http://hu.wikipedia.org/wiki/Ronald_Reagan
Reagan az Illinois állambeli Tampicóban született. Cipőkereskedő apja, az írszármazású John „Jack” Reagan alkoholizmusa miatt anyja, Nelle Wilson tartotta egyben a családot. Rossz anyagi körülményeik miatt, Ronald tanulmányai mellett kénytelen volt munkát vállalni (nyaranta például többször volt vízi mentő). 1932-ben diplomázott szociológiából és közgazdaságtanból az illinois-i Eureka College-on.
A színész[forrásszöveg szerkesztése]
Rendkívül jó előadói képességét először Chicagóban rádiós sportriporterként kamatoztatta, majd 1937-ben áttette székhelyét Hollywoodba.
1940-ben feleségül vette Jane Wyman színésznőt, akitől egy lánya született, Maureen (1941–2001) és örökbe fogadták Michaelt (1945–). Házasságuk több ok miatt (Reagan elfoglaltsága, illetve 1947-ben röviddel születése után meghalt második lányuk, Christine) megromlott, úgyhogy 1948-ban el is váltak. 1952-ben újra megházasodott, a szintén színésznő Nancy Davist vette el. Ebből a házasságából született Patti (1952–) és Ron (1958–).
A magas, jóképű Reagan a Warner Bros. filmgyár megbízásából, több tucat filmben szerepelt, általában mellékszereplőként. Leghíresebb filmjei: a Sötét győzelem (Humphrey Bogart és Bette Davis oldalán) vagy az Út Santa Fébe(Errol Flynn partnereként, Kertész Mihály rendezésében). A második világháborúban tartalékos volt a légierőnél, majd újra visszatért Hollywoodba.
Az 1950-es években egyre kevesebb filmszerepet kapott, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy egyre inkább a politika felé fordult. Miután kétszer megválasztották a filmszínész-szakszervezet (SAG) elnökévé (1947–52 és 1959–60), a nagypolitika felé fordult. Utolsó filmjét 1967-ben forgattaGyilkosok címmel.
A politikus[forrásszöveg szerkesztése]
Bár fiatalon és színészként is a demokratákat (különösen Franklin D. Rooseveltpolitikáját) támogatta, mégis a Republikánus Pártba lépett be, 1962-ben. Ismertsége és népszerűsége nagyban segítette, hogy 1966-ban Kaliforniában kormányzóvá válasszák. Kormányzóként, sikerült az állami költségvetést kiegyensúlyoznia és Kalifornia gazdaságát fejlődési pályára állítania, de ez együtt járt a szociális és egészségügyi háló leépítésével. 1970-ben újraválasztották a posztján.
Többször már nem jelöltette magát kormányzónak, mert teljes erővel az elnökjelöltségre akart koncentrálni. 1980-ban sikerült is pártja első számú jelöltjévé válnia, az elnökválasztáson pedig legyőznie az akkor hivatalban lévő Jimmy Cartert. Elemzők szerint sikerének oka a jó kampány mellett, Carter elnöknek az iráni túszdráma kapcsán mutatott tehetetlensége volt. Az amerikai túszokat végül elnökségének első napján engedték haza az iráni túszejtők, így is kifejezve Carterrel szembeni ellenszenvüket.
Az elnök[forrásszöveg szerkesztése]
Hatvankilenc éves volt, amikor először megválasztották,[1] népszerűsége töretlen volt, amiért 1984-ben újraválasztották úgy, hogy az elektori kollégiumban elsöprő (525 : 13) többséggel rendelkezett.
Két hónappal hivatalba lépése után, 1981. március 30-án egy New York-i elmebeteg taxisofőr, John W. Hinckley merényletet követett el ellene. Állítása szerint ő csak lemásolta az akkoriban divatos Taxisofőr (Taxi Driver) című film egyik jelenetét, hogy megmentse a filmben játszó Jodie Fostert, akibe halálosan szerelmes volt. A merényletről 2001-ben A Reagan elleni merénylet címmel film is készült.
Elnöksége idején folytatta a már kormányzóként megkezdett – a neves közgazdász Milton Friedman által inspirált – neokonzervatív gazdaságpolitikát, melyet Reaganomicsnak is neveztek. Próbálta csökkenteni az állam gazdasági és szociális szerepvállalását, nagyarányú jövedelemadó-csökkentést hajtott végre, és jelentősen növelte a fegyverkezési kiadásokat. Bár költségvetési szigort hirdetett meg elnöksége elején, az államháztartási deficitet nem sikerült csökkentenie.[2]
1983-ban tanácsadói (többek között Teller Ede) javaslatára meghirdette az SDI-t (Strategic Defence Initiative), vagy közismertebb nevén csillagháborús programot, amelynek kulcsszerepe volt a Szovjetunió végleges megroppantásában. A fegyverkezési verseny újraindítása jegyében közép-amerikai államokban tervezett intervenciót, az ottani USA-val ellenséges rezsimek megdöntése céljából. Az ellenzékiek felfegyverzésén és támogatásán kívül Nicaragua esetében a légierő bevetésére is sor került (ez utóbbi akciót 1986-ban a hágai Nemzetközi Bíróságtörvénytelennek találta). 1983-ban a szovjetveszélyre hivatkozva amerikai csapatok megszállták Grenadát és megdöntöttékMaurice Bishop kubai típusú rezsimét.
A Szovjetunió és Afganisztán között kirobbant konfliktusba direkt módon nem avatkozott be, de támogatta a szovjetellenesterrorista akciókat elkövető mudzsaheddineket. 1986-ban egy nyugat berlini diszkóban történt merényletre válaszolva líbiaicélpontokat bombázott az amerikai légierő.
Nagy nemzetközi sajtóvisszhangot váltott ki a második elnöki ciklusában kirobbant Irán-kontra botrány, melyben kiderült, hogy az USA fegyvereket adott el – az akkoriban Irakkal háborúskodó – Iránnak, és a befolyt pénzekből a nicaraguaiellenzéket (kontrák) támogatta gerillaakcióikban. Az ügyet Reagan eleinte tagadta, majd később beismerte, hogy hibát követtek el. Mindez azonban nem csorbította jelentősen népszerűségét.
A kortársai által csak „Nagy Kommunikátornak” nevezett Reagan – retorikai képességeinek köszönhetően – bármilyen szituációból képes volt politikai tőkét kovácsolni magának. Mind a Challenger-katasztrófa kapcsán elmondott beszéde, mind Nyugat-Berlinben afal lebontásának szükségességéről elmondott beszéde („Gorbacsov úr bontsa le ezt a falat!”) nagy hatással volt hallgatóságára. Az USA-ban úgy tartják, kulcsszerepe volt a Szovjetunió megdöntésében, amit a „Gonosz Birodalmá”-nak nevezett. Népszerűségére jellemző, hogy az 1984-es választáson Reagan minden egyes államot megnyert, Minnesota kivételével.
1989-ben, amikor befejeződött második elnöki mandátuma, saját alelnökét,Busht ajánlotta utódjául, ezzel is biztosítva politikájának folytatását.
Utolsó évek[forrásszöveg szerkesztése]
Visszavonulás után néhány évig a National Review konzervatív lap szerkesztőbizottságában dolgozott. 1992-ben a német újraegyesítéselőmozdításáért Berlin díszpolgárává avatják. 1994-ben nyilvánosságra hozta, hogy Alzheimer-kórban szenved, ami után már egyre kevesebbszer mutatkozott a nyilvánosság előtt. 2004. június 5-én egy tüdőgyulladás következtében, 93 évesen vesztette életét. A Ronald Reagan Elnöki Könyvtár melletti parkban helyezték örök nyugalomra. Még életében elneveztek róla egy repülőgép-hordozót (USS Ronald Reagan), illetve egy washingtoni repülőteret.
A kommunizmus bukásának elősegítése és a hidegháború lezárása érdekében tett elvitathatatlan érdemei miatt halála után is népszerű; Magyarországon aSzabadság téren avatták fel szobrát 2011. június 29-én.[3] „Ronald Reagan jól döntött: a változást bölcsen irányította és megőrizte a békét” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédében.[4]
Irodalom[forrásszöveg szerkesztése]
- Andor László: Amerikai politika a 20. században (Változó Világ 21., Budapest, 1999)
Lábjegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Az USA-ban még soha ilyen idős elnököt nem választottak.
- ↑ Reaganomics, az ajzószer, amely elpusztította a Szovjetuniót – Anno online történelmi magazin
- ↑ „A világot megváltoztató” Ronald Reagan elindul a szovjet emlékmű felé – Origo, 2011. június 29.
- ↑ Orbán: Újra kellene egy Reagan (Index, 2011. június 29.)
Források[forrásszöveg szerkesztése]
- Elhunyt Ronald Reagan (mult-kor.hu)
- Linkgyűjtemény Reaganről (startlap)
- Ronald Reagan Elnöki Könyvtár (angolul)
- Ronald Reagan filmográfia (angolul)
- Ronald Reagan.lap.hu - linkgyűjtemény
- Nem bírták a rivaldafényt
| E |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése