|
| http://csepel.hu/index.php?option=com_content&%3Bview=article&%3Bid=8098%3Aegyhazi-elet-orokre-kitiltva&%3Bcatid=1%3Ahelyi-hirek | ||||||||||||||||||
|
Múlt
héten nagymamák vitáztak a csepeli buszon: „De etikára járassátok ám az
unokát, ne hittanra!” – mondja egyikük. Ó, mennyire más volt ez a
Csepel, amikor e nagymamák születtek. A háború után, 1948-ban, amikor az iskolából kitiltották az órarendi hittant.
Apró,
szikár kis emberke, Horváth László atya tanított a legközelebbi, a
Kolozsvári (ma Mátyás király) iskolában. Elég volt kihirdetnie a szörnyű
rendeletet, és a csepeli szülők felzúdultak! Mit felzúdultak,
fellázadtak! Körbevették a nagyszerű hitoktatót és mire az akkor még –
ma újra – Szent Imre térre jutottak, ezerötszázan fogták körül.
Követelték, maradjon meg gyermekeik számára a hittan, abból tanulják
meg az erkölcsöt. Lett is eredménye! A kiváló hitoktató papot még aznap
kitiltották Csepelről – mégpedig örökre.
A
jószívű rendőrkapitány valakivel megüzente, ha másnap reggel Csepelen
találják, börtönbe kell vinniük. Az atya a következő reggel már Ráckevén
ébredt. Később Fejér megyébe, Cecére került ötven évre. Amikor
Csepelről engem is elküldtek, ott lettünk szomszédok. Ott ismertem meg.
Ott láttam, hogy öregedő emberként is hogyan őrzi a cserkészerényeket; a
pontosságot, figyelmességet, alaposságot, a gyermekek szeretetét.
Amikor Csepelre visszakerülhettem,
humorosan tártam akkori polgármesterünk elé, hogy egy kiváló ember
örökös kitiltása még érvényben van-e? Ő is mosolyogva válaszolhatott:
„Ugyan már!”
László atyát, mindenki Laci bácsiját úgy temették Cecén, mint egy államfőt.
Ma örömmel és mosolyogva nézi, hogy
egykori iskolájában a gyerekek többsége a hittanból tanulja az erkölcsöt
is. És mosolyogva nézi az égiek tudását még nem értő nagymamákat is.
Kispál György plébános
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése