Liberális teológia vége nem tartható a szövegkritikában 2. század

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=4986&fb_action_ids=10200151527894411%2C10200151527574403%2C10200151423411799%2C10200151421411749%2C10200151412971538&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map={%2210200151527894411%22%3A10150764502162329%2C%2210200151527574403%22%3A10150687870823166%2C%2210200151423411799%22%3A10151478724830083%2C%2210200151421411749%22%3A10150660709611896%2C%2210200151412971538%22%3A10150359299573450%2C%2210200151356770133%22%3A10150731670508257%2C%2210200151353210044%22%3A10150312053673778%2C%2210200151347969913%22%3A10150301935242451%2C%2210200151342649780%22%3A10152034397765445}

Az Újszövetség minden eddiginél korábbi kéziratait fedezték fel?

2012. március 22.

Aki foglalkozott már az Újszövetség megbízhatóságának a kérdésével, az a következő mondat hallatán vagy végtelenül szkeptikus lesz, vagy feláll a számítógépe mellől, izgatottan fel- alá járkál, iszik egy kávét, esetleg megtömködi a pipáját, majd visszaül és lázasan további információk után kezd kutatni a neten. A mondat, amit le akarok írni, így hangzik: Nagy valószínűséggel minden eddiginél régebbi újszövetségi kéziratok kerültek elő, melyek soha nem látott közelségbe hozzák a Jézus körüli eseményeket az azokról szóló beszámolók legkorábbi másolataihoz. Konkrétan hét új kéziratról van szó, melyekből hat valószínűleg a második századból származik, a hetedik pedig (Márk evangéliumának egy részlete) az első századból. Ha ez a hír igaz, akkor az evangéliumok és az általuk leírt események közötti időtávolság olyan minimálisra csökken, hogy a rés szinte teljesen bezáródik. Ókori dokumentum esetében ez egészen rendkívüli, és ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy magának a kereszténységnek az eredetéről van szó, a felfedezés jelentőségét nehéz úgy körülírni, hogy a „szenzációs” jelző ne legyen a mondatban.

A felfedezésről először február elején tett említést Daniel_B._Wallace professzor Bart Ehrman szövegkritikussal megrendezett nyilvános vitájában. Dan Wallace a koiné görög nyelv kutatója, többek között annak a nyelvtankönynek a szerzője, melyet a legtöbb angolszász teológián görög exegézishez használnak. Emellett maga is elismert szövegkritikus, a Center for the Study of New Testament Manuscripts igazgatója. Az általa vezetett intézet fennmaradt újszövetségi kéziratok digitalizált formában való megörökítésével foglalkozik. A hét új kézirat megtalálásáról szóló hír egészen szenzációs (mondom), de mint minden valódi tudományos felfedezés esetében, itt is meg kell várni a hosszadalmas paleográfiai vizsgálatok eredményeit, és a felfedezésnek természetesen annak rendje és módja szerint végig kell járnia a megfelelő tudományos fórumokat. Ez a folyamat leghamarabb jövőre jut abba a fázisba, amikor hitelt érdemlően ki lehet mondani, hogy valóban az Újszövetség legrégebbi kéziratmásolatairól van-e szó.
Mi az, amit már most tudhatunk? Egyelőre csak az, amit az ilyen jellegű felfedezésekkor a tudományos vizsgálatok által megkövetelt visszafogott kommunikáció ellenére Wallace professzor elmondhatott. A szövegek paleográfiai vizsgálatát úgy tűnik, egy komoly hírnévvel bíró, nemzetközileg elismert szakember végezte (a szabályok alapján a nevét eddig nem lehetett nyilvánosságra hozni), de a kéziratokat további vizsgálatoknak is alávetik, hogy a papiruszra írt szövegek idejét minden kétséget kizáróan meg tudják határozni. Az írásmód alapján az antik koiné kéziratok korát nagyjából ötven éves időhatárok között meg lehet mondani. Az eddigi paleográfiai vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a hat kézirat a második századból való, egy pedig (a szakvélemény szerint „biztosan”) az első századból. Ha ezt más szakemberek is megerősítik, a felfedezésnek forradalmi jelentősége van az Újszövetség szövegével foglalkozó tudósok számára. Olyan súlyú felfedezés ez, amely csak a p52 vagy a Holt-tengeri tekercsek megtalálásához hasonlítható.
Mi a felfedezés jelentősége? Először is az, hogy mindezidáig egyetlen kéziratmásolat sem volt a birtokunkban (vagy ha igen, még mindig valamelyik raktárban fekszik), amelyik az első században keletkezett. A legkorábbi kézirat az 1934-ben megtalált és a második század elejére datált p52 papirusztöredék volt. Ez János evangéliumának néhány versét tartalmazza. A p52 felfedezése annakidején óriási szenzáció volt, hiszen a lelet végleg a haszontalan történelmi limlomok közé dobta azt a bibliakritikusok között népszerű elképzelést, hogy a negyedik evangélium valamikor a második század közepén született írás. A p52 után ez a hipotézis tarthatatlanná vált, hiszen ha az evangélium egy másolata már a második század elején Egyiptomban forgalomban volt, akkor magát az evangéliumot nyilván jóval korábban kellett, hogy megírják, legkésőbb valamikor az első század végén, de inkább még korábban. Ha Wallace-ék most valóban Márk evangéliumának az első századból való példányát találták meg, az még a p52-nél is jelentősebb felfedezés, sőt, talán a Holt-tengeri tekercsek felfedezésénél is. Az Újszövetség szempontjából mindenképpen az.
Gondoljunk bele! Ha a kezünkben van Márk evangéliumának egy első századi másolata (a rendelkezésre álló paleográfiai becslés szerint ez elvileg jelentheti akár a Kr. u. 70 előtti éveket is!), abból az következik, hogy az evangélium olyan másolata van a kezünkben, amit akkor vetettek papir(usz)ra, amikor még éltek az eseményeknek szemtanúi, sőt, az Újszövetség néhány könyve még meg sem volt írva (János levelei és a Jelenések könyve valószínűleg az évszázad utolsó évtizedében íródtak)! Hogy még jobban érzékeljük a felfedezés jelentőségét, meg kell jegyeznünk, hogy Márk evangéliumának az eddigi legkorábbi általunk ismert másolata (p45) a Kr. u. harmadik század első feléből származott, vagyis a mostani felfedezés legalább száz-százötven évvel korábbra vinne bennünket vissza! Ilyen közel az eseményekhez ekkora ugrás jelentőségét nem lehet alábecsülni.
És ez még nem minden. Bár a fő szenzáció kétségkívül a Márk-részlet, a másik hat kézirat megtalálása is nagyon fontos. A második századból eddig kevesebb mint egy tucat (!) papirusz-kézirat állt rendelkezésünkre. Ez a szám most hirtelen hat új kézirattal növekszik! Ez önmagában – a Márk-részlet nélkül is – hihetetlen előrelépés. Amennyit tudhatunk ennek a hat kéziratnak a tartalmáról, az további izgalmakat jelent az Újszövetség szerelmeseinek. Az egyik másolat Lukács evangéliumából való töredék. Ez is fantasztikus felfedezés, de talán még érdekesebb az a négy kézirat, amelyek Pál leveleiből tartalmaznak részleteket. Páltól az eddigi legkorábbi másolatok Kr. u. 200-ból származtak (p46), most négy másolat előzheti meg időben ezt a papirusz-töredéket! És a legérdekesebb talán a hatodik kézirat, mely a hírek szerint a Zsidókhoz írt levél 11. részéről szóló igehirdetés. Mivel az első századokban a Zsidókhoz írt levél tekintélye körül viták folytak, egy ilyen homília léte rendkívüli jelentőséggel bír. A Kr. u. 180 körülre datált Muratori-töredékből tudunk arról a gyakorlatról, hogy a gyülekezetekben csak az apostoli tekintéllyel rendelkező iratokat olvasták fel. Ha bebizonyosodik, hogy a második században igehirdetés született a Zsidókhoz írt levél alapján, az újabb erős bizonyíték amellett, hogy a levélnek már egészen korán nagy tekintélyt tulajdonítottak az egyházban.
Egyelőre ezek azok a részletek, amelyeket Wallace-ék a felfedezett dokumentumokról kiszivárogtattak. Kiváncsi vagyok, mi van még a tarsolyukban. Amennyiben a tudós-társadalom a p52-höz és a qumráni tekercsekhez hasonlóan ezeket a kéziratokat is hitelesnek fogadja el, és megállapítást nyer, hogy valóban abból a korból származnak, ahova az eddigi paleográfiai vizsgálatok helyezték őket, akkor nem túlzás azt mondani, hogy az évszázad felfedezéséről van szó. Tűkön ülve várom a 2013-as évet, amikorra Wallace-ék az első tudományos publikációkat ígérték.