http://eloige.hu/ciganymisszio-regen-es-most/
Cigánymisszió – régen és most
Tömören, de egy kicsit mégis visszakanyarodva a gyökerekhez. Anyai nagyapám a háborúban fejlövést kapott. A hullák közzé volt már dobva, amikor magatehetetlen állapotában, (még a szemét sem tudta kinyitni) kiáltott Istenhez: „Istenem, ha te vagy, kérlek segíts! Ha kimentesz, és nem leszek a halottakkal elevenen eltemetve, akkor egész életemben neked fogok szolgálni.” Ekkor megszólalt az egyik katona: Pakoljuk át még egyszer és nézzük meg nincs-e élő ember köztük!” Észrevették… megmenekült és egész életének központja Jézus Krisztus lett. Ilyen áldásban nőtt fel az édesanyám.
Édesapámat a Betániai ébredés drága hulláma érte el. 19 éves volt, amikor favágás közben hallott egy hangot: „Eltöröltem álnokságaidat, mint fellegeket” Beszaladt a szobába, és sírva letérdelt. Tudta, hogy Isten hangja volt. Ez után a templomban vasárnaponként már nem a papírgalacsinokat gyártotta, hogy a lányok fejére fricskázza a karzatból, ettől kezdve hallotta az igét, nem csak a fülével, a szívévével is.
Drága szüleim, Kopasz Jenő és neje Vincze Anna elhívásuk Isten szolgálatába egy igen nagy próbával kezdődött. Édesanyám pedagógusként dolgozott az 1950-es 1960-as évek egy részében. Ebben az időben egy pedagógus nem lehetett keresztyén. Ő is próbált megfelelni az elvárásoknak, de a szíve égett az Úrért. Férjem édesanyjával nem csak barátnők voltak, lelki társak is. Igazi kis házi csoport volt az otthonukban. A körzeti Baptista gyülekezet lelkésze Kovács László, nagyon drága buzgó hitű keresztyén emberként fogta össze ezt a kis közösséget. Eljött az ideje, hogy a házi csoport tagjaiból néhányan megértsék, mennyire fontos a bemerítkezés. Édesanyám nagyon szerette az Urat, fontos volt neki az Úr munkája, de a tanítás is. 13 évet dolgozott, hivatásának élve. Hiába próbáltak minden trükköt bevetni, hogy a bemerítkezés titokban zajlódjon le. Egymástól kellő távolságban, a töltésoldalon, kerékpárral igyekeztek eljutni a néhány községgel távolabb lévő Baptista gyülekezetbe. Hétfő reggel már hivatták anyukámat az igazgatói szobába. Nem nézték jó szemmel addig sem ezeket, a testvéri kapcsolatokat és találkozgatásokat (házi csoportot), de a bemerítés, az volt az utolsó csepp a pohárban. Megtiltották, hogy templomba járjon, hogy kapcsolatot tartson a keresztyén barátaival. Édesanyám ezt nem vállalta, ezért elbocsátották. A jegyzőkönyve azt írták, hogy „az Istenhit mellett mai is kitart, arról lemondani nem tud, ezért nem alkalmas a pedagógus pályára.”
A férjem édesanyját és az édesapámat is üldözték. A munkahelyükön figyelmeztetésben részesültek, hátrányos megkülönböztetést, csúfolódást kellett elszenvedniük. Édesanyám 4 évig nem kapott állást. Amikor a munkakönyvbe a bejegyzést meglátták, hogy el lett bocsátva, nem akarták felvenni dolgozni, hiába átképezte volna magát. A Termelő Szövetkezetbe járt idénymunkára. Azoknak a gyermekeknek a szüleivel kellett dolgozni, akiknek a gyermekeit tanította. Almaszüretkor fordult elő, hogy még egy fa alatt sem akartak vele együtt ebédelni. Jó hangosan mondogatták, hogy most már mehet a sóhivatalba munkáért. Sokszor előfordult, hogy a kenyérre való alig-alig volt meg. Az iskola kezdetére, több pénzre volt szükség. Ebben az időben már hárman voltunk testvérek. Ekkor történt, hogy lehetett kecskebékát szedni, és kilóra felvásárolták. Így került sor arra, hogy anyukáék is elmenjenek. Amikor az anyuka hasán a nejlon zacskóban ficánkoltak a békák és ráadásul este és éjszaka lehetett szedni, anya nagyon kiáltott Istenhez. Istenem miért engeded ezt meg! Nagy nyomorúság volt ez!
Amikor Isten elvégezte, mint fazekas az ő formáló munkáját, akkor kapukat nyitott nekik. A 1970-es évek elején nyitották meg az élelmiszerboltjukat. Abban az időben nem sok ember kapott egyéni vállalkozói engedélyt. Nem csak anyagilag indult el az áldás. Egy református lelkész megkérte apukát, hogy mivel ő elköltözik erről a vidékről, az általa elkezdett cigány missziót folytassa Túrricsén. Apa első hallásra nem igazán akarta elvállalni ezt a feladatot. A következő napokban olvasta azt a példázatot az igéből, amikor a király nagy lakomát készített és a hivatalosak visszautasították a meghívást. A király ekkor kiküldte a szolgáit, hogy hívják meg a lakomára a csonka-bonkákat, a sövények mellett lévőket, hogy megteljék a király háza. Édesapámék szíve teljesen megértette ezt a hívást. Kényszerítsenek be mindenkit a lakomára! Amikor az autóval ment apuka, mindig arra lett figyelmes, hogy a cigány emberek a kocsma és a bolt előtt, az árokparton (sövények mellett) üldögélnek. Milyen jó lenne, ha ezek az emberek is meghallanák a jó hírt, és egy tartalmas életük lehetne Istenben! A szíve teljesen megváltozott! Elindult a missziós munka!
Ezek az idők életem legszebb emlékeivé váltak. Gyermekként én is szinte minden alkalommal mentem az Istentiszteletekre. Láttam, az Isten munkáját az emberek életében és ez segített abban, hogy az én hitem is mély gyökeret verhessen az Úrban.
Az ébredés futótűzként terjed Szabolcs-Szatmár megye kicsi csücskében. Csaholcon élt egy idősebb néni, aki kártyavetéssel foglalkozott. Amikor meghallotta, hogy Jézus mennyire szereti őt, az ige átformálta a szívét. Rövid idő alatt felismerte, hogy a kártyavetés a sátánnal való szövetség. Egyesével dobta be a kártyáit a tűzbe, és közben azt mondta, hogy én most már Isten gyermeke vagyok, és soha többet nem akarok senkit becsapni. Pedig a kártyavetéssel a havi jövedelme többszörösét tudta megkeresni. Amikor a legközelebbi Istentisztelet alkalmával ezt elmesélte, csak csodálkoztak a szüleink, hogy a Szent Szellem hogyan dolgozik közöttük. Senki nem mondta neki, hogy ezt így kell tenni, hiszen még annyira friss volt ez a hely, nem is tudták, hogy ez a néni ilyen dolgokat csinál. Nem sokkal ez után ez a néni, egyik Istentisztelet alkalmával rosszul lett. Epilepsziás rohama volt. Apuka először egy kicsit megijedt, mert még addig ilyet nem látott, de a többiek mondták, hogy sajnos a Gizella mama sokszor van ilyen helyzetben. A bátyám és apuka imádkoztak érte. A roham rövid idő alatt elmúlt és hála Istennek a néni kb. 20 évig élt még, de soha többé nem gyötörte ez a betegség.
Egy másik településen volt egy házaspár, akik nagyon iszákosak voltak. Amikor ott is elkezdődtek az ébredés drága árjai, a feleség megtért. Egyik napról a másikra hagyta abba az ívást. A gyülekezet egyik legértékesebb embere lett. A férje mérges volt rá. Egyik alkalommal fogott egy baltát és elhatározta, hogy édesapa kocsijának a kerekeit kivágja. Amikor ment az autóhoz, bement ahhoz a házhoz ahol az Istentisztelet volt. Az ajtóban hallotta, hogy a felesége éppen Ő érte imádkozott, kérve Istent, segítsen a férjének is megváltozni. A férfit annyira meghatotta ez az ima, hogy a baltát leeresztette a földre és sírva bement. Ő is teljes szívéből átadta magát az Úrnak és megszabadult. Ő lett hosszú évekig annak a gyülekezetnek a vezetője. Csak az általános iskola 2 osztályát végezte el, alig tudott olvasni, amikor megtért, de olyan szolgálatai voltak, hogy a 70-es években sok-sok alkalommal szolgált más gyülekezetekben is. Tanult emberek, orvosok, mérnökök stb. hallgatták sírva Kóczé József szolgálatát. A helyi TSZ.-ben dolgozott. Éjszaka őrizte az állatokat. Vitte a gitárját és szebbnél szebb dalokat írt. Több, mint 40-et.
Egy másik testvér, Mursa Miklós, amikor még a régi életét élte, az alkohol miatt elveszítette az egyik veséjét, a másikkal is baj lett, és így művese kezelésre kellett mennie minden második nap, az otthonától kb. 120 km-re. Miután megtért ő is nagyon hűségesen szolgálta az Urat. Az Úr megengedte, hogy sok-sok évig tegye ezt, annak ellenére, hogy az egészségi állapota ennyire megromlott. Több mint 20 évig járt dialízisre, és közben vezette az uszkai gyülekezetet. Már mindenki meghalt, akikkel együtt kezdte a kezelést. Az orvos nem tudta hova szúrjon, mivel a vénái a sok kezelés miatt tönkre mentek, Isten mégis jónak látta, hogy hosszú ideig tartsa az életét.
Ez csak néhány emlék. El sem tudnám mondani mennyi drága bizonyságtételt hallottam az ajkukról! A bicskás Bandi bácsiból, hogy lett Isten drága gyermeke, Matilka néni és a többiek… Gyermekkorunk legjobb szilveszterei az ott töltött Istentiszteletek voltak.
És az utódok! Szolgalmas, dolgos emberek lettek. Képzettebbek, mit a szüleink. Saját, fürdőszobás lakásuk van. Ma is szeretik az Urat! Az áldás folyik tovább! Megérte!
És most: Mint sokan tudjátok, Isten kegyelméből meghívást kaptunk a Török házaspártól, hogy időnként segítsünk be a mátraverebélyi missziós munkába. Eleinte egy hónapban csak egyszer jártunk, aztán hirtelen fordulat következett. Munkahelyi változások miatt a mi feladatunk lett teljes egészében a folytatás. Nem éreztünk rendkívüli elhívást, nem kaptunk különleges próféciát, csak Isten meglátatta a nagy szükséget, és örömmel mentünk. Ez a feladat, nem volt távol tőlünk, hiszen egy ilyen drága missziós élet kísérte végig gyermekkorunkat.
Isten keze újból használni készül? Most minket? Áldott legyen az Ő neve! Mátraverebély! Még csak néhány lélek van. Gyerekekkel együtt néha 8, néha 15 fő is eljön az alkalomra. Van egy fiatal testvérnő, Marika. 17 éves 7 hónapos terhes, elég zűrös háttérrel. A terhessége első időszakában sokat gyógyszerezte magát. Nagy adag nyugtatókat vett be. Több alkalommal is, már szenvedélybetegként. Az egyik Istentiszteleten az édesanyja elkeseredve mondta, hogy annyira begyógyszerezte magát, hogy nem tud felkelni már 2 napja és nagyon fáj a feje. Már előzőekben több alkalommal volt kórházban e miatt, gyomormosás stb. Már ő nem tud vele mit kezdeni. Hát mi sem, de Isten… Ő igen. Elmentünk hozzá és imádkoztunk. Aztán egyre többször jött az alkalomra. Nagyon hálás volt a szívünk. Fokról fokra lépked előre az Úr útján. Ma már nincs szüksége a gyógyszerre. Isten több ízben is adott álmot neki, amiben azt üzente, hogy ne féljen. Úgy tűnt, hogy nagyon korán meg fog szülni. Komoly görcsei voltak. A kórházban sem tudtak mit tenni vele. Teljesen el voltunk keseredve. Emberileg nem volt esélye semmi jóra, de Isten kegyelmes. Még mindig nem szült meg. Most már 33 hetes. Dicsőség az Úrnak!
Ezek az emberek nagy nyomorúságban vannak. Nem csak lelkileg, de anyagilag is. A tüzelő, az élelem minden napi gond. Nincs munkahely, és azt gondolom igaz, amikor azt mondják, hogy esélyük sincs munkát találni.
Nem tudom Istennek mi a terve. De nagyon szeretném, hogy ha minket is tudna legalább annyira használni a cigány misszióban, mint a szüleinket.
„És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazság napja, és gyógyulás az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt, azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.” Malakiás 4: 2-3
Isten iránti hálából:
Rozsályiné Kőszegi ( Kopasz) Magdolnahttp://eloige.hu/ciganymisszio-regen-es-most/
Rozsályiné Kőszegi ( Kopasz) Magdolnahttp://eloige.hu/ciganymisszio-regen-es-most/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése