Miért hallgat külügy? nincs részleges vallászabadság sem

Bizonyíték

„Akkor is elmondom az igazságot, ha megöltök vagy bebörtönöztök”
Kína durván megtorolja, ha állampolgárai vallásukat gyakorolják. A keresztény híveket – korunk mártírjait – azonban sem börtön, sem házi őrizet nem tántorítja el.

Augusztus utolsó vasárnapján a pekingi Fangsan körzet egyik földalatti házi-gyülekezetének öt tagja hajnalban kelt, és órákat utazott, hogy együtt imádkozzon a Souvang gyülekezet híveivel Peking egyik terén. A Souvang Facebook oldalán közzétett beszámoló szerint amikor megérkeztek, az ott várakozó rendőrök visszaküldték őket a saját helyi rendőrőrsükre. A hatóságok alá akartak íratni velük egy papírt, mely szerint megbánták a döntésüket, hogy támogatják a Souvang egyházat. Erre egyikük sem volt hajlandó, de végül elengedték őket.

Az öt fangsani ahhoz az egyre bővülő házi-gyülekezeti keresztény mozgalomhoz tartozik, amelynek részvevői eltökélték, hogy – a várható következmények ellenére – támogatják a Souvangot, és vele együtt kiállnak a nagyobb vallásszabadság mellett. Április óta a Souvang tagjai vasárnaponként egy szabadtéri helyszínen próbálnak összejönni, miután kormányerők rendre megakadályozták, hogy bejussanak állandó imahelyükre. A gyülekezet vezetői azért döntöttek az illegális istentiszteletek mellett, hogy rákényszerítsék a kormányt tarthatatlan helyzetük rendezésére.

Az augusztus végi szabadtéri istentiszteleten a rendőrség őrizetbe vett és kihallgatott legalább 15 Souvang hívet is. A China Aid Association (CAA) nevű keresztény segélyszervezet szerint a nemzetbiztonsági csapatok állandó felügyelet alatt tartották a gyülekezet vezetőinek otthonát, a többi tag lakásainál pedig közrendőrök posztoltak fél napig. „Az áprilistól karácsonyig tartó hosszú út felén már túljutottunk – üzenték bátorítólag a Souvang vezetői augusztus végén a tagoknak. – Ha Isten úgy akarja, akkor véget vet az utazásnak, mi pedig ujjongva ünnepelhetjük győzelmét. De ha azt akarja, hogy folytassuk az utat… imádkozzunk, hogy kitartást és reményt adjon nekünk.”


Bátorságpróba

Két héttel korábban, augusztus 14-én a rendőrség 16 embert vett őrizetbe a téren imádkozók közül, köztük Vang Szuanjent, a pekingi Hszinsu gyülekezet lelkészét. A lelkésznő egy levélben, melyet két nappal későbbi szabadulása után írt és csempészett ki Kínából, beszámol róla, hogyan fogta el a rendőrség és vitte be a Csungkuancun sugárúti rendőrőrsre. Egy héttel korábban egy rendőr már megfenyegette, hogy 48 órára bezárja, ha továbbra is látogatja az istentiszteletet, ezért ez alkalommal már felkészülten, hálózsákkal felszerelkezve jött. Fogva tartása alatt a Souvang tagjai, köztük a főlelkész, Csin Tienming felesége felváltva várakoztak az rendőrség előtt arra, hogy szabadon engedjék.

Vang leírja, hogyan küzdött engedelmes természete a meggyőződésével, hogy „amit a rendőrök tesznek, az törvénysértés.” „Mélyen hiszem, hogy mindent összevéve… helyes, hogy a Souvang most és ilyen módon szabadtéri istentiszteleteket tart” – írja. Mire hittársai meggyőzték a rendőröket, hogy Vang ennivalót és vizet kaphasson, a nő úgy döntött, éhségsztrájkba kezd. „Hogy böjtöltem-e az éhségsztrájk alatt? – írja. – Egyszerre tettem mindkettőt. Buzgón imádkoztam Istenhez, a hatóságok felé pedig tiltakoztam az ismétlődő erőszak miatt.”

„Korábban megjártam a hivatalokat: beszéltem kormányzati hatóságokkal és petíciót nyújtottam be a Népi Kongresszushoz – áll a levélben. – De most, hogy a konfliktus nem csillapodik és az erőszak nő, egy gyenge, jelentéktelen és éppen fogvatartott ember számára az éhségsztrájk marad az egyetlen eszköz a szembenállás kifejezésére.” Megfigyelők szerint a kormány viszonylag türelmesen és visszafogottan kezelte a Souvang szabadtéri istentiszteleteit. De ez „csak akkor igaz, ha a szélsőséges erőszakkal hasonlítjuk össze”. Vang levelében ellentmond nekik: „Mostanra hozzászoktunk az igazságtalan és törvénytelen bánásmódhoz.”


Figyelmen kívül hagyott petíció

Vang egyike annak a 17 lelkésznek, akik májusban mérföldkőnek számító petíciót írtak alá és nyújtottak be a Népi Kongresszushoz (a kínai parlamenthez), melyben Kína vallással kapcsolatos politikájának teljes reformjára szólítottak. A Népi Kongresszus egyelőre nem válaszolt, a CAA viszont azt állítja, hogy a Souvang és a többi hasonló gyülekezet azóta komolyabb ellencsapásoknak van kitéve. Amióta Vang aláírta a petíciót, a rendőrség minden vasárnap a Hszinsu imaháza előtt posztol, időnként pedig bemennek és igazoltatják a jelenlévőket. A híveket a CAA szerint munkahelyükön is nyomás alatt tartják és fenyegetik.

Május 31-én a rendőrség egy templomi razzia során őrizetbe vett egy másik aláírót is, Si Enhaot, a Csiangszu tartományban található Szucsien házigyülekezet lelkészét, a Kínai Házigyülekezetek Szövetségének (CHCA) elnökhelyettesét. Őt július végén tárgyalás nélkül két év kényszermunkára ítélték „illegális gyülekezés és vallási gyűlések helyszínének illegális biztosítása” miatt. A rendőrség betiltotta Si gyülekezetének találkozóit, és elkobozta hangszereiket, a kórus fellépő ruháit és az adományokat, állítja a CAA.

A Souvanggal történtek és Si elítélése miatt Csang Minghszüan, a CHCA elnöke levelet írt Hu Csintao kínai elnöknek. Csang szerint amikor Si családja ügyvédet fogadott, a hatóságok – arra hivatkozva, hogy az ügyben államtitkok szerepelnek – megtagadták, hogy találkozhasson Sivel. „Hát nem az évszázad vicce, hogy egy keresztény parasztember birtokában államtitkok vannak?” – kérdezi levelében Csang. Si ügyvédje magasabb fórumokhoz fordult, köztük a parlamenthez és a Közbiztonsági Minisztériumhoz, de nem kapott választ.


Jogfosztások sorozata

Csang azt mondja, mindig azt prédikálta híveinek, hogy tartsák be a törvényeket és tiszteljék a kormányt, de cserébe megfosztották jogaitól, például nem kaphat útlevelet. Sok más lelkész is hasonló sorsa jutott – meséli –, például Csang Tieling Fan megyéből, akinek a házát lepecsételték, feleségét pedig a földre lökték, agysérüléssel került kórházba. „Ez az úgynevezett vallásszabadság és harmónia Kínában” – nyilatkozta Csang Minghszüan, aki az elnökhöz címzett sorait így zárta: „Az elmúlt 26 évben 42 alkalommal tartóztattak le, vertek össze és helyeztek házi őrizetbe azért, mert kimondtam, ami igaz. Akkor is el kell mondanom az igazságot ebben a levélben, ha félreértitek, ha megöltök vagy bebörtönöztök… Ha ez kell ahhoz, hogy a keresztények szabadon dicsőíthessék az Istent, akkor nem bánom, ha meghalok az ügyért.”

Úgy tűnik, sok más keresztény is szilárdan vallja ugyanezt. Míg a kínai kormány különböző hivatalosan ellenőrzött szerveken keresztül – mint például a Three-Self Patriotic Movement (TSPM) nevű, a protestáns egyházak felügyeletéért felelős szervezet – engedélyezi a vallásgyakorlást, sok protestáns es katolikus gyülekezet inkább független istentiszteleteket tart, elutasítva a kormányzati cenzúrát és a teológiai beavatkozást – és ennek meg is fizeti az árát. Csang Zsungliang házigyülekezeti lelkész, akit ötször vettek őrizetbe és összesen 12 évet töltött börtönben, most augusztus 31-én szabadult egy kajfengi börtönből, ahol 2004 óta tartották fogva. 2007-ben ítélték el homályos vádak alapján, a börtönévek alatt krónikus betegségek gyötörték, és 2007-ben agyvérzést kapott.

Szakértők szerint Kínában 60 és 130 millió közé tehető azoknak a száma, akik nem bejegyzett protestáns gyülekezeteket látogatnak, míg a TSPM istentiszteletein mindössze 23 millióan vesznek részt. Az elmúlt évtized viszonylag nyitott légkörében a nem bejegyzett gyülekezetek „kijöttek a föld alól,” és sokakat megmozgató találkozókat tartottak nyilvános helyeken. Ezzel felhívták a figyelmet a jelenlegi valláspolitika elégtelenségére, ugyanakkor – elsősorban vezetőik – a kormányzati megtorlások célpontjaivá váltak. „Most a pásztorokat elválasztották nyájaiktól – írja a CAA Souvang petíciójának weboldalán Jüan Hszin, aki nemrégiben felkereste a gyülekezet jelenleg házi őrizetben tartott főlelkészét, Csin Tienminget. – A bárányokat ütlegelik, de a pásztorok nem tudnak kiállni, hogy elhárítsák az ökölcsapásokat.”