A 95 TÉTEL
Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október 31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.
Az igazság kiderítése s és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabad művészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes előadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.
1.
Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek
meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt
4,17).
2.
Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi
gyakorlására, azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével
történik.
3.
De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső
bűnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a
bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.
4.
Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az
ember gyűlöli vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek
országába való bemenetelig.
5.
A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a
jóvátevő bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az
egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki.
6.
A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem,
csak azáltal, hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el.
Viszont kétség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek
semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad.
7.
Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy
egyszersmind alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak.
8.
A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre
érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.
9.
Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által,
mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a
szükséghelyzetet.
10. Képzetlenül
és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály
szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban.
11. Bizonyosnak
tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át
lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a
püspökök aludtak.
12. Régente
az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás után, hanem a
feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára tegyék a töredelem
őszinte voltát.
13. A
haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára
már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás.
14. A
haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy
félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt.
15. Ez
a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a purgatóriumi
szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával határos.
16. Láthatjuk,
hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint
reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.
17. Látható,
hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy mind félelmük
fogyjon, mind szeretetük szaporodjék.
18. Nem
látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel, hogy (a
purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlő vagy azt
fokozó állapoton (Isten irgalmán).
19. De
az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak és biztonságban
vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben teljesen bizonyosak
vagyunk.
20. Tehát
a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen minden bűnhődés
elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét.
21. Tehát
tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa bűnhődés
elengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti.
22. Éppenséggel
semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkeknek, amit ebben az életben
kellett volna az egyházi jogszabályok szerint teljesíteniük.
23. Ha
valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen elengedését, akkor
biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen.
24. Természetesen
az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy hanggal, minden megkülönböztetés
nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés feloldását.
25. Amilyen
hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma van bármely
püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve gyülekezetében.
26. Nagyon
jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkeknek nem a kulcsok
hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik), hanem közbenjáró
könyörgés által.
27. Emberi
balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz
megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
28. Csak
annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a
haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának eredményessége
azonban egyedül Isten jótetszésétől függ.
29. Ki
tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy őt onnan
kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz (pápák) nem
igényelték ezt.
30. Senki
sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé a következmény: a
teljes elengedés felől.
31. Amilyen
ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerő,
vagyis nagyon ritka.
32. Örök
büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik
magukat az üdvösségük dolgában.
33. Nagyon
kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok az elengedései
(azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék, amely által rendbe jön az
ember dolga Istennel.
34. Ugyanis
a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével (és) ember által
kiszabott jóvátevő bűnhődésre vonatkozik.
35. Nem
keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket akar
kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs szüksége töredelemre.
36. Minden
igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes
elengedésében búcsúcédula nélkül is.
37. Aki
csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztus és az
anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki, búcsúcédula nélkül is.
38. A
(bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem szabad
semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni elengedés
kinyilvánítása.
39. A
legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia a nép előtt a
bőséges búcsút és az igaz töredelmet.
40. Az
igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsú bősége
elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis esetenként.
41. Óvatosan
kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy a nép félreértse és elébe
helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek.
42. Arra
kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint a búcsúvásárlás
semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgalmasság cselekedeteivel.
43. Arra
kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad,
vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol.
44. Ugyanis
a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember, de a búcsú által
nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb.
45. Arra
kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva
búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását.
46. Arra
kell tanítani a keresztyéneket, hogy - hacsak nem dúskálnak a fölöslegben -
mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek
házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra.
47. Arra
kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem parancsolat, hanem
szabad döntés dolga.
48. Arra
kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való részesítéssel
inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni sem mint a készpénzt,
mert az előbbire nagyobb szüksége van.
49. Arra
kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor hasznosak, ha nem
beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon ártalmasak, ha általuk elvész az
istenfélelmünk.
50. Arra
kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsúhirdetők
zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter bazilikája, mint
azt, hogy juhainak bőréből, húsából és csontjából épüljön fel.
51. Arra
kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna, kész lenne
(ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is saját pénzéből
segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely búcsúhirdetők kicsalják a
pénzüket.
52. Hiábavaló
a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a búcsúmegbízott, sőt akár
a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte.
53. Krisztus
és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten igéjét más
templomokban teljesen elnémítják.
54. Jogsérelem
éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több időt
szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.
55. A
pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű búcsút egy haranggal,
egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor az evangéliumot, ami
a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz díszfelvonulással, száz szertartással
kell hirdetni.
56. Az
egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve, és Krisztus nép
is ismeri azt.
57. Nyilvánvaló,
hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok egyházi szónok nem
egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti.
58. De
nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok mindenkor, a pápa
közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember számára a kegyelmet, a külső
ember számára pedig a keresztet, a halált és a poklot.
59. Szent
Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények, de ő korának
szokásos kifejezésével élt.
60. Nem
vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket
Krisztus érdeméért kapott).
61. Világos
ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatározott) esetekre
(vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma.
62. Az
egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma
(örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.
63. De
ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.
64. A
búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz.
65. Az
evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak embereit
halászták.
66. A
búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait halásszák.
67. A
búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, - valóban
az, de a kereset szempontjából.
68. Valójában
azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához mérten a
legeslegkisebb dolog.
69. A
püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú hirdetőit
teljes tisztelettel fogadni,
70. arra,
hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett.
71. Aki
az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel,
72. de
áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és önfejűsége
ellen.
73. Ahogy
a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben bármi módon
csalást követnek el,
74. de
sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk ürügyén a szent
szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek.
75. Őrültség
azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják az embert, még ha
valaki képtelenséget mondva - az Istenszülő (Máriát) erőszakolta volna is meg.
76. Ellenkezőleg
azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekintetében a búcsú alá eső
legkisebb bűnöket sem vehetik el.
77. Az
a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet, ha ő volna
most a pápa - káromlás Szent Péter és a pápa ellen.
78. Ellenkezőleg
azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is nagyobb erői vannak,
tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi ajándékai stb. 1Korinthus
12,9-10. szerint.
79. Káromlást
szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva felállított kereszt felér
Krisztus keresztjével.
80. Számot
fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik tűrik, hogy
ilyesmiket prédikáljanak a népnek.
81. A
búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a tudós
férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a rágalmaktól, vagy éppen az
egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől.
82. Például:
Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek
oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb - ha
számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes
pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre?
83. Továbbá:
Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és
miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett
adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén
feleslegessé és jogtalanná vált?
84. Továbbá:
Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy megengedik, hogy egy
istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy kegyes és istenszerető lelket,
viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetből, saját
rászorultsága miatt?
85. Továbbá:
A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és mint régóta nem
alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tőlük való
mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak
volnának?
86. Továbbá:
Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori)
Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a
maga pénzéből, mint szegény híveiéből?
87. Továbbá:
Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes töredelem által
jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben) részesítésre?
88. Továbbá:
Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a pápa - amit most
csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana elengedést és (kegyelemben)
részesítést a hívek bármelyikének?
89. Mivel
a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz által, miért
szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat és búcsúkat, mikor
azok ugyanolyan hatásosak?
90. Ha
az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem
értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik
előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük.
91. Ha
tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően hirdetnék,
könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel sem merülnének.
92. Távozzanak
tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Béke,
béke." - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16).
93. Tegyék
jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének:
"Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt!
94. Buzdítsuk
azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon
át is követni igyekezzenek,
95. és abban
bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át
jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése