyára csak arra érthetjük, hogy
önmagunk felmagasztalásával leszállunk és az alázatossággal
fölemelkedünk.
7.8Ez a felállított létra pedig földi életünk, melyet, ha alázatos
a szívünk, az Úr az égig emel. 7.9A létra két oldalának pedig
lelkünket és testünket mondhatjuk, s ezek közé az oldalak közé
az isteni meghívás az alázatosságnak és a szerzeteséletnek
különböző fokait illesztette, hogy rajtuk fölfelé haladjunk.
7.10Az alázatosság első foka tehát az, ha az ember Isten
félelmét mindenkor szem előtt tartja, róla soha meg nem
feledkezik, 7.11ha folyton gondol mindazokra, amiket Isten
parancsol, szüntelen lelkében forgatja: egyrészt mint égeti a
pokol bűneik miatt az Istent megvetőket, másrészt hogy örök élet
vár az istenfélőkre. 7.12Így az ember mindig őrizkedni fog a
bűntől és a vétkektől, nevezetesen a gondolatok, a nyelv, a kéz, a
láb, továbbá az önakarat bűneitől, de a test vágyaitól is.
7.13Legyen arról meggyőződve, hogy Isten őt az égből mindig,
minden időben szemmel tartja, tetteit Isten szeme mindenütt látja,
és az angyalok minden órában jelentik neki.
7.14Ezt azzal bizonyítja nekünk a próféta, hogy rámutat a
gondolatainkban mindig jelen levő Istenre, aki "szíveket és
veséket vizsgáló Isten" (Zsolt 7, 10). 7.15És másutt: "Az Úr ismeri
az emberek gondolatait" (Zsolt 93, 11). 7.16Ugyancsak ő mondja:
"Belelátsz gondolataimba távolról is" (Zsolt 138, 3). 7.17És:
"Mivel az ember gondolata is neked tesz vallomást" (Zsolt 50,
11). 7.18Ezért, hogy szorgosan vigyázzon helytelen gondolataira,
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
13. oldal
a jóra törekvő testvér mindig azt mondja szívében: "Akkor leszek
ártatlan előtte, ha őrizkedem rosszaságomtól" (Zsolt 17, 24).
7.19Saját akaratunk követése pedig azért tilos, mert az Írás azt
mondja nekünk: "A magad akaratától fordulj el" (Sir 18, 38).
7.20És az imádságban is arra kérjük Istent, hogy legyen meg az ő
akarata mibennünk (Mt 6, 10). 7.21Méltán tanultuk tehát, hogy
nem szabad követnünk saját akaratunkat, midőn óvakodunk attól,
amit az Írás mond: "Vannak utak, amelyek az emberek előtt
helyesnek látszanak, de végül a pokol fenekére vezetnek" (Péld
16, 25). 7.22Hasonlóképpen rettegjünk attól is, amit a hanyagokról
mond: "Romlottakká és utálatossá váltak törekvéseikben" (Zsolt
13, 2).
7.23A testi vágyak között is higgyük el, hogy mindig jelen van
bennünk az Isten, amint a próféta az Úrnak mondja: "Előtted
minden vágyódásom" (Zsolt 37, 10). 7.24Őrizkednünk kell tehát
minden rossz vágytól, mert a halál leselkedik a gyönyörök
bejárata mellett. 7.25Ezért parancsolja az Írás is: "Ne járj érzéki
vágyaid után" (Sir 18, 30).
7.26Ha tehát "az Úr szeme figyelemmel kíséri a jókat és a
gonoszokat" (Péld 15, 3), 7.27és "az Úr az égből mindig az
emberek fiaira néz, hogy lássa, van-e értelmes és Istent kereső"
(Zsolt 13, 2), 7.28és ha a mellénk rendelt angyalok minden nap,
éjjel-nappal jelentik tetteinket az Úrnak: 7.29vigyázzunk minden
órában, testvérek, hogy miként a zsoltárban a próféta mondja,
Isten egykor bennünket is "gonoszra hajlóknak és
haszontalanoknak ne lásson" (Zsolt 13,3). 7.30És ha most
megkímél is bennünket, mert jóságos és javulásunkat várja, de
azt ne mondja nekünk a jövőben: "Ezeket cselekedted és én
hallgattam" (Zsolt 49, 21).
7.31Az alázatosság második foka, ha az ember nem szereti
saját akaratát, és nem gyönyörködik kívánságainak
kielégítésében, 7.32hanem tettekkel követi az Úrnak azt a szavát:
"Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem
azét, aki engem küldött" (Jn 6, 38). 7.33Hasonlóképpen mondja
egy szent könyv is: Az önakarat bűnhődéssel jár, a megkötöttség
koronát szerez.
7.34Az alázatosságnak harmadik foka abban áll, hogy az ember
Isten iránti szeretetből, teljes engedelmességgel aláveti magát
elöljárójának, és követi az Urat, akiről azt mondja az Apostol:
"Engedelmes lett a halálig" (Fil 2, 8).
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
14. oldal
7.35Az alázatosság negyedik foka, ha valaki úgy
engedelmeskedik, hogy a nehézségek és kellemetlenségek között
is, sőt az elszenvedett méltánytalanságok ellenére is, csendesen,
jó lélekkel megőrzi törelmét, 7.36a kitartásban nem fárad, meg
nem hátrál, az Írás szava szerint: "Aki állhatatos marad
mindvégig, az üdvözül" (Mt 10, 22). 7.37És másutt: "Szíved
legyen erős, és tarts ki az Úrban!" (Zsolt 26, 14). 7.38És hogy
megmutassa, mint kell a hívőknek Istenért még az ellenére
valókat és elviselnie, a béketűrők nevében ezt mondja: "Miattad
gyilkolnak minket naphosszat, leölésre szánt juhoknak tekintenek
bennünket" (Zsolt 43, 22). 7.39És az isteni jutalom biztos
reményében örvendve folytatják: "De mindezeken
győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret bennünket" (Róm 8, 37).
7.40És ugyancsak az Írás mondja más helyen: "Próbára tettél
bennünket, Isten, tűzzel vizsgáltál meg minket, ahogy tűzzel
vizsgálják az ezüstöt; vadásztőrbe vezettél bennünket, és
nehézségeket tettél hátunkra" (Zsolt 65, 10-11). 7.41És, hogy
megmutassa, hogy elöljáró alatt kell lennünk, így folytatja:
"Embereket tettél fejünk fölé" (Zsolt 65, 12). 7.42De az Úr
parancsát az ellenünkre levő dolgok és méltánytalanságok között
azok teljesítik türelemmel, aki, ha megütik egyik arcukat,
odanyújtják a másikat is; ha elveszik ingüket, odaadják
köpenyüket is; ezer lépésre kényszerítik őket, elmennek
kétannyira is (Mt 5, 34-41); 7.43akik Pál apostollal eltűrik a
hamis testvéreket, és áldják azokat, akik őket szidalmazzák (2
Kor 11, 26; 1 Kor 4, 12).
7.44Az alázatosság ötödik foka, ha a szerzetes a szívében
fölmerülő minden rossz gondolatát és titkon elkövetett rossz
cselekedeteit nyíltan feltárja apátjának. 7.45Erre buzdít bennünket
az Írás: "Tárd föl utadat az Úr előtt, és bízzál benne" (Zsolt 36,
5). 7.46És máshol ezt mondja: "Tegyetek vallomást az Úrnak,
mert jó, mert irgalma örökkévaló" (Zsolt 117, 1., 105, 1), 7.47és a
próféta is: "Vékemet megvallottam neked, és
igazságtalanságaimat nem titkoltam el. 7.48Így szóltam:
Megvallom magam ellen igazságtalanságomat az Úrnak, és te
megbocsátottad szívem gonoszságát" (Zsolt 31, 5).
7.49Az alázatosság hatodik foka, ha a szerzetes minden
csekélységgel és silánysággal megelégedett, és mindarra nézve,
amit reá bíznak, mintegy rossz és méltatlan munkásnak ítéli
magát. 7.50És azt mondja magában a prófétával: "Semmivé lettem
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
15. oldal
és mint ki mit sem tud; olyanná lettem előtted, mint az igavonó
barom. És mégis veled vagyok" (Zsolt 72, 22-23).
7.51Az alázatosság hetedik foka, ha magát nemcsak szájával
vallja mindenkinél alábbvalónak és értéktelenebbnek, hanem
szíve legmélyén is hiszi azt. 7.52Megalázza magát és a prófétával
együtt mondja: "Én pedig féreg vagyok és nem ember; emberek
gyalázata és a nép megvetettje" (Zsolt 21, 7).
7.53"Felmagasztaltam magam, de megaláztattam és
megszégyenültem" (Zsolt 86, 16). 7.54és másutt: "Jó nekem, hogy
megaláztál engem. hogy megtanuljam parancsaidat" (Zsolt 118,
71, 73).
7.55Az alázatosság nyolcadik foka, ha semmi egyebet sem tesz
a szerzetes, csak azt, amire a monostor közös szabálya és az
elődök példája serkenti.
7.56Az alázatosság kilencedik foka, ha a szerzetes nyelvét
visszatartja a beszédtől, és a hallgatást megtartva nem beszél, míg
nem kérdezik, 7.57hiszen az Írás bizonyítja: "A sok beszédben
nem kerülöd el a bűnt" (Péld 10, 7), 7.58és: "a fecsegő ember nem
talál irányra a földön" (Zsolt 139, 12).
7.59Az alázatosság tizedik foka, ha nem hajlandó és kész a
nevetésre könnyen, hiszen írva van: "A bolond fölemeli hangját a
nevetésben" (Sir 21, 23).
7.60Az alázatosság tizenegyedik foka, ha a szerzetes beszéd
közben szelíden és nevetés nélkül, alázatosan és komolyan
keveset és okosat szól, és nem lármás a hangja, 7.61amint az egyik
írás tartja: Kevés szavából ismerhető föl a bölcs.
7.62Az alázatosság tizenkettedik foka abban áll, ha a szerzetes
nemcsak szívében alázatos, hanem testtartása is kifejezi
alázatosságát mindenki előtt, aki csak látja. 7.63Vagyis: az
istenszolgálatban, az imateremben, a monostorban, a kertben, az
úton, a mezőn, szóval: bárhol ül, jár vagy áll, mindig lehajtott
fővel a földre szegezze szemét. 7.64Bűneiért mindenkor tartsa
magát vádlottnak és vélje azt, mintha máris jelen lenne azon a
rettenetes ítéleten; 7.65szüntelenül ismételje szívében, amit az
evangéliumi vámos földre sütött szemmel mondott: "Uram, nem
vagyok méltó, én bűnös, hogy szememet az égre emeljem" (Lk
18, 13). 7.66És mondja együtt a prófétával: "Egészen
meggörnyedtem és megaláztattam" (Zsolt 37, 9).
7.67Ha tehát az alázatosságnak ezeken a fokain fölemelkedett a
szerzetes, akkor azonnal eljut az Istennek arra a szeretetére,
amely mivel tökéletes, kizárja a félelmet. 7.68Ezzel a szeretettel
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
16. oldal
mindazt, amit eddig nem egészen félelem nélkül tartott meg,
most minden fáradság nélkül, szinte természetesen és szokásból
kezdi teljesíteni; 7.69már nem a pokol félelméből, hanem Krisztus
szeretetéből, csupa jószokásból és az erényben való
gyönyörködésből. 7.70Mindezt az Úr kegyesen meg fogja mutatni
szent Lelke által hibáktól és vétkektől megtisztult munkásában.
Az alázatosságról szól a Regula leghosszabb és a benedeki
lelkiélet legalapvetőbb fejezete. A Prológushoz hasonlóan
retorikus hangon, beszédszerűen biztat: megszólítások, szónoki
felépítés által.
8. AZ ÉJSZAKAI ISTENSZOLGÁLAT
8.1Téli időben, azaz november elsejétől egészen húsvétig,
ésszerű megfontolás alapján, az éjnek nyolcadik órájában kell
fölkelni, 8.2hogy a testvérek éjfélnél valamivel tovább
nyugodhassanak, és már pihenten keljenek föl. 8.3A vigilia után
fönnmaradt időt pedig használják föl a testvérek, akik a
zsoltároskönyvet és az olvasmányokat illetően rászorulnak,
olvasgatásra. 8.4Húsvéttól pedig november elsejéig úgy állapítsák
meg a felkelés óráját, hogy a vigilia befejezése egész kis
szünettel - amely alatt a testvérek kimehetnek természeti
szükségletükre -, mindjárt a reggeli dicséret következzék. Ezt
napfelketekor kell végezni.
9. HÁNY ZSOLTÁRT KELL MONDANI AZ ÉJSZAKAI
IMAÓRÁKBAN?
9.1A fentemlített téli időben először is ezt a verset mondják:
"Nyisd meg, Uram, ajkamat,
és szám hirdeti dicséretedet" (Zsolt 50, 7).
9.2Ehhez csatolják a harmadik zsoltárt és egy "Dicsőséget"-et.
9.3Ezután a kilencvennegyedik zsoltárt antifónával, vagy pedig
egyszerűen énekelve. 9.4Erre következzék a szentambrusi
himnusz, majd hat zsoltár antifónákkal. 9.5Ezeknek és egy
versnek elmondása után adjon áldást az apát, s míg mindnyájan a
padokon ülnek, a könyvállványon levő könyvből olvassanak a
testvérek felváltva három olvasmányt, amelyek között egy-egy
responsoriumot is énekeljenek. 9.6Két responsoriumot "Dicsőség"
nélkül mondjanak, a harmadik olvasmány utániban azonban az,
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
17. oldal
aki énekli, mondjon "Dicsőséget" is. 9.7Mihelyt az énekes ezt
elkezdi, valamennyien azonnal keljenek föl ülőhelyükről a
Szentháromság iránti tisztelet és hódolat kifejezésére. 9.8Olvassák
pedig a vigílián mind az Ó-, mind az Újszövetség isteni
tekintéllyel bíró könyveit és ezek magyarázatait is, melyeket a
neves és igazhitű katolikus szentatyák készítettek. 9.9A három
olvasmány és responsoriumaik után következzék a többi hat
zsoltár, melyeket allelujával énekeljenek; 9.10ezeket kövesse az
Apostoltól egy olvasmány, melyet könyv nélkül kell mondani,
majd a vers, a kislitánia vagyis a Kyrie eleison. 9.11És így
végződjék az éjszakai vigília.
10. MIKÉNT KELL VÉGEZNI NYÁR IDEJÉN AZ
ÉJSZAKAI ISTENDICSÉRETET?
10.1Húsvéttól november elsejéig tartsák meg a zsoltárok
fentebb mondott számát, 10.2csakhogy az éjszakák rövidsége
miatt egyáltalán ne olvassanak olvasmányokat a könyvből,
hanem a három olvasmány helyett mondjanak el egyet könyv
nélkül az Ószövetségből, erre következzék egy rövid
responsorium. 10.3A többit mind úgy végezzék, mint elrendeltük,
azaz hogy a vigílián soha se mondjanak kevesebbet tizenkét
zsoltárnál, a harmadik és kilencvennegyedik zsoltárt nem
számítva bele.
11. MIKÉNT KELL VÉGEZNI A VASÁRNAPOKON A
VIGÍLIÁT?
11.1Vasárnap korábban keljenek föl a vigíliára. 11.2Ennél az
imaóránál tartsák ezt a rendet; miután elénekelték, mint föntebb
mondtuk, a hat zsoltárt és a verset, üljenek le sorrendben a
padokra, és olvassanak a könyvből, mint föntebb mondottuk,
négy olvasmányt responsoriumaikkal. 11.3"Dicsőség"-et csak a
negyedik responsorium után mondjon az, aki énekel, s ahogy azt
elkezdi, azonnal valamennyien tisztelettel keljenek föl. 11.4Ezek
után az olvasmányok után következzék sorban a másik hat zsoltár
antifónákkal, mind az előbbieknél és a verssel. 11.5Ezek után
ismét olvassanak másik négy olvasmányt, responsoriumaikkal,
oly módon, mint az előbb. 11.6Utána mondjanak három
kantikumot a próféták könyvéből, melyeket az apát jelöl ki, és
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
18. oldal
ezeket az énekeket allelujával énekeljék. 11.7Miután a verset
elmondták, és az apát áldást adott, olvassanak újabb négy
olvasmányt az Újszövetségből a fentebbi rend szerint. 11.8A
negyedik rwesponsorium után pedig kezdje el az apát a "Téged
Isten dicsérünk" kezdetű himnuszt. 11.9Ennek befejeztével
olvassa az apát az evangéliumi szakaszt, mialatt mindnyájan
tisztelettel és félelemmel eltelve álljanak fel. 11.10Ezt felolvasva
mindnyájan feleljék rá: Amen. És azonnal kezdje el az apát a
"Téged illet a dicséret" kezdetű himnuszt, és áldás után
kezdődjék a reggeli istendicséret.
11.11A vigíliának ezt a rendjét vasárnaponként minden időben,
nyáron és télen is, egyformán tartsák meg, 11.12hacsak az
olvasmányokból és a responsoriumokból valamit lerövidíteni
nem kellene, ha netalán, mitől Isten mentsen, megkésve kelnének
föl. 11.13Attól azonban mindenképpen óvakodjanak, hogy ez meg
ne történjen. De ha mégis előfordulna, méltó elégtételt adjon
Istennek az imateremben az, akinek hanyagságából ez történt.
12. HOGYAN KELL VÉGEZNI A REGGELI
DICSÉRETET?
12.1Vasárnap a reggeli dicséretben mondják mindjárt először a
hatvanhatodik zsoltárt antifóna nélkül egyvégtében énekelve.
12.2Utána mondják az ötvenediket allelujával, 12.3majd a
száztizenhetediket és a hatvankettediket. 12.4Ezekre következzék
a "Benedicite"-kantikum, a "Laudate"-zsoltárok, egy olvasmány
könyv nélkül a Jelenések könyvéből, responsorium, egy
szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumból vett kantikum, a
kislitánia és a befejezés.
13. HOGYAN KELL VÉGEZNI HÉTKÖZNAPOKON A
REGGELI DICSÉRETET?
13.1Hétköznapokon pedig a reggeli dicséret ünneplése így
történjék: 13.2a hatvanhatodik zsoltárt antifóna nélkül kissé lassan
mondják, mint vasárnapokon is, hogy mindenki odaérjen az
ötvenedikre, melyet antifónával mondjanak. 13.3Utána más kétkét
zsoltárt mondjanak, amint szokták; 13.4vagyis hétfőn az
ötödiket és harmincötödiket, 13.5kedden a negyvenkettediket és
ötvenhatodikat, 13.6szerdán a hatvanharmadikat és
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
19. oldal
hatvannegyediket, 13.7csütörtökön a nyolcvanhetediket és a
nyolcvankilencediket, 13.8pénteken a hetvenötödiket és a
kilencvennegyediket, 13.9szombaton a száznegyvenkettediket és a
Második Törvénykönyvből a kantikumot (32, 1-43), amelyet egy
"Dicsőség"-gel osszanak két részre.
13.10A többi napokon pedig énekeljenek egy-egy kantikumot a
prófétákból, mindegyiket a maga napján, ahogy azt a római
egyház énekli. 13.11Erre következzenek a "Laudate"-zsoltárok,
majd egy olvasmány az Apostol leveleiből könyv nélkül, majd a
responsorium, a szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumi
kantikum, a kislitánia és a befejezés.
13.12A reggeli dicséret és a vesperás ünneplése soha ne múljék
el anélkül, hogy az elöljáró a végén mindnyájuk hallatára teljesen
el ne mondaná az Úr imádságát, a Miatyánkot, az egymásnak
okozott nehézségek tövisei miatt, 13.13hogy így az imádságban
tett ígéret is, - amikor azt mondják: "Bocsáss meg nekünk,
ahogyan mi is megbocsátunk" - kötelezze őket arra, hogy
tisztítsák meg magukat az efféle vétkektől. 13.14A többi
alkalommal azonban ennek az imádságnak csak utolsó szavait
mondják hangosan, hogy mindnyájan felelhessék: "De szabadíts
meg a gonosztól".
14. MIKÉNT KELL MEGTARTANI A VIGÍLIÁT A
SZENTEK SZÜLETÉSNAPJÁN?
14.1A szentek ünnepein és minden ünnepnapon úgy tartsák
meg, ahogy vasárnapra mondtuk, 14.2kivéve, hogy olyan
zsoltárokat, antifónákat és olvasmányokat mondjanak, amelyek
ahhoz a naphoz tartoznak. Egyébként tartsák meg a föntebb leírt
rendet.
15. MIKOR KELL ALLELUJÁT MONDANI?
15.1A szent húsvéttól pünkösdig szüntelenül mondják az
alleluját mind a zsoltárokban, mind a responsoriumokban.
15.2Pünkösdtől kezdve a negyvennapi böjt kezdetéig minden éjjel
csak a második hat zsoltárhoz kapcsoljanak alleluját. 15.3A
negyvennapi böjtön kívül pedig minden vasárnap (a harmadik
nocturnum) kantikumait, továbbá a primát, a terciát, szextát,
nónát allelujával végezzék; a vesperást ellenben antifónákkal.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
20. oldal
15.4A responsoriumokat azonban sohase mondják allelujával,
kivéve a húsvéttól pünkösdig terjedő időt.
16. MIKÉNT KELL AZ ISTENSZOLGÁLATOT
NAPKÖZBEN ELVÉGEZNI?
16.1Úgy, ahogy a próféta mondja: "Napjában hétszer mondok
dicséretet neked" (Zsolt 118, 164). 16.2Ezt a megszentelt hetes
számot akkor töltjük be, ha a reggeli dicséret, a prima, a tercia, a
szexta, a nóna, a vesperás és a kompletórium idején köteles
szolgálatunkat elvégezzük. 16.3Mert ezekről a nappali imáórákról
mondja a próféta: "Napjában hétszer mondok dicséretet neked".
16.4Az éjszakai vigíliáról ugyanez a próféta mondja: "Az éj
közepén is fölkelek téged magasztalni" (Zsolt 118, 62). 16.5Tehát
ezekben az időkben adjunk dicséretet Teremtőnknek "igazságos
ítélete miatt" (Zsolt 118, 62), azaz: a reggeli dicséretben, a
primában, a terciában, a szextában, a nónában, a vesperásban és a
kompletóriumban, és éjjel is keljünk föl magasztalására.
17. HÁNY ZSOLTÁRT KELL MONDANI EZEKBEN AZ
IMAÓRÁKBAN?
17.1A vigíliát és a reggeli dicséretet illetően már
megállapítottuk a zsoltározás rendjét. Lássuk most már a
következő imaórákat.
17.2A primában mondjanak három zsoltárt külön-külön és ne
közös "Dicsőség"-gel; 17.3de még mielőtt elkezdik a zsoltárokat,
ennek az imaórának himnuszát mondják ez után a vers után:
"Istenem, hallgass hívásomra". 17.4A három zsoltár végeztével
mondjanak egy olvasmányt, verset, Kyrie eleisont, és a befejező
könyörgést. 17.5A tercia, a sexta és a nóna imái ugyanilyen
sorrendben következzenek. Tehát a vers, az illető imaórának
himnusza, három-három zsoltár, olvasmány, vers, Kyrie eleison
és a befejező könyörgés. 17.6Ha nagyobb a testület, antifónákkal,
ha kisebb akkor egyvégtében mondják.
17.7A vesperáson négy zsoltárt mondjanak antifónákkal, a
zsoltárok után az olvasmányt, 17.8majd következzék a
responsorium, a szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumból
vett kantikum (a Magnificat), utána a kislitánia az Úr
imádságával és a befejező rész.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
21. oldal
17.9A kompletórium pedig három zsoltár elmondásából álljon;
a zsoltárokat egyfolytában, antifóna nélkül mondják. 17.10Azután
ennek az imaórának a himnusza, egy olvasmány, vers, Kyrie
eleison, és áldásadással a befejező részek következzenek.
18. MILYEN RENDBEN KELL MONDANI A
ZSOLTÁROKAT?
18.1Először mondják ezt a verset:
"Istenem, hallgass hívásomra,
Uram, siess segítségemre" (Zsolt 69, 2)
Utána "Dicsőség", s aztán minden imaórának a saját himnusza
következzék. 18.2Aztán vasárnap a primában a száztizennyolcadik
zsoltár első négy szakaszát mondják, 18.3a többi imaórában pedig,
azaz a terciában, szextában, és a nónában az említett
száztizennyolcadik zsoltárnak három-három szakaszát. 18.4A
hétfői primábn azonban három zsoltárt mondjanak: az elsőt, a
másodikat és a hatodikat. 18.5És így mondjanak a primában
minden nap, egészen vasárnapig sorban három-három zsoltárt
egészen a tizenkilencedik zsoltárig, mégpedig úgy, hogy a
kilencediket és tizenhetediket osszák fel két-két részre. 18.6És így
vasárnap a vigília mindig a huszadik zsoltárral kezdődjék.
18.7Hétfőn a terciában, szextában és nónában a
száztizennyolcadik zsoltár hátralevő kilenc szakaszát mondják el,
hármasával minden imaórában. 18.8Így tehát két nap alatt,
vasárnapon és hétfőn, elvégzik a száztizennyolcadik zsoltárt.
18.9Kedden már a terciára, szextára, nónára három-három zsoltárt
mondjanak, a száztizenkilenctől a százhuszonhétig, azaz kilenc
zsoltárt. 18.10Ezeket a zsoltárokat folyvást ismételjék ezekben az
imaórákban egészen vasárnapig; a himnuszok, olvasmányok és
versek rendje is ugyanaz marad mindennap. 18.11Így a vasárnap
mindig a száztizennyolcadik zsoltárral kezdődik.
18.12A vesperásban azonban minden nap négy zsoltárt
énekeljenek. 18.13Ezek a zsoltárok kezdődjenek a
százkilencedikkel, és tartsanak a száznegyvenhétig, 18.14azok
kivételével, melyek közülük más imaórákra vannak fenntartva,
tudniillik a száztizenhéttől a százhuszonhetedikig, és a
százharmincharmadik és száznegyvenkettedik; 18.15a többit mind
a vesperásban kell mondani. 18.16Mivel így három zsoltárral
kevesebb van, azért osszák ketté azokat, amelyek a fentemlített
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
22. oldal
sorozatban hosszabbaknak bizonyulnak, tudniillik a
százharmincnyolcadikat, a száznegyvenharmadikat és a
száznegyvennegyediket. 18.17A száztizenhatodikat pedig, mivel
rövid, a száztizenötödikkel kapcsolják egybe. 18.18Miután így
elrendeztük a vesperás zsoltárainak sorrendjét, a többit, úgymint
az olvasmányt, responsoriumot, himnuszt, verset, kantikumot (a
Magnificatot) úgy végezzék, ahogy azt fentebb elrendeztük.
18.19A kompletóriumban minden nap ugyanazokat a
zsoltárokat ismételjék, azaz a negyediket, a kilencvenediket és a
százharmincadikat.
18.20Ezzel megállapítottuk a nappali zsolozsma rendjét. A
többi még hátralevő zsoltárt egyenlően osszák el a hét éjszakai
vigíliára; 18.21felezzék meg, ugyanis a köztük lévő hosszabb
zsoltárokat, és minden éjszakára tizenkettőt rendeljenek.
18.22Itt kifejezetten megjegyezzük: hogyha valakinek a
zsoltároknak ez az elosztása nem tetszenék, rendezze el maga, ha
másképpen jobbnak ítéli. 18.23Csak mindenképpen ügyeljen arra,
hogy minden héten az egész százötvenből álló zsoltárkönyvet
végigimádkozzák, és vasárnap a vigílián megint előlről kezdjék.
18.24Mert nagyon csekély buzgalmat mutatnak imaszolgálatukban
azok a szerzetesek, akik a hét lefolyása alatt kevesebbet
mondanak, mint az egész zsoltárkönyv és a kantikumok.
18.25Hiszen valahol azt olvassuk, hogy szentatyáink nagy
szerényen egy nap alatt teljesítették azt, amit mi restek bárcsak
egy teljes hét alatt elvégeznénk.
19. MAGATARTÁS MÓDJA A ZSOLOZSMÁZÁSBAN
19.1Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy "az Úr
szeme mindenütt figyeli a jókat és a rosszakat" (Péld 15, 3),
19.2de ez a hit a legerősebb és minden kételkedéstől mentes
legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt. 19.3Ezért
mindig meg kell emlékeznünk arról, amit a próféta mond:
"szolgáljatok az Úrnak félelemmel" (Zsolt 2, 11), 19.4és másutt:
"zsoltározzatok bölcsességgel" (Zsolt 46, 8), 19.5és: "az angyalok
színe előtt mondok zsoltárt neked" (Zsolt 137, 1). 19.6Vegyük
tehát fontolóra, miként kell Isten és ő angyalai színe előtt
viselkedni, 19.7és úgy álljunk a zsolozsmázáshoz, hogy szívünk
megegyezzék szavunkkal.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
23. oldal
20. A TISZTELETUDÓ VISELKEDÉS AZ IMÁDSÁGBAN
20.1Ha nagyhatalmú emberekkel akarunk valamit elfogadtatni,
csak alázattal és tisztelettel merjük tenni. 20.2Mennyivel inkább
kell a mindenség Urához és Istenéhez teljes alázattal és tiszta
áhítattal esedeznünk. 20.3Azt is tudnunk kell, hogy nem a sok
szóban, hanem szív tisztaságában és a könnyes töredelemben
találunk meghallgatást. 20.4És ezért rövidnek és tisztának kell
lenni az imádságnak, hacsak az isteni kegyelem ihletéséből
hosszabbra nem nyúlna. 20.5A közösségben azonban
mindenképpen rövid legyen az imádság, és az elöljáró jeladására
mindnyájan keljenek föl.
21. A MONOSTOR DÉKÁNJAI
21.1Ha nagyobb a közösség, akkor ki kell választani közülük jó
hírben álló és szent életű testvéreket, és dékánokká kell tenni
őket. 21.2Ezek mindenben viseljék gondját a maguk dékániájának
az Isten törvényei és apátjuk parancsai szerint. 21.3Olyanokat kell
kiválasztani dékánoknak, akikkel az apát nyugodtan
megoszthatja terheit; 21.4és ne a sorrend szerint válasszák ki őket,
hanem életük érdeme és tanításuk bölcsessége szerint.
21.5Ha pedig e dékánok közül valaki gőgtől felfuvalkodva
megfeddésre adna okot, és ha egyszer, kétszer, sőt háromszor is
megdorgálták, 21.6és mégsem akarna megjavulni, le kell tenni, és
olyan lépjen helyére, aki méltó erre.
21.7A perjelről is ugyanezeket rendeljük.
22. HOGYAN ALUDJANAK A SZERZETESEK?
22.1Mindegyik külön ágyban aludjék. 22.2Ágyfelszerelést, a
szerzeteséletnek megfelelőt, az apát rendelése szerint kapjanak.
22.3Ha lehetséges, mindnyájan egyhelyen aludjanak; ha pedig
nagy számuk ezt nem engedi, tizenként vagy huszanként
aludjanak dékánjukkal együtt, hogy őrködjék fölöttük. 22.4Ebben
a helyiségban egészen reggelig égjen a mécses.
22.5Ruhában aludjanak, és övvel vagy kötéllel felövezve, de
késük ne legyen az oldalukon, amikor alusznak, hogy az alvót
álom közben véletlenül meg ne sebezze. 22.6Így a szerzetesek
mindig készen legyenek arra, hogy a jeladásra késedelem nélkül
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
24. oldal
fölkeljenek, és egymást megelőzve, de mégis komolyan és
serényen az istenszolgálatra siessenek. 22.7A fiatalabb testvérek
ágyai ne legyenek egymás mellett, hanem az öregebbekével
vegyest. 22.8Mikor pedig fölkelnek az istenszolgálatra, egymást
halkan biztatgassák, hogy az aluszékonyaknak ne legyen
mentségük.
23. A VÉTSÉGEK MIATT VALÓ KIKÖZÖSÍTÉS
23.1Ha valamelyik testvérről úgy találják, hogy makacs,
engedetlen, kevély, zúgolódó vagy valamiben a szent Regulának
vagy a parancsoknak ellenére tesz, és dékánjait megveti, 23.2az
ilyet a mi Urunk parancsa szerint egy vagy kétízben
négyszemközt intsék meg dékánjaik (Mt 18, 15). 23.3Ha nem
javul meg, dorgálják meg nyíltan mindenki előtt. 23.4Ha még így
sem tér jobb útra, essék kiközösítés alá, ha megérti ennek a
büntetésnek értelmét. 23.5Ha pedig megátalkodott, testi
büntetésnek vessék alá.
24. MILYEN LEGYEN A KIKÖZÖSÍTÉS MÓDJA?
24.1A kiközösítés és megfegyelmezés módját és mértékét a
bűnhöz kell szabni; 24.2a bűn nagyságát azonban az apát ítéli
meg.
24.3Ha valamelyik testvért csupán kisebb hibákban találják
bűnösnek, akkor csak a közös asztaltól tiltsák el. 24.4Az
asztalközösségtől megfosztottra ez a szabály áll: Az imateremben
sem zsoltárt, sem antifónát nem énekelhet, sem olvasmányt nem
olvashat, míg csak eleget nem tesz; 24.5ételt pedig csak a
testvérek étkezése után egyedül kapjon. 24.6Így például ha a
testvérek tizenkét órakor étkeznek, az a testvér háromkor egyék;
ha a testvérek három órakor, ő este; 24.7míg csak megfelelő
elégtétellel bocsánatot nem kap.
25. A SÚLYOSABB HIBÁK
25.1Azt a testvért pedig, akire súlyosabb bűn nehezedik, zárják
ki mind az asztalközösségből, mind az imateremből. 25.2Senki a
testvérek közül ne érintkezzék, még csak szóba se álljon vele.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
25. oldal
25.3Egyedül legyen a reárótt munkában, és maradjon meg
állhatatosan a vezeklés szomorúságában, hiszen ismeri az
Apostol félelmetes mondását: 25.4"Az ilyen ember átadatott a test
pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján" (1 Kor 5, 5).
25.5Eledelét pedig külön kapja abban a mennyiségben és olyan
órában, amint az apát jónak ítéli. 25.6És senki se adjon neki áldást
üdvözlésképpen, ha vele találkozik, és a neki nyújtott ételt se
áldják meg.
26. AZOKRÓL, AKIK ENGEDÉLY NÉLKÜL
ÉRINTKEZNEK A KIKÖZÖSÍTETTEKKEL
26.1Ha valamelyik testvér az apát parancsa nélkül bármilyen
módon a kiközösítettel érintkezni merészelne, vagy vele beszélni,
vagy neki valamilyen utasítást adni, 26.2azt büntetésül ugyanolyan
kiközösítés érje.
27. MIKÉNT GONDOSKODJÉK AZ APÁT A
KIKÖZÖSÍTETTEKRŐL?
27.1Az apátnak a lehető legnagyobb gondja legyen a bűnös
testvérekre, mert "nem az egészségeseknek szükséges az orvos,
hanem a betegeknek" (Mt 9, 12). 27.2Ezért mint bölcs orvos
minden eszközt használjon fel: küldjön hozzá szenpektákat,
vagyis öregebb, bölcs testvéreket, 27.3akik mintegy titokban
vigasztalják az önmagával küszködő testvért, és alázatos
elégtételadásra buzdítsák; vigasztalják is, nehogy "elnyelje őt a
túlságos szomorúság" (2 Kor 2, 7), 27.4hanem miként ugyanaz az
Apostol mondja: "Erősödjék meg benne a szeretet" (2 Kor 2, 8).
De imádkozzanak is érte mindnyájan.
27.5Az apátnak ugyanis különösen nagy gondot kell arra
fordítania, és a legnagyobb körültekintéssel és buzgalommal azon
kell lennie, hogy a reábízott juhok közül egyet se veszítsen el.
27.6Tudnia kell ugyanis, hogy beteg lelkek gondozását vállalta
magára, nem pedig zsarnoki uralmat az egészségesek fölött.
27.7Rettegjen a próféte fenyegetésétől, amelyben Isten szól hozzá:
"Ami kövér volt, kiválasztották, de az erőtlent elvetették" (Ez 34,
3-4). 27.8Kövesse a jó pásztor atyai példáját, aki otthagyta
kilencvenkilenc juhát a hegyekben, és elment az egy eltévedtet
megkeresni (Lk 15, 3-5), 27.9és annak gyöngeségén annyira
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
26. oldal
szánakozott, hogy szent vállaira kegyeskedett venni, és így vitte
vissza a nyájhoz.
28. AZOKRÓL, AKIK TÖBBSZÖRÖS MEGBÜNTETÉS
ELLENÉRE SEM AKARNAK MEGJAVULNI
28.1Ha valamelyik testvért bármi vétség miatt már gyakran
megbüntették, sőt ki is közösítették, s mégsem javul meg,
szigorúbb büntetés érje, azaz a megvesszőzés fenyítékét mérjék
rá. 28.2Ha még így sem javul meg, vagy talán - amitől Isten
mentsen - felfuvalkodott kevélységgel cselekedetét még védeni is
akarná, akkor az apát tegyen úgy, mint bölcs orvos: 28.3ha az
enyhítő szereket, ha az intések kenőcsét és a Szentírás orvosságát
már használta, ha végül a kiközösítés és vesszőzés tüzes vasát is,
28.4és most mégis azt látja, hogy igyekezete nem használ, akkor
nyúljon ahhoz, ami ezeknél nagyobb: imádkozzék érte maga is,
imádkozzanak a testvérek is, 28.5hogy az Úr, aki mindent
megtehet, adja vissza a beteg testvérek egészségét. 28.6Ha még
ilyen módon sem gyógyulna meg, akkor használja az apát az
operálókést, amint az Apostol mondja: "Távolítsátok el a gonoszt
magatok közül" (1 Kor 5, 13). 28.7És másutt: "Ha a hűtlen
eltávozik, hadd távozzék" (1 Kor 7, 15), 28.8hogy egy beteg juh
az egész nyájat meg ne fertőzze.
29. VAJON VISSZA KELL-E FOGADNI A MONOSTORT
ELHAGYÓ TESTVÉREKET?
29.1Ha egy testvér, aki saját hibájából hagyta el a monostort,
vissza akarna térni, előbb teljes javulást ígérjen, amiatt, hogy
kilépett, 29.2és aztán így fogadják be az utolsó helyre, hogy ezzel
alázatosságát kipróbálják. 29.3Ha ismét kilépne, még harmadszor
is vegyék vissza. De tudja meg, hogy ezután a visszatérés minden
útja bezárul előtte.
30. HOGYAN KELL A KISKORÚ GYERMEKEKET
MEGBÜNTETNI?
30.1Minden életkornak és értelmi fejlettségnek legyen meg a
maga mértéke. 30.2Ezért valahányszor a gyermekek és a serdülők
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
27. oldal
vétkeznek, vagy akik kevésbé tudják megérteni, hogy milyen
büntetést jelent a kiközösítés, 30.3az ilyeneket szigorú böjttel
sújtsák, vagy pedig kemény veréssel büntessék meg, hogy
kigyógyuljanak.
31. MILYEN LEGYEN A MONOSTOR GONDOZÓJA?
31.1Házgondnoknak olyat kell kiválasztani a közösségből, aki
bölcs, érett jellemű, józan, az evésban mértékletes, nem gőgös,
nem heveskedő, nem igazságtalan, nem nehézkes, nem pazarló,
31.2hanem istenfélő, hogy mintegy atyja legyen az egész
közösségnek. 31.3Mindennek gondját viselje. 31.4Az apát parancsa
nélkül semmit se tegyen; 31.5amit az parancsol, azt tartsa meg.
31.6A testvéreket ne szomorítsa meg. 31.7Ha valamelyik testvér
oktalan kívánsággal állna elő, ne szomorítsa meg őt
lekicsinyléssel, hanem alázatosan és okosan tagadja meg
helytelen kérését. 31.8Lelke fölött őrködjék, és mindig tartsa
emlékezetében azt az apostoli mondást, hogy "aki jól szolgál, jó
rangot szerez magának" (1 Tim 3, 13).
31.9A lehető legnagyobb gondja legyen a betegekre,
gyermekekre, vendégekre és szegényekre, abban a biztos
meggyőződésben, hogy mindezekről az ítélet napján számot ad
majd.
31.10A monostor minden fölszerelését és minden vagyonát úgy
tekintse, mint az oltár szent edényét. 31.11Semmit se tartson
elhanyagolható csekélységnek. 31.12Ne legyen se fösvény, se
pazarló, se a monostor vagyonának tékozlója, hanem mindent
mértékkel tegyen, és az apát rendelkezése szerint.
31.13Mindenekelőtt legyen alázatos, és ha valakinek nem tud
anyagit adni, nyújtson akkor legalább jó szóval feleletet,
31.14amint írva van: "A jó szó többet ér a legjobb adománynál"
(Sir 18, 17). 31.15Mindennek, amit az apát reábíz, maga viselje
gondját; amitől azonban eltiltja, azt ne merészelje tenni.
31.16A testvéreknek a meghatározott járandóságot minden
fennhéjázás nélkül adja ki, hogy ne botránkoztassa őket.
Gondoljon az isteni szóra, hogy mit érdemel az, aki
megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül (Mt 18, 6).
31.17Ha nagyobb a testület, adjanak melléje segítőket, hogy
ezek támogatásával maga is nyugodt lélekkel teljesíthesse a
reábízott feladatot. 31.18Mindent a maga idejében kell adni, ami
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
28. oldal
adnivaló, és kérni, ami kérnivaló, 31.19hogy Isten házában senki
ne nyugtalankodjék, és ne szomorkodjék.
32. A MONOSTOR SZERSZÁMAI ÉS EGYÉB TÁRGYAI
32.1A monostor minden vagyona fölé, legyen az szerszám,
ruha vagy bármilyen tárgy, rendeljen az apát testvéreket, akiknek
életében és jellemében megbízhat. 32.2És az egyes tárgyakat,
amint jónak látja, adja át nekik, hogy őrizzék és tartsák számon
őket. 32.3Ezekről legyen jegyzéke az apátnak, hogy midőn a
testvérek a reájuk bízott dolgokban egymást fölváltják, tudja,
hogy mit ad ki és mit kap vissza.
32.4Ha pedig valaki a monostor dolgait piszkosan vagy
hanyagul kezeli, feddjék meg; 32.5ha nem javul meg, a Regula
szerinti büntetéssel sújtsák.
33. LEHET-E A SZERZETESEKNEK TULAJDONUK?
33.1Kiváltképpen ezt a bűnt kell gyökerestül kiirtani a
monostorból. 33.2Senki se merészeljen az apát rendelése nélkül
bármit is adni vagy elfogadni, 33.3vagy bármit is sajátjaként bírni;
egyáltalán semmit sem: se könyvet, se írótáblát, se íróvesszőt,
tehát igazán semmit se. 33.4Hiszen még saját testüket vagy
akaratukat sem szabad tulajdon hatalmukban tartaniuk, 33.5hanem
minden szükségeset a monostor atyjától várjanak. Ne is legyen
semmijük sem, amit az apát nem ad, vagy meg nem enged.
33.6Mindenük legyen közös, amint írva van, senki se valljon
magáénak semmit (ApCsel 4, 32), se ne tartson jogot semmire.
33.7Ha valakit rajtakapnának, hogy ebben az igen gonosz bűnben
találja örömét, figyelmeztessék első- és másodíziglen; 33.8ha nem
javul meg, büntetéssel sújtsák.
34. EGYENLŐEN KAPJÁK-E MINDNYÁJAN A
SZÜKSÉGESEKET?
34.1Úgy, ahogy írva van: "Mindenegyesnek annyit osztottak
ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt" (ApCsel 4, 35).
34.2Nem azt mondjuk ezzel, hogy személyválogatás legyen - ettől
Isten mentsen -, hanem hogy tekintetbe kell venni a
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
29. oldal
gyöngeségeket. 34.3Aki kevesebbre szorul, adjon hálát Istennek és
ne szomorkodjék, 34.4akinek pedig többre van szüksége, alázza
meg magát gyöngeségéért és ne bizakodjék el, hogy
könyörületességből többet kap. 34.5Így minden tag békességben
lesz. 34.6Különösen a zúgolódás bűnének nem szabad semmiféle
okból, sem szóban, sem jelben megnyilatkoznia. 34.7Ha valakit
ezen rajtakapnak, a szigorúbb büntetésnek vessék alá.
35. A KONYHÁN SZOLGÁLÓ HETESEK
35.1A testvérek szolgáljanak egymásnak úgy, hogy senkit se
mentsenek föl a konyhai szolgálat alól, hacsak betegsége miatt
nem, vagy ha valami nagyon hasznos dologgal van elfoglalva.
35.2Ezzel a szolgálattal az érdem is, a szeretet is gyarapodik.
35.3De a gyöngék mellé gondoskodjanak segítőkről, hogy ne
szomorkodva végezzék ezt a szolgálatot. 35.4Általában a közösség
nagyságához és a helyi viszonyokhoz képest mindenütt legyenek
segítők. 35.5Ha nagyobb a közösség, a házgondnokot mentsék föl
a konyhától, és azokat is, mint mondottuk, akik hasznosabb
dolgokkal vannak elfoglalva. 35.6A többiek egymásnak szeretettel
szolgáljanak.
35.7Aki végzett a hetességgel, szombaton tisztogasson: 35.8a
ruhákat, melyekkel a testvérek kezüket és lábukat törlik meg,
mossák ki. 35.9Aki kezdi a hetességet és aki bevégzi, együtt
mossák meg mindenkinek a lábát. 35.10A szolgálatukhoz tartozó
felszerelést tisztán és épségben, jegyzék szerint adják vissza a
házgondnoknak. 35.11A házgondnok pedig hasonlóképpen adja át
a belépőnek, hogy tudja, mit ad át és mit kap vissza.
35.12A hetesek az egyszeri, - böjti - étkezés előtt kapjanak a
megszabott mennyiségen felül külön italt és kenyeret, 35.13hogy
az étkezés idején zúgolódás és nagy fáradság nélkül szolgáljanak
testvéreiknek. 35.14Ünnepnapokon azonban a mise végéig
maradjanak éhgyomorral.
35.15A kezdő és a végző hetesek vasárnap az imateremben
mindjárt a reggeli dicséret után valamennyiük előtt boruljanak
térdre és kérjék, hogy imádkozzanak értük. 35.16A hetességet
befejező ezt a verset mondja:
"Áldott vagy, Uram, Istenem,
ki megmentettél és megvigasztaltál engem"
(Dán 3, 52, Zsolt 85, 17).
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
30. oldal
35.17Miután ezt háromszor eismételték, s a kilépő áldást
kapott, jöjjön a belépő hetes és mondja:
"Istenem, hallgass hívásomra,
Uram, siess segítségemre" (Zsolt 69, 2).
35.18Ezt is háromszor ismétlik mindnyájan, majd áldás után
kezdje el a hetességet.
36. A BETEG TESTVÉREK
36.1A betegekről kell mindenekelőtt és mindenek fölött
gondoskodni, és valóban mint Krisztusnak úgy szolgáljanak
nekik. 36.2Hisz ő maga mondta: "Beteg voltam, és
meglátogattatok engem" (Mt 25, 36), 36.3és: "Amit egynek ezen
legkisebbek közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek" (Mt 25,
40). 36.4De másfelől a betegek is gondolják meg, hogy Isten
dicsőségére szolgálnak nekik, és fölösleges kívánságaikkal ne
szomorítsák meg a nekik szolgáló testvéreket. 36.5De még így is
türelemmel kell elviselni őket, mert ezáltal bőségesebb jutalmat
lehet szerezni. 36.6Az apátnak tehát a legnagyobb gondja legyen
arra, hogy semmiképpen el ne hanyagolják őket.
36.7Ezeknek a beteg testvéreknek legyen külön szobájuk, és
egy istenfélő, lelkiismeretes és szorgalmas ápolójuk. 36.8A fürdők
használatát ajánlják föl a betegeknek, ahányszor hasznukra van;
az egészségeseknek ellenben és kivált a fiataloknak nehezebben
engedjék meg. 36.9Sőt a húsevést is engedjék meg a teljesen
gyönge betegeknek, hogy fölépüljenek. Mihely azoban jobban
lesznek, a hústól szokás szerint mindnyájan tartózkodjanak.
36.10Kiváltképpen pedig nagy gonddal vigyázzon az apát arra,
hogy a házgondnokok és ápolók el ne hanyagolják a betegeket. Ő
felelős tanítványai bármilyen hibájáért.
37. AZ ÖREGEK ÉS A GYERMEKEK
37.1Habár az emberi természet is könyörületre hajlik ezen
életkorokkal, tudniillik az öregekkel és a gyermekekkel szemben,
mégis a Regula tekintélyével is gondoskodnunk kell róluk.
37.2Mindig vegyék tekintetbe bennük a gyöngeséget, és
semmiképpen se alkalmazzák rájuk a Regula szigorúságát az
ételekben, 37.3hanem legyenek jóságos figyelemmel irántuk, és a
szabályszerű időnél előbb kapjanak valami ételt.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
31. oldal
38. A HETES FELOLVASÓ
38.1A testvérek étkezésénél nem szabad hiányoznia a
felolvasásnak. De ne ragadja senki csak úgy alkalomszerűen
kezébe a könyvet, hogy abból olvasson, hanem aki egész héten át
felolvasó lesz, az vasárnap kezdje meg a feladatát. 38.2A kezdő a
mise és áldozás után kérje mindnyájuk imádságát, hogy Isten
fordítsa el tőle a felfuvalkodottság szellemét. 38.3És mindnyájan
mondják az imateremben ezt a verset háromszor, de úgy, hogy ő
kezdje:
"Uram, nyisd meg ajkamat,
És szám hirdeti dicséretedet" (Zsolt 50, 17).
38.4És miután így áldást kapott, kezdje meg munkáját mint
felolvasó.
38.5Az asztalnál a legnagyobb csend legyen, hogy ott senkinek
suttogását vagy szavát ne lehessen hallani, csak a felolvasóét.
38.6Ami pedig evés vagy ivás közben szükséges, abban úgy
szolgálják ki egymást kölcsönösen a testvérek, hogy senki se
legyen kénytelen kérni valamit. 38.7Ha mégis valamire szükség
volna, akkor inkább valami jeladással kérjék, semmint szóval.
38.8Ne is merjen ott senki magáról az olvasmányról vagy más
valamiről kérdezőködni, hogy alkalom se adassék a beszédre.
38.9Kivéve, ha esetleg az elöljáró akarna épülés végett valamit
röviden mondani.
38.10A hetes felolvasó testvér pedig, mielőtt elkezdene olvasni,
kapjon egy kis kevert bort a szentáldozás miatt, és hogy nehezére
ne essék a böjtölést elviselni. 38.11Utána pedig a konyhai
hetesekkel és felszolgálókkal egyék. 38.12A testvérek egyébként
ne sorrend szerint olvassanak, hanem csak olyanok, akik a
hallgatók épülésére szolgálnak.
39. AZ ÉTEL MÉRTÉKE
39.1Úgy hisszük, hogy minden étkezésre, akár tizenkét órai,
akár délután három órai, elég lesz két főtt étel az egyesek
különféle gyöngeségei miatt; 39.2hogy aki talán az egyikből nem
tud enni, a másikból lakjék jól. 39.3Tehát két főtt étel elég legyen
minden testvérnek. De ha lehet valahonnan szerezni gyümölcsöt
vagy friss zöldségféléket, adjanak harmadik fogást is. 39.4A
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
32. oldal
kenyérből egy font elég legyen napjában , akár egy étkezés van,
akár ebéd és vacsora. 39.5Ha vacsora is van, a házgondnok a font
kenyérnek egyharmadát tegye el, és vacsorára adja oda. 39.6Ha a
munka esetleg nehezebb volna, akkor az apát hatalmára és
megítélésére van bízva, hogy ha kívánatos, valamivel többet
adjon. 39.7De mindenesetre kerüljék a mértéktelenséget, hogy a
szerzetes gyomrát soha meg ne terhelje. 39.8Semmi sem
ellenkezik ugyanis annyira a keresztény emberrel, mint a
mértéktelen evés és ivás, 39.9ahogy a mi Urunk mondja:
"Vigyázzatok, hogy szívetek el ne nehezedjék a
mértéktelenségben" (Lk 21, 34).
39.10Fiatalabb korú gyermekeknek azonban ne ugyanolyan
mennyiséget adjanak, hanem kevesebbet, mint a felnőtteknek, és
mindenben legyenek takarékosak.
39.11A négylábú állatok húsának evésétől pedig mindnyájan
teljesen tartózkodjanak, az egészen gyönge betegek kivételével.
40. AZ ITAL MÉRTÉKE
40.1"Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így,
a másiknak meg amúgy" (1 Kor 7, 7). 40.2Éppen ezért némi
töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről.
40.3Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt
tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina
bor. 40.4Akinek azonban Isten megadja az önmegtartóztatás
türelmét, tudják meg, hogy külön jutalmuk lesz érte.
40.5Ha a helyi viszonyok, a munka vagy a nyári hőség miatt
többre lenne szükségük, azt az elöljáró ítélje meg. De
mindenképpen ügyeljenek arra, hogy sokat ne igyanak, vagy
éppen meg ne részegedjenek. 40.6Bár azt olvastuk, hogy "a bor
egyáltalán nem való szerzeteseknek", de mivel korunkban
lehetetlen a szerzeteseket erről meggyőzni, legalább abban
egyezzünk meg, hogy ne igyunk a telítettségig, hanem
mértékletesebben; 40.7hiszen "a bor elszakítja Istentől még a
bölcseket is" (Sir 19, 2).
40.8Ahol azonban a helyi viszonyok úgy hozzák, hogy a
felemlített mennyiség sem kapható, hanem sokkal kevesebb vagy
éppen semmi, áldják ezért az Istent, akik ott laknak, és ne
zúgolódjanak. 40.9Különösen tehát arra intjük őket, zúgolódás
nélkül éljenek.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
33. oldal
41. MIKOR KELL ÉTKEZNI?
41.1A szent húsvéttól egészen pünkösdig déli tizenkét órakor
étkezzenek a testvérek, és este vacsorázzanak. 41.2Pünkösdtől
pedig egész nyáron át, ha nincs mezei munkája a szerzeteseknek,
vagy a nyár szertelen hősége nem lankasztja őket, minden
szerdán és pénteken három óráig böjtöljenek; 41.3a többi napokon
tizenkét órakor ebédeljenek. 41.4Ezt a tizenkétórai ebédet
továbbra is tartsák meg, ha mezei munkával vannak elfoglalva,
vagy ha túlságosan nagy a nyári hőség, de ezt az apát ítélje meg.
41.5Olyan bölcs tapintattal intézzen mindent, hogy egyfelől a
lelkek üdve biztosítva legyen, másfelől a testvéreknek ne legyen
okuk munkájukat zúgolódva végezni. 41.6Szeptember 14-től a
negyvennapi böjt kezdetéig mindig délután három órakor
étkezzenek. 41.7A negyvennapi böjtben pedig egészen húsvétig
vesperás után egyenek. 41.8A vesperást magát úgy végezzék,
hogy az étkezésnél ne legyen szükség mécses-világításra, hanem
még napvilágnál végezzenek mindent. 41.9De más időben is, akár
a vacsorát, akár az egyszeri étkezés idejét úgy végezzék, hogy
minden napvilágnál történjék.
42. A KOMPLETÓRIUM UTÁN SENKI SE BESZÉLJEN
42.1Minden időben csöndre kell törekedniük a szerzeteseknek,
de főként az éjszakai órákban. 42.2Azért minden időben, akár böjt,
akár kétszeri étkezés van, a következőket rendeljük: 42.3ha
kétszeri étkezés van, ahogy felkeltek a vacsorától, üljenek le
mindnyájan együtt, és az egyik olvasson föl a "Beszélgetések"-
ből vagy "Az atyák életé"-ből vagy esetleg valami mást, amin
épülnek a hallgatók. 42.4De ne olvassák a Heptateuchust, sem
pedig a Királyok Könyvét, mert ez a gyenge lelkeknek nem lesz
hasznára, ha ebben az időben a Szentírásnak ezeket a könyveit
hallgatják. De más időbekben ezeket is olvassák. 42.5Ha pedig
böjti nap van, kis szünetet tartva a vesperás elmondása után,
kezdjenek hozzá a "Beszélgetések" olvasásához, amint mondtuk,
42.6és olvassanak el négy-öt lapot, vagy amennyit az idő enged.
42.7Míg ez az olvasás tart, valamennyien jöjjenek egybe, még az
is, aki esetleg valami rábízott dologgal volt elfoglalva. 42.8Ha
tehát így mindnyájan együtt vannak, imádkozzák el a
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
34. oldal
kompletóriumot, és a kompletóriumból kijőve már senkinek se
legyen szabad egy szót sem szólnia. 42.9Ha valakit rajtakapnának,
hogy a hallgatásnak ezt a szabályát megszegte, súlyos büntetés
érje; 42.10kivéve ha az érkező vendégek miatt lenne szükség
beszédre, vagy az apát parancsolna valakinek valamit. 42.11De
még ez is a legnagyobb komolysággal és szerény mérséklettel
történjék.
43. AZOKRÓL, AKIK AZ ISTENSZOLGÁLATRA VAGY
AZ ÉTKEZÉSRE KÉSVE ÉRKEZNEK
43.1Mihelyt meghallják az istentiszteletre hívó jelet, azonnal
hagyjanak ott mindent, ami kezükben van és a legnagyobb
gyorsasággal induljanak, 43.2de mégis nyugodtan, hogy a
komolytalanságra ne adjanak okot.
43.3Az istenszolgálatnak tehát semmit eléje ne tegyenek.
43.4Ha valaki a vigiliára a kilencvennegyedik zsoltár
"Dicsőség"-e után érkezik, - és ezért akarjuk azt, hogy ezt a
zsoltárt szünetekkel és lassan mondják -, az ilyen ne álljon
helyére a karban, 43.5hanem valamennyi közt utolsónak álljon,
vagy arra a helyre, amelyet az apát az ilyen hanyagok számára
külön kijelölt, hogy láthassa ő is, meg a többiek is, 43.6míg az
istenszolgálat végeztével nyilvános elégtétellel nem vezekelt.
43.7Azért tartjuk jónak azt, hogy az utolsó helyen vagy
elkülönítve álljon, hogy így mindenki lássa őt, és már
szégyenérzetből is megjavuljon. 43.8Mert ha az imatermen kívül
maradnak, lenne is olyan köztük, aki újra lefekszik és alszik,
vagy esetleg kint leül és beszélget, s így alkalmat ad a gonosznak.
43.9Azért hát menjenek csak be, hogy legalább az egészet el ne
veszítsék. 43.10Aki pedig napközben az istenszolgálatra a vers és
az azt követő első zsoltár "Dicsőség"-e után sem érkezik oda, a
fentebb mondott szabály szerint utolsónak álljon, 43.11és míg
elégtételt nem adott, ne merészeljen a zsoltározók kórusához
csatlakozni, hacsak az apát neki erre megbocsátóan engedélyt
nem ad, 43.12de ezt is csak úgy, ha a bűnös eleget tesz érte.
43.13Aki pedig az étkezéshez nem ér oda a vers előtt, hogy
valamennyien egyszerre mondják a verset és az imádságot, és
együtt üljenek az asztalhoz, 43.14még pedig a saját hanyagsága
vagy hibája miatt nem ér oda, két ízben intsék meg. 43.15Ha
mégsem javul meg, ne engedjék, hogy a közös étkezésen részt
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
35. oldal
vegyen, 43.16hanem a többiek közösségétől elkülönítve
egymagában étkezzen; a borból járó részt is vonják meg tőle, míg
elégtételt nem ad és meg nem javul. 43.17Hasonlóképpen
bűnhődjék az is, aki nincs jelen azon a versen, amelyet az étkezés
után szoktak mondani.
43.18Senki se merészeljen az előírt óra előtt vagy után valami
ételt vagy italt magához venni. 43.19De ha az elöljáró valakit
valamivel megkínál, és ő nem akarja elfogadni, ha később
megkívánja is, ne kapja meg azt sem, amit előbb visszautasított,
se valami mást, míg megfelelő elégtételt nem ad.
44. HOGYAN TEGYENEK ELEGET A
KIKÖZÖSÍTETTEK?
44.1Akit súlyos vétségért tiltottak ki az imateremből és el a
közös asztaltól, az abban az időpontban, amikor az imateremben
az istenszolgálatot befejezik, az imaterem ajtaja előtt boruljon le,
de ne szóljon semmit; 44.2és maradjon arcával a földre borulva az
imateremből kijövők lába előtt. 44.3És ezt mindaddig tegye, míg
az apát az elégtételt megfelelőnek nem tartja. 44.4Amikor pedig az
apát parancsára bemegy, boruljon le magának az apátnak és aztán
a többieknek lába elé, hogy imádkozzanak érette. 44.5És akkor, ha
az apát parancsolja, fogadják be a kórusba, arra a helyre, melyet
az apát kijelöl számára. 44.6De mindenesetre zsoltárt, olvasmányt
vagy más valamit még ne merészeljen az imateremben énekelni,
míg az apát erre újra parancsot nem ad. 44.7És minden imaórában,
amikor az istenszolgálatot befejezik, boruljon le a földre azon a
helyen, ahol áll, 44.8és így tegyen eleget, míg az apát újra meg
nem parancsolja neki, hogy most már hagyja abba az
elégtételadást.
44.9Akiket kis hibákért csak a közös asztaltól tiltottak el, az
imateremben tegyenek eleget, és ezt tegyék az apát intézkedéséig,
44.10míg meg nem áldja őket, és azt nem mondja: Elég.
45. AZOKRÓL, AKIK AZ IMATEREMBEN KÖVETNEK
EL HIBÁT
45.1Ha valaki zsoltár, responsorium, antifóna mondása alatt
vagy olvasány közben követ el hibát, hacsak ott valamennyiük
előtt elégtételadással meg nem alázza magát,- nagyobb
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
36. oldal
büntetéssel lakoljon 45.2azért, mert nem akarta alázatosan
kijavítani azt, amit hanyagságból vétett. 45.3A gyermekek az ilyen
hibáért kapjanak verést.
46. AZOKRÓL, AKIK BÁRMI MÁS DOLOGBAN
HIBÁZNAK
46.1Ha valaki bármilyen munka közben: a konyhában, az
éléskamrában, a tálalóban, a sütőhelyen, a kertben, valamilyen
mesterségben, vagy bármilyen más helyen hibát követ el,
46.2vagy valamit eltör, elveszít, vagy akárhol másvalamit vét,
46.3és azt az apát és a közösség előtt tüstént nem jelenti, önként
eleget nem tesz, és hibáját föl nem tárja, 46.4ha más által tudódik
ki, a nagyobb büntetéssel sújtsák.
46.5Ha azonban valami titkos, lelki bűnről van szó, azt csak az
apát - vagy a lelki atyák alőtt - tárja fel, 46.6aki meg tudja
gyógyítatni a saját és mások sebeit, és nem tárja föl, nem hozza
nyilvánosságra azokat.
47. AZ ISTENSZOLGÁLAT IDEJÉNEK JELZÉSE
47.1Az istenszolgálat idejének jelzéséről éjjel is, nappal is az
apát gondoskodjék. Vagy maga jelezze, vagy egy igen pontos
testvérre bízza ezt a gondot, hogy mindent a maga idejében
végezzenek.
47.2A zsoltárokat pedig és az antifónákat az apát után
sorrendjük szerint azok énekeljék, akiknek ezt meghagyta.
47.3Énekelni azonban vagy felolvasni ne merjen senki, csak az,
aki teljesíteni tudja ezt a feladatot, úgy hogy a hallgatók
épüljenek. 47.4Ezt alázattal, komolysággal és szent félelemmel
végezze, akinek az apát megparancsolja.
48. A MINDENNAPI TESTI MUNKA
48.1A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a
megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban
pedig szent olvasmányokkal.
48.2Úgy hisszük, hogy az időt mindkettő számára
következőképpen oszthatjuk be: 48.3Húsvéttól október elsejéig
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
37. oldal
menjenek ki a testvérek reggel, és a primától körülbelül tíz óráig
végezzék el a szükséges teendőket. 48.4Tíztől egészen szextáig
olvasással foglalkozzanak. 48.5A szexta után pedig, miután
fölkeltek az étkezéstől, pihenjenek ágyukon egészen csendben,
vagy ha valaki olvasni akar, akként olvasson magában, hogy
mást ne zavarjon. 48.6A nónát kissé korábban, fél kettőkor
mondják, és azután egészen a vesperásig a szükséges munkát
végezzék. 48.7Ha pedig a helyi viszonyok vagy szegénységük azt
kívánná, hogy maguk gyűjtsék be a termést, ne szomorkodjanak,
48.8mert akkor igazi szerzetesek, ha saját kezük munkájából
élnek, mint atyáink és az apostolok is. 48.9De mindez mérséklettel
történjék a kislelkűek miatt.
48.10Október elsejétől pedig a negyvennapi böjt kezdetéig
egészen nyolc óráig olvasással foglalkozzanak. 48.11Nyolc órakor
mondják a terciát, aztán nónáig valamennyien a rájukszabott
munkán dolgozzanak. 48.12A nónára hívó első jeladásra mindenki
hagyja abba a munkát és legyen készen, mire a második gongütés
felhangzik. 48.13Étkezés után pedig olvasmányaikkal vagy a
zsoltárok tanulásával foglalkozzanak.
48.14A negyvennapi böjt idején pedig reggeltől egészen
terciáig olvasmányaikkal foglalkozzanak, és utána négy óráig
végezzék a rájuk bízott munkát. 48.15A negyvennapi böjtre
mindenki kapjon egy könyvet a könyvtárból, amelyet elejétől
végig olvasson el. 48.16Ezeket a könyveket a negyvennapi böjt
elején adják ki. 48.17Mindenesetre azonban rendeljenek ki egy
vagy két szeniort, hogy a monostorban abban az időben, amikor a
testvérek olvasással foglalkoznak, küröljárjanak, 48.18és
megnézzék, nem találnak-e hanyag testvért, aki henyél vagy
beszélget, és nem törődik az olvasással, és így nemcsak magának
van kárára, hanem másokat is zavar. 48.19Ha ilyet találnak, - Isten
mentsen ettől -, két ízben intsék meg. 48.20Ha nem javul meg, a
Regula szerinti büntetéssel sújtsák, úgy hogy a többiek is
féljenek. 48.21Ne is érintkezzék az egyik testvér a másikkal a
maga idején kívül.
48.22Vasárnap hasonlóképpen olvasással foglalkozzanak
valamennyien, azok kivételével, akik különböző feladatokra
vannak kirendelve. 48.23Ha pedig valaki olyan hanyag vagy rest
volna, hogy nem akarna vagy nem tudna lelki munkával
foglalkozni vagy olvasni, adjanak neki más munkát, hogy ne
henyéljen.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
38. oldal
48.24A beteg vagy gyönge testvérekre olyan dolgot vagy testi
munkát bízzanak, hogy se ne henyéljenek, se a munka terhe alatt
le ne törjenek, vagy éppen meg ne futamodjanak. 48.25Ezek
gyöngeségét mindig vegye tekintetbe az apát.
49. A NEGYVENNAPI BÖJT MEGTARTÁSA
49.1A szerzetes életének olyannak kell lennie, mintha
állandóan negyvennapi böjti fegyelem alatt élne, 49.2mégis mivel
kevesekben van meg ehhez az erő, ezért azt tanácsoljuk, hogy a
negyvennapnak ebben az idejében teljes tisztasággal élje életét,
49.3ugyanakkor a más időkben elkövetett hanyagságait ezekben a
szent napokban tegye jóvá. 49.4Ez akkor történik megfelelő
módon, ha minden bűntől tartózkodunk, könnyek között
imádkozunk, szent olvasmányokat olvasunk, a szív töredelmére
és az önmegtagadás cselekedeteire törekedünk. 49.5Ezekben a
napokban tehát szolgálatunk szokott mértékéhez adjunk hozzá
valamit: külön imádságokat, ételben és italban önmegtagadást.
49.6A kiszabott mértéken felül mindenki ajánljon föl valamit saját
akaratából a Szentlélek örömében Istennek, 49.7azaz: vonjon meg
valamit testétől az ételben, italban, alvásban, beszédben és
tréfálkozásban, és így a lelki vágyódás örömével várja a szent
húsvétot. 49.8Azt azonban, amit ki-ki felajánl, terjessze apátja elé,
és az ő imádságával és beleegyezésével tegye, 49.9mert ami a lelki
atya jóváhagyása nélkül történik, elbizakodottságnak és hiú
dicsőségvágynak számít, nem érdemnek. 49.10Tehát mindent az
apát beleegyezésével tegyenek.
50. AZOKRÓL A TESTVÉREKRŐL, AKIK AZ
IMATEREMTŐL TÁVOL DOLGOZNAK VAGY ÚTON
VANNAK
50.1Azok a testvérek, akik nagyobb távolságban dolgoznak, és
így nem tudnak a megfelelő imaórára az imateremben
megjelenni, 50.2és az apát is úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet,
50.3azok ott a munkahelyen végezzék az istenszolgálatot, és szent
félelemmel hajtsák meg térdüket. 50.4Hasonlóképpen azok se
hagyják el az elrendelt imaórákat, akiket útra küldtek, hanem
amint lehet, végezzék el magukban, és köteles szolgálatuk
teljesítését ne mulasszák el.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
39. oldal
51. AZOKRÓL A TESTVÉREKRŐL, AKIK NEM
NAGYON MESSZE TÁVOZNAK
51.1Az a testvér, akit bármilyen ügyben küldenek ki, és
előreláthatóan még aznap visszatérhet a monostorba, ne merjen
ottkint enni, bármennyire kínálná is valaki., 51.2hacsak az apát ezt
meg nem engedi neki. 51.3Ha másként cselekszik, közösítsék ki.
52. A MONOSTOR IMATERME
52.1Az imaterem az legyen, aminek a neve mondja. Ott mást
ne csináljanak és ne is tartsanak. 52.2Az istenszolgálat után
mindnyájan a legnagyobb csendben és Isten iránt való
tiszteletadással távozzanak, 52.3hogy azt a testvért, aki esetleg
még külön is akar imádkozni, a másik helytelen viselkedése ne
akadályozza. 52.4De máskor is, ha valaki magában, csendesen
akar ott imádkozni, egyszerűen menjen be és imádkozzék; ne
hangos szóval, hanem könnyek között és bensőséges szívvel.
52.5Aki tehát nem ezt teszi, annak ne engedjék meg, hogy az
istenszolgálat végeztével az imateremben maradjon, amint
mondtuk, hogy mást ne zavarjon.
53. A VENDÉGEK BEFOGADÁSA
53.1Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát
Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: "Idegen voltam, és
befogadtatok engem" (Mt 25, 35). 53.2Mindenkinek adják meg a
megfelelő tiszteletet, de elsősorban a hitben testvéreinknek és a
zarándokoknak. 53.3Mihelyt tehát vendéget jelentenek,
szolgálatkész szeretettel siessenek elébe az elöljáró és a testvérek.
53.4Először együtt imádkozzanak, és csak azután váltsanak
békecsókot. 53.5Ezt cselvetései miatt. 53.6Minden érkező vagy
távozó vendéget teljes alázatossággal köszöntsenek:
53.7meghajtott fővel vagy egészen arcra borulva imádják benne
Krisztust, akit csakugyan be is fogadtak.
53.8Ha a fogadás megtörtént, vezessék a vendéget az
imádságra, azután üljön le velük az elöljáró vagy akit ő kirendel.
53.9Olvassanak föl a vendég előtt a Szentírásból, hogy épüljön,
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
40. oldal
aztán pedig teljes szeretetszolgálattal legyenek iránta. 53.10Az
elöljáró a vendég kedvéért megszegheti böjtöt, hacsak nincs
különben is böjti nap, amelyet nem szabad megszegni, 53.11de a
testvérek folytassák szokott böjtjüket. 53.12Az apát adjon vizet a
vendégek kezére, 53.13s minden vendég lábát az apát is, az egész
közösség is mossa meg. 53.14Lábmosás után ezt a verset
imádkozzák: "Befogadtuk, Istenünk, irgalmadat templomod
belsejében" (Zsolt 47, 10). 53.15Kiváló nagy gondot fordítsanak a
szegények és zarándokok befogadására, mert bennük még inkább
fogadjuk Krisztust; míg a gazdagokkal szemben érzett félelem
maga is tisztelet vált ki.
53.16Az apát és a vendégek számára legyen külön konyha,
hogy a bizonytalan időben érkező vendégek, - hisz a
monostorben az ilyenek sohasem hiányoznak -, ne zavarják a
testvéreket. 53.17Erre a konyhára egész évre két testvért
rendeljenek ki, akik jól el tudják látni ezt a munkát. 53.18Szükség
esetén adjanak melléjük segítőket, hogy zúgolódás nélkül
szolgáljanak. Viszont ha kevesebb az elfoglaltságuk, menjenek
munkára oda, ahova rendelik őket. 53.19De ne csak őnáluk, hanem
a monostor minden munkakörében ez legyen az elv: 53.20amikor
szükséges, segítséget adjanak nekik, viszont ha nincs dolguk,
engedelmesen tegyék meg, amit parancsolnak.
53.21A vendégek lakását is olyan testvérre bízzák, kinek lelkét
istenfélelem tölti el. 53.22Legyen ott kellő számban ágy készen.
Az Isten házát bölcsek bölcsen kormányozzák.
53.23A vendégekhez pedig, aki arra parancsot nem kap,
semmiképpen ne csatlakozzék, és velük beszédbe ne elegyedjék,
53.24hanem ha találkozik velük vagy meglátja őket, alázatosan
köszönjön, amint mondottuk, és áldáskérés után menjen tovább
azzal a megjegyzéssel, hogy nem szabad a vendéggel
beszélgetnie.
54. SZABAD-E A SZERZETESNEK LEVELET VAGY
MÁS VALAMIT ELFOGADNIA?
54.1Semmiképpen se legyen szabad a szerzetesnek sem
szüleitől sem bárki mástól, de egymástól sem, akár levelet, akár
eulogiát vagy bármi csekély ajándékot elfogadnia vagy adnia az
apát engedélye nélkül. 54.2Még ha szülei küldenének is neki
valamit, ne merje elfogadni előbb, hacsak be nem jelenti az
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
41. oldal
apátnak. 54.3Ha megengedi is annak elfogadását, még mindig az
apát hatalmában áll, hogy kinek akarja adni. 54.4Ilyenkor az a
testvér, akinek szánva volt, ne szomorkodjék, hogy ne adjon
alkalmat az ördögnek. 54.5Aki másképpen merészel cselekedni,
azt a Regula előírása szerint büntessék meg.
55. A TESTVÉREK RUHÁZATA ÉS LÁBBELIJE
55.1Ruhákat a testvérek lakóhelyüknek és az éghajlatnak
megfelelően kapjanak, 55.2mivel hideg vidéken többre van
szükségük, melegen pedig kevesebbre. 55.3Ennek megítélése tehát
az apátra tartozik. 55.4Mégis azt hisszük, hogy mérsékelt
éghajlatú helyeken minden szerzetes számára elég egy kukulla és
egy tunika, - 55.5mégpedig télen egy vastagabb, gyapjas kukulla,
nyáron pedig egy könnyű, viseltes -, 55.6továbbá a munka miatt a
skapuláré; lábbelinek pedig cipő és szandál. 55.7Ezeknek a
ruháknak színe vagy durvasága miatt ne okoskodjanak a
szerzetesek, hanem viseljenek olyat, amilyen azon a vidéken
található vagy éppen olcsóbban megszerezhető.
55.8Az apát azonban gondoskodjék a ruhák mértékéről, hogy
ne legyenek rövidek azoknak, akik hordják, hanem rájuk illők.
55.9Amikor újat kapnak, azonnal adják vissza mindig a régit, hogy
a szegények számára a ruhatárba helyezhessék. 55.10Elégséges
ugyanis, ha a szerzeteseknek két tunikájuk és két kukullájuk van,
az éjszakák és a mosás miatt. 55.11Ami ezen felül van, az
fölösleges, s ezért el kell venni. 55.12A lábbeliket és minden avult
holmit adjanak vissza, ha újat kapnak.
55.13Akiket útra küldenek, kapjanak a ruhatárból nadrágot,
melyet hazatérésük után kimosva ismét adjanak vissza. 55.14A
kukullák és tunikák is legyenek ilyenkor valamivel jobbak a
szokottnál, amilyeneket viselnek. Ezeket is útrakelésükkor a
ruhatárból kapják, és hazatérésük után oda adják vissza.
55.15Ágyneműnek legyen elég egy gyékény, egy könnyebb és
egy melegebb takaró és egy fejvánkos. 55.16De ezeket az ágyakat
az apát többször vizsgálja meg, nem található-e ott valami
magántulajdon. 55.17És ha valakinél találnak valamit, amit nem az
apáttól kapott, azt a legszigorúbban büntessék meg. 55.18Hogy a
magánbirtoklásnak ezt a bűnét gyökeresen kiirtsák, adjon meg az
apát minden szükségeset, 55.19azaz kukullát és tunikát, cipőt,
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
42. oldal
övet, kést, íróvesszőt, tűt, írótáblát, hogy senki se menthesse
magát azzal, hogy szükséget szenvedett valamiben.
55.20Az apát egyébként tartsa mindig szeme előtt az Apostolok
Cselekedeteinek ezt a mondását: "Minden egyesnek annyit adtak,
amennyire kinek-kinek szüksége volt" (ApCsel 4, 35). 55.21Tehát
az apát is így vegye tekintetbe a szűkölködők gyengeségét, ne
pedig a gyűlölködők irigy rosszakaratát. 55.22De minden
intézkedésében gondoljon arra, hogy az Isten mindent megfizet.
56. AZ APÁT ASZTALA
56.1Az apát mindig együtt étkezzék a vendégekkel és a
zarándokokkal. 56.2Amikor azonban nincs vendég, joga legyen a
testvérek közül asztalához meghívni azt, akit akar. De a fegyelem
miatt egy-két szenior mindig maradjon a testvérekkel.
57. A MONOSTOR KÉZMŰVES TAGJAI
57.1Ha vannak a monostorban kézművesek, ezek - ha az apát
megengedi -, teljes alázatossággal gyakorolják mesterségüket.
57.2De ha valamelyik a munkájában való ügyessége miatt gőgös
lenne, mert azt hiszi, hasznára van a monostornak, 57.3az ilyet
tiltsák el mesterségétől, és ne térjen ahhoz vissza, hacsak meg
nem alázza magát, és újra parancsot nem kap az apáttól. 57.4Ha
pedig a kézművesek munkájából valamit el kell adni, akkor azok,
akiknek kezén az megfordul, óvakodjanak minden csalástól.
57.5Gondoljanak mindig Ananiásra és Szafirára, hogy a halált,
amit ezek testileg szenvedtek el, 57.6ők és mindazok, akik a
monostor javait csalással kezelik, lelkileg el ne szenvedjék.
57.7Az árak megszabását illetően pedig föl ne bukkanjon a
kapzsiság bűne; 57.8sőt mindig valamivel olcsóbban adják, mint a
világiak adhatják, 57.9"hogy mindenben dicsőíttessék az Isten" (1
Pét 4, 11).
58. A TESTVÉREK FÖLVÉTELÉNEK ELJÁRÁSMÓDJA
58.1Ha valaki újonnan jelentkezik a szerzeteséletre, ne
engedjék meg neki könnyen a belépést, 58.2hanem az Apostol
szavai szerint: "Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon az Istentől
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
43. oldal
vannak-e!" (1 Jn 4, 1). 58.3Ha a jövevény állhatatosan zörget, és
ha azt látják, hogy az őt ért méltánytalanságokat és a belépés
nehézségeit négy-öt napon át türelmesen elviseli, és megmarad
kérése mellett, 58.4engedjék meg neki a belépést, és néhány napig
a vendégek szobájában tartózkodjék. 58.5Utóbb pedig a
novíciusok szobájában lakjék, ahol ezek lelki munkájukat végzik,
továbbá esznek és alusznak. 58.6Adjanak melléjük olyan szeniort,
aki alkalmas a lelkek megnyerésére, és aki kiváló nagy gonddal
ügyel rájuk. 58.7Nagyon gondosan meg kell vizsgálni, hogy a
novícius valóban Istent keresi-e; buzgó-e az istenszolgálatban, az
engedelmességben és a méltánytalanságok elviselésében.
58.8Mondjanak meg neki előre minden kemény és nehéz dolgot,
amelyeken át Istenhez juthatunk. 58.9Ha állhatatosságot és
kitartást ígér, olvassák föl neki két hónap múlva ezt a Regulát
teljes egészében. 58.10De mondják neki: Íme ez a törvény, mely
alatt küzdeni akarsz. Ha meg bírod tartani, lépj be, ha pedig nem,
szabadon távozzál.
58.11Ha továbbra is megmarad, akkor vezessék a novíciusok
fent említett szobájába, és újra próbálják ki mindenféle
béketűrésben. 58.12Hat hónap lefolyása után ismét olvassák föl
előtte ezt a Regulát, hogy tudja mire lép be. 58.13És ha még
mindig állhatatos marad, négy hónap múltán ismét olvassák föl
neki ezt a Regulát. 58.14És ha miután magában jól megfontolta,
megígéri, hogy mindent megtart, és hogy minden neki adott
parancsot teljesít, akkor fogadják be a közösségbe. 58.15De tudja
meg, hogy a Regula törvényként írja elő, hogy attól a naptól
kezdve nem szabad kilépnie a monostorból, 58.16sem nyakát
kivonnia a Regula igája alól, hiszen olyan hosszas megfontolás
után szabadságában állott ezt elvetnie vagy elfogadnia.
58.17A felveendő ezután az imateremben mindnyájuk
jelenlétében ígérjen állhatatosságot, a szerzetesi erkölcsök
gyakorlását és engedelmességet, 58.18Isten és az ő szentjei előtt;
hogy ha valaha másként cselekednék, tudja meg, hogy az fogja őt
kárhozatra ítélni, akit kigúnyol. 58.19Erről az ígéretéről készítsen
kérvényt azoknak a szenteknek nevére, akiknek ereklyéi ott
vannak, és a jelenlevő apát nevére. 58.20Ezt a kérvényt
sajátkezűleg írja, vagy ha esetleg írni nem tud, az ő felkérésére
más írja meg, és a novícius csak jegyet tegyen rá, azután pedig a
sajét kezével tegye az oltárra. 58.21Mihelyt odahelyezte, kezdje
meg maga a novícius ezt a verset: "Fogadj el engem, Uram, szent
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
44. oldal
igéd szerint, hogy neked éljek. Ne szégyeníts meg, mert benned
bíztam" (Zsolt 118, 116).
58.22Ezt a verset az egész közösség háromszor ismételve
felelje rá, és adjon hozzá egy "Dicsőség"-et. 58.23Aztán az új
testvér boruljon le minden egyesnek a lábához, hogy
imádkozzanak érette. Ettől a naptól kezdve már a közösség
tagjának tekintsék.
58.24Ha volt valami vagyona, azt ossza ki előbb a szegények
között, vagy ünnepélyesen adományozza a monostornak; de
semmit se tartson meg magának az egészből, 58.25hiszen tudja,
hogy attól a naptól fogva még saját testével sem rendelkezhetik.
58.26Tehát ott mindjárt az imateremben vettessék le vele saját
ruháit, melyeket addig viselt, és öltöztessék a monostor ruháiba.
58.27Levetett ruháit pedig tegyék el megőrzésre a ruhatárba,
58.28hogy ha egyszer az ördög rábeszélésével egyetértene, hogy
elhagyja a monostort, - amitől Isten mentsen -, akkor
vetkőztessék ki a monostor ruháiból, és úgy vessék ki. 58.29De a
kérvényt, melyet az apát az oltárról magához vett, ne kapja
vissza, hanem őrizzék meg a monostorban.
59. A NEMESEK VAGY SZEGÉNYEK FIAIRÓL, AKIKET
FELAJÁNLANAK
59.1 Ha esetleg valamelyik nemes ajánlja föl gyermekét
Istennek a monostorba, és a fiú még kiskorú, szülei készítsék el a
fent említett kérvényt, 59.2és az áldozati adománnyal együtt magát
a kérvényt és a fiú kezét burkolják be az oltár terítőjébe, s így
ajánlják fel őt.
59.3Vagyonukat illetően pedig ugyanebben a kérvényben
ígérjék meg esküvel, hogy sohasem fognak neki sem
személyesen, sem közvetítő által bármit is juttatni, vagy a
birtoklásra alkalmat szolgáltatni. 59.4Vagy ha ezt tenni nem
akarják, hanem valami alamizsnát akarnak a monostornak
felajánlani, 59.5állítsanak ki a monostornak szánt dolgokról
adománylevelet, fenntartva maguknak, ha úgy tetszik, a
haszonélvezetet. 59.6Így vegyék elejét annak, hogy a fiúnak ne
maradjon semmi hiú reménye, ami őt megcsalhatná, és romlásba
dönthetné, - mitől Isten óvjon -, pedig tapasztalatból ismerünk
ilyen esetet.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
45. oldal
59.7Hasonlóképpen tegyenek a szegényebbek is. 59.8Akiknek
pedig éppen semmijük sincsen, egyszerűen készítsék el a
kérvényt, és az áldozati adományokkal együtt ajánlják fel fiúkat
tanúk jelenlétében.
60. AZOKRÓL A PAPOKRÓL, AKIK ESETLEG A
MONOSTORBAN SZERETNÉNEK LAKNI
60.1Ha a papi rend egyik tagja kéri fölvételét a monostorba, ne
egyezzenek bele túl gyorsan kérésébe. 60.2Ha mégis
mindenképpen megmarad óhaja mellett, tudja meg, hogy a
Regula egész fegyelmét neki is meg kell tartania, 60.3és nem
engednek el neki abból semmit sem, hogy úgy legyen, ahogy az
Írás mondja: "Barátom, miért jöttél?" (Mt 26, 50). 60.4Mégis
engedjék meg neki, hogy a sorrendben az apát után állhasson,
áldást adhasson, és a befejező imát mondhassa, de csak az apát
parancsából. 60.5Különben semmit se merjen tenni, hiszen tudnia
kell, hogy alá van vetve a Regula fegyelmének, és inkább az
alázatosságra adjon példát mindenkinek. 60.6És ha esetleg
előkerül a monostorban valamilyen tisztség betöltése vagy más
ügye, 60.7ő azt a helyet foglalja el, mely a monostorba való
belépése szerint illeti, nem pedig azt, melyet neki a papi méltóság
iránti tiszteletből engedtek.
60.8Ha pedig egy kisebb rendű klerikus akarna ugyanilyen
szándékkal a monostor tagjává lenni, a sorrendben úgy a közepe
táján helyezzék el őket, 60.9de csak akkor, ha ők is megígérik a
Regula megtartását és állhatatosságukat.
61. HOGYAN VEGYÉK FEL AZ IDEGEN
SZERZETESEKET?
61.1Ha távoli tartományokból jön egy idegen szerzetes, és ha
vendég gyanánt akarna a monostorban tartózkodni, 61.2és meg
van elégedve a helyi szokásokkal, és felesleges követeléseivel
nem zavarja a monostort, 61.3hanem megelégszik azzal, amit talál,
akkor fogadják be, ameddig óhajtja. 61.4Ha pedig esetleg némely
dolgot megokoltan, és alázatos szeretettel megróna, vagy
valamire felhívná a figyelmet, bölcsen fontolja meg az apát, hogy
nem éppen ezért vezérelte-e oda az Úr.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
46. oldal
61.5Ha pedig utóbb állhatatosságot akar fogadni, ne utasítsák
vissza ezt az akaratát, főként azért nem, hiszen vendégeskedése
alatt ki lehetett ismerni életét. 61.6Ha azonban vendégkorában azt
látták volna, hogy nagyon igényes és tele van hibákkal, akkor ne
csatlakozzék a monostor testéhez, 61.7hanem mondják meg neki
tisztelettel, hogy távozzék, nehogy az ő lelki nyomorúsága
másokat bűnbe vigyen. 61.8Ha pedig nem olyan, hogy kiutasítást
érdemelne, ne csak akkor vegyék be a közösségbe, ha maga kéri,
61.9hanem inkább beszéljék rá, maradjon ott, hogy példájából
tanuljanak, 61.10hiszen úgy is mindenhol egy Úrnak szolgálunk,
egy Király alatt harcolunk. 61.11És ha az apát őt méltónak tartja,
megteheti, hogy számára valamivel magasabb helyet jelöl ki.
61.12De nemcsak az ilyen szerzetest, hanem a papok és klerikusok
fentebb említett rendjéből bárkit magasabb helyre sorozhat be az
apát, mint ami belépése szerint megilleti, ha olyannak látja életét.
61.13De attól óvakodjék az apát, hogy más ismeretes
monostorból fogadjon be állandó tartózkodásra szerzetest apátja
beleegyezése és ajánlólevele nélkül 61.14mert írva van: "Amit nem
akarsz magadnak, te se tedd másnak" (Mt 7, 12 és Tób 4, 16).
62. A MONOSTOR PAPJAI
62.1Ha az apát áldozópapot vagy diakónust akar magának
fölszenteltetni, válasszon ki az övéi közül valakit, aki méltó arra,
hogy a papi tisztséget végezze. 62.2A fölszentelt azonban
óvakodjék a büszkeségtől és kevélységtől, 62.3és ne merjen mást
tenni, mint amit az apát parancsol neki, hiszen tudja, hogy ő még
jobban alá van vetve a Regula fegyelmének. 62.4Papságának
ürügyén ne feledkezzék meg a Regula iránti engedelmességről és
fegyelemről, hanem egyre jobban közeledjék Istenhez.
62.5Azt a helyet tartsa meg azonban mindig, amely a
monostorba lépés szerint megilleti, 62.6kivéve az oltár szolgálatát,
vagy ha esetleg a közösség választása és az apát akarata
életmódja érdeméül magasabb fokra emelni akarná. 62.7De tartsa
észben, hogy a dékánok és perjelek számára adott szabályt neki is
meg kell tartania. 62.8Ha másképp merészel tenni, ne papnak,
hanem lázadónak tekintsék. 62.9És ha többszöri megintés után
sem javul meg, még a püspököt is hívják meg tanúnak. 62.10Ha
még így sem javul meg, és hibái nyilvánvalóak, vessék ki a
monostorból, 62.11feltéve hogy olyan nagy volt a
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
47. oldal
megátalkodottsága, hogy nem akarja magát a Regulának alávetni
és engedelmeskedni.
63. A KÖZÖSSÉG SORRENDJE
63.1A monostorban úgy tartsák meg a sorrendet, ahogy
belépésük ideje, életük érdeme meghatározza, és ahogy az apát
megállapítja. 63.2De az apát ne zavarja meg a reábízott nyájat, és
ne rendeljen el semmi igazságtalanságot, mintha korlátlan
hatalma lenne, 63.3hanem mindig gondoljon arra, hogy minden
döntéséről és cselekedetéről Istennek ad majd számot.
63.4A testvérek tehát abban a sorrendben járuljanak
békecsókhoz, az áldozáshoz, aszerint énekeljenek zsoltárokat, és
álljanak a kórusban, melyet az apát állapít meg, vagy amely
egyébként megilleti őket. 63.5Egyáltalán sehol se a természetes
kor határozza meg a sorrendet, és az ne biztosítson előjogokat;
63.6hiszen Sámuel és Dániel is gyermek létükre ítélkeztek a nép
vénei fölött. 63.7Tehát azok kivételével, mint mondottuk, akiket
az apát jól megfontolva előléptet, vagy bizonyos okok miatt
lefokoz, a többiek mind abban a sorrendben legyenek, amint a
kolostorba léptek. 63.8úgyhogy például aki a nap második
órájában lép be a monostorba, fiatalabbnak tekintse magát annál,
aki az első órában jött, bármilyen korú és méltóságú is.
63.9A gyermekek azonban mindenben saját külön fegyelmük
alatt legyenek.
63.10A fiatalabbak tehát az öregebbeket tiszteljék, az
öregebbek a fiatalabbakat szeressék.
63.11A megszólításnál senkinek sem szabad a másikat a puszta
nevével szólítani; 63.12hanem az öregebbek a fiatalabbakat
testvérnek szólítsák, a fiatalabbak az idősebbeket "nonnus"-nak,
azaz: tisztelendő atyának. 63.13Az apátot pedig, mivel hiszik róla,
hogy Krisztust helyettesíti, úrnak és apátnak hívják, hisz nem
maga vette föl ezt a címet, de Krisztus iránti hódolatból és
szeretetből. 63.14De ő maga is gondoljon erre, és úgy viselkedjék,
hogy méltó legyen ekkora tiszteletre.
63.15Akárhol találkoznak egymással a testvérek, a fiatalabb
kérjen áldást az idősebbtől. 63.16Ha idősebb megy el mellette, a
fiatalabb álljon föl, adjon neki helyet a leülésre, és ne is merjen
melléje leülni, hacsak az öregebb meg nem engedi neki. 63.17Így
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
48. oldal
valósuljon meg az Írás szava: "Előzzétek meg egymást a
tiszteletadásban" (Róm 12, 10).
63.18A kis gyermekek és a serdülők tartsák meg az
imateremben és az étkezésnél fegyelmezetten saját sorrendjüket.
63.19De kint is és mindenütt felügyelet és fegyelem alatt legyenek,
míg az értelmes kort el nem érik.
64. AZ APÁTI SZÉK BETÖLTÉSE
64.1Az apáti méltóság betöltésénél mindig azt az elvet tartsák
szem előtt, hogy azt kell megtenni apátnak, akit vagy az egész
közösség egyetértve, Isten félelmében választ, vagy akár a
közösség egy kicsiny, de egészségesebb felfogású része. 64.2Az
apátot életmódja érdemére és bölcs tanítására való tekintetből
válasszák ki, még ha utolsó lenne is a közösség sorrendjében.
64.3Ha azonban - mitől Isten mentsen -, egyhangú határozattal az
egész közösség olyan személyt választana ki, aki bűneikkel
egyetért, 64.4és e bűnök valamiképpen tudomására jutnának a
püspöknek, akinek egyházmegyéjéhez az a hely tartozik, vagy a
szomszédos apátoknak vagy keresztényeknek, 64.5akadályozzák
meg a gonoszok egyetértésének keresztülvitelét, és állítsanak
méltó gondviselőt Isten házának élére. 64.6Hiszen tudják, hogy
ezért jó jutalmat kapnak, ha tiszta szándékkal és Isten iránti
buzgósággal teszik; ellenben vétkeznek, ha elmulasztják.
64.7A beiktatott apát pedig gondolja meg mindig, milyen terhet
vállalt magára, és kinek ad majd számot sáfárkodásáról. 64.8Tudja
meg, hogy inkább használnia kell, semmint uralkodnia. 64.9Ezért
kell, hogy jártas legyen az isteni Törvényben, hogy tudja és
legyen is honnan "előhoznia újakat és régieket" (Mt 13, 52).
64.10Legyen tiszta életű, józan, könyörületes, és elítélés ellenében
adjon mindig elsőbbséget az irgalomnak, hogy majd maga is
irgalmat nyerjen. 64.11Gyűlölje a vétkeket, szeresse a testvéreket.
64.12A büntetésnél okosan járjon el; kerülje a túlzást, hogy míg
túlságosan meg akarja tisztítani a rozsdától, el ne törje az edényt.
64.13Mindig bizalmatlanul tekintsen saját gyarlóságára, és
gondoljon arra, hogy "a repedezett nádat nem szabad összetörni"
(Iz 42, 3 és Mt 12, 20). 64.14Ezzel nem azt mondjuk, hogy
engedje növekedni a hibákat, hanem hogy okosan és szeretettel
irtsa azokat, ahogy az ítélete szerint kinek-kinek hasznára van,
mint már fentebb mondtuk. 64.15Arra törekedjék, hogy inkább
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
49. oldal
szeressék, mintsem féljenek tőle. 64.16Ne legyen nyugtalankodó
és aggályoskodó, ne legyen túlzó vagy makacs, ne legyen
féltékenykedő és szerfölött gyanakvó, mert így sohasem lesz
nyugta. 64.17Parancsaiban legyen előrelátó és megfontolt. Akár
lelki, akár világi dologra ad rendelkezést, szelíd mérséklettel
határozzon és irányítson mindent, 64.18szeme előtt tartva mindig
Szent Jákob bölcs mértéktartását, aki azt mondta: "Ha nyájamat a
járásban szerfölött kifárasztom, egy nap alatt mind elhullanak"
(Ter 33, 13). 64.19A bölcs mérsékletnek, az erények anyjának ezt
és egyéb példáit vegye figyelembe, és mindent olyan fokban
igazítson el, hogy legyen, ami után az erősek vágyódhatnak, de a
gyengék se ijedjenek vissza. 64.20De különösképpen tartsa meg
ezt a Regulát, 64.21hogy miután jól szolgált, hallja az Úrtól azt,
amit a jó szolga hallott, aki a megfelelő időben osztotta ki a búzát
szolgatársainak: 64.22"bizony mondom nektek, - így szól -,
minden vagyona fölé rendeli őt" (Mt 24, 47).
65. A MONOSTOR PERJELE
65.1Többször megtörténik, hogy a perjeli tisztség betöltésénél
súlyos botrányok keletkeznek a monostorokban. 65.2Vannak
ugyanis egyesek, akik a kevélység gonosz szellemétől
felfuvalkodva mintegy második apátnak tekintik magukat,
zsarnoki hatalmat gyakorolnak, és így botrányokat okoznak és
meghasonlást támasztanak a közösségben. 65.3Különösen azokon
a helyeken történhet ez meg, ahol ugyanaz a püspök és
ugyanazok az apátok, akik az apátavatást is végzik, iktatják be a
perjelt is. 65.4Könnyű átlátni ennek esztelenségét, mivel már
hivatalba lépése kezdetén táplálékot kap kevélysége, 65.5és
gondolatai azt sugallhatják neki, hogy ki van véve apátja hatalma
alól, 65.6hiszen téged is ugyanazok iktattak be - gondolhatja
magában - akik az apátot. 65.7Ebből aztán irigység, cívódás,
rágalmazás, féltékenykedés, pártokra szakadás és rendetlenség
támad. 65.8Mert ha az apát és a perjel egymás ellen vannak, akkor
ezen meghasonlás miatt szükségképpen veszedelemben forog
saját lelkük is, 65.9de alattvalóik is vesztükbe rohannak, midőn az
egyik vagy másik pártnak hízelegnek. 65.10Ez a veszedelmes baj
elsősorban azok lelkét terheli, akik okozói voltak az ilyen
rendetlenségnek.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
50. oldal
65.11Mi azért a béke és szeretet megőrzése végett azt tartjuk
célszerűnek, hogy az apát mérlegelésétől függjön az ilyen tisztség
a monostorban. 65.12Ha lehetséges, dékánok intézzék a monostor
különféle ügyeit, mint fentebb meghagytuk, az apát rendelései
szerint, 65.13hogy így - míg többen vannak megbízva -, egy ne
kevélykedjék. 65.14Ha pedig a helyi viszonyok úgy kívánják, vagy
ha a közösség megokoltan és alázatosan kéri, és az apát is
hasznosnak tartja, ő maga tegye meg perjelének azt, 65.15akit az
istenfélő testvérek tanácsával kiválaszt.
65.16Ez a perjel aztán tisztelettel végezze azokat a feladatokat,
amelyeket az apát reábíz, és semmit se tegyen az apát akarata és
rendelése ellen. 65.17Amennyivel ugyanis mások fölé helyezték,
annyival gondosabban kell megtartania a Regula előírásait.
65.18Ha pedig úgy találnák, hogy a perjel hibákkal van tele, vagy
hogy gőgtől elvakulva felfuvalkodik, vagy rábizonyulna, hogy
megveti a szent Regulát, négyízben szóval intsék meg. 65.19Ha
nem javul meg, őt is a Regula szerinti büntetéssel sújtsák. 65.20Ha
még így sem mutat javulást, fosszák meg perjeli rangjától. és
mást tegyenek helyére, aki méltó erre. 65.21Hogyha még ezután is
nyugtalan és engedetlen a közösségben, vessék ki a monostorból.
65.22Az apát azonban gondolja meg, hogy minden ítéletéről
számot kell majd adnia Istennek, és ezért esetleg ne féltékenység
vagy irigység lángja égjen szívében.
66. A MONOSTOR KAPUSAI
66.1A monostor kapujához rendeljenek egy idősebb okos
testvért, aki értelmesen tud választ adni, és akit éltes kora nem
enged elcsatangolni. 66.2A kapusnak a kapu mellett legyen a
szobája, hogy az érkezők őt ott mindig megtalálják, hogy tőle
feleletet kaphassanak. 66.3Mihelyt valaki kopogtat vagy egy
szegény kiált, feleljen rá: "Hála legyen Istennek" vagy: "Adj
áldást". 66.4És azonnal istenfélelemből fakadó szelídséggel és
buzgó szeretettel adjon választ. 66.5Ha a kapusnak segítségre van
szüksége, kapjon maga mellé egy fiatalabb testvért.
66.6A monostort, ha lehetséges, úgy kell építeni, hogy minden
szükséges dolog, mint a víz, malom, kert és különféle műhelyek a
monostoron belül legyenek, 66.7hogy a szerzeteseknek ne kelljen
kint csatangolniuk, ami lelküknek éppen nem válik üdvére.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
51. oldal
66.8Azt akarjuk, hogy ezt a Regulát a közösségben gyakrabban
olvassák fül, hogy senki a testvérek közül ne menthesse magát
azzal, hogy nem ismeri.
67. AZ ÚTRA KÜLDÖTT TESTVÉREK
67.1Az útra küldött testvérek ajánlják magukat az összes
testvérnek és az apátnak imádságába. 67.2Az istenszolgálat végén
egy imádsággal mindig emlékezzenek meg a távollevőkről.
67.3Azon a napon, amikor a testvérek útjukról visszatérnek,
minden imaóra végén boruljanak le az imaterem padlójára, 67.4és
kérjék mindnyájuk imádságát azokért a hibákért, amelyekbe
esetleg útközben rossz dolgok látása és hiábavaló beszédek
hallása által beleeshettek. 67.5Senki se merészelje a másiknak
elmondani, amit a monostoron kívül látott vagy hallott, mert az a
legtöbbször romboló. 67.6Ha valaki ezt mégis meg merné tenni,
azt a Regula szerint büntessék meg. 67.7Úgyszintén azt is, aki az
apát rendelkezése nélkül ki mer lépni a monostor falain kívülre,
és akárhova is elmenni, avagy bármilyen csekélységet cselekedni.
68. HA EGY TESTVÉRRE VALAMI LEHETETLENT
BÍZNAK
68.1Ha valamelyik testvérre esetleg nehéz vagy éppen
lehetetlen dolgot bíznak, fogadja csak el teljes szelídséggel és
engedelmességgel a parancsoló meghagyását. 68.2Ha azonban úgy
látja, hogy a teher súlya mindenképpen felülmúlja erejének
nagyságát, képtelenségének okát elüljárója előtt türelmesen és
illő módon tárja fel, 68.3de ne kevélyen vagy nyakasan vagy
ellentmondó hangon. 68.4Ha pedig az elöljáró ezután az
előterjesztés után is megmarad parancsa mellett, tudja meg az
alárendelt testvér, hogy így lesz javára, 68.5és az Isten
segítségében bízva, engedelmeskedjék szeretetből.
69. A MONOSTORBAN SENKI NE MERÉSZELJE A
MÁSIKAT VÉDELMEZNI
69.1Nagyon ügyelni kell arra, hogy a monostorban ne
merészelje az egyik szerzetes a másikat semmiféle okból
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
52. oldal
védelmezni vagy mintegy oltalmába venni, 69.2még ha közeli
vérrokonság fűzné is őket egymáshoz. 69.3Ezt semmiképpen se
merjék megtenni a szerzetesek, mert ezzel alkalmat szolgáltatnak
a legsúlyosabb botrányokra. 69.4Ha valaki ezt a tilalmat megszegi,
a súlyosabb büntetést kapja.
70. SENKI SE MERÉSZELJE A MÁSIKAT CSAK ÚGY
MEGÜTNI
70.1A monostorban minden túlkapásnak még az alkalmát is
kerüljék el. 70.2Azért elrendeljük, hogy senkinek se legyen szabad
valamely testvérét kiközösíteni vagy megverni, hacsak nem
kapott rá hatalmat az apáttól. 70.3"Aki ez ellen vét, azt mindenki
előtt feddjék meg, hogy a többiek féljenek" (1 Tim 5, 20). 70.4A
gyermekek pedig tizenöt éves korukig mindenki részéről gondos
fegyelem és felügyelet alatt legyenek, 70.5de ez is okos
mérséklettel történjék. 70.6Aki tehát a felserdültek ellen mer
valamit tenni apátja meghagyása nélkül vagy aki a gyermekekkel
szemben mértéktelen haragra lobban, azt a Regula szerint
büntessék meg, 70.7mivel írva van: "Amit nem akarsz magadnak,
te se tedd másnak" (Mt 7, 12; Tób 4, 16).
71. A TESTVÉREK KÖLCSÖNÖSEN
ENGEDELMESKEDJENEK EGYMÁSNAK
71.1Az engedelmesség erényét ne csak az apátnak adják meg
mindnyájan, hanem egymásnak is engedelmeskedjenek, 71.2abban
a tudatban, hogy az engedelmességnek ezen az útján jutnak el
Istenhez. 71.3Bár az apát és az általa rendelt perjelnek parancsát
kell elsősorban tekintetbe venni, és ennek magánparancsot eléje
tenni nem engedünk; 71.4egyébként a fiatalabbak valamennyien
teljes szeretettel és készséggel engedelmeskedjenek az
öregebbeknek. 71.5Ha valakit viszálykodónak találnak, fenyítsék
meg.
71.6Ha pedig valamelyik testvért apátja vagy elöljárója bármi
csekély ok miatt megfeddi, 71.7vagy csak ha érzi, hogy
valamelyik elöljárója, bár csak kis mértékben is, haragszik vagy
neheztel rá, 71.8akkor azonnal minden késlekedés nélkül boruljon
le előtte a földre, és elégtételképpen feküdjék lába előtt
mindaddig, míg áldásadással annak haragja le nem csillapodik.
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
53. oldal
71.9Ha valaki ezt megvetésből elmulasztaná, vagy testileg
fenyítsék meg, vagy makacsság esetén űzzék ki a monostorból.
72. A JÓ BUZGÓSÁGNAK MEG KELL LENNIE A
SZERZETESEKBEN
72.1Amint van keserűségből fakadó rossz buzgóság, mely
elszakít Istentől és a pokolra vezet, 72.2úgy van jó buzgóság is,
amely a vétkektől választ el, és Istenhez és az örök életre vezet.
72.3Ezt a buzgóságot tehát a legizzóbb szeretettel gyakorolják a
szerzetesek, azaz:
72.4Egymást a tiszteletadásban előzzék meg (Róm 12, 10).
72.5Egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait a
legtürelmesebben viseljék el.
72.6Egymásnak versengve engedelmeskedjenek.
72.7Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél,
hanem ami másnak az.
72.8Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék.
72.9Istent szeretve féljék.
72.10Apátjukat őszintén és alázatos szeretettel szeressék.
72.11Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek,
72.12aki bennünket, mindnyájunkat az örök életre vezessen.
73. A REGULA NEM FOGLALJA MAGÁBAN A
TÖKÉLETESSÉG MINDEN SZABÁLYÁT
73.1Megírtuk tehát ezt a Regulát, hogy azáltal, hogy ezt
megtartjuk a monostorokban, megmutassuk, hogy legalább
némiképp meg van bennünk az erkölcsös életmód és az
szerzetesélet kezdete.
73.2Aki egyébként a szerzetesélet tökéletességére igyekszik,
annak számára ott vannak a szent atyák tanításai, és azok
megtartása elvezeti az embert a tökéletesség magasságára.
73.3Valóban, az isteni tekintélyű Ó- és Újszövetségnek melyik
lapja vagy melyik mondása nem a legbiztosabb irányítója az
emberi életnek? 73.4Vagy a katolikus szentatyák melyik könyve
nem hangoztatja azt, mint juthatunk el egyenes úton a
Teremtőnkhöz? 73.5Hasonlóképpen az "Atyák Beszélgetései", "A
Szerzetesi Rendtartások", továbbá az "Atyák Élete" és Szent
Baszileiosz atyánknak Regulája, 73.6mi egyebek, ha nem a
regula.doc 2004.08.09. de. 10:30
54. oldal
helyesen élő és engedelmes szerzeteseknek szóló eszközök az
erények gyakorlására? 73.7Nekünk azonban, lustáknak
tökéletleneknek és hanyagoknak, ok a pirulásra és
szégyenkezésre.
73.8Bárki vagy tehát, aki a mennyei hazába igyekszel,
teljesítsd ezt a kezdetnek írt, igen csekély Regulát! 73.9Így aztán
legvégül Isten kegyelmével eljutsz majd a bölcsességnek és az
erényeknek előbb említett csúcsára. Amen.

Átvétel: http://bences.hu/data/files/regula_magyar.pdf