Változás: szeptember 2012

2012. szeptember 30., vasárnap

2012. szeptember 29., szombat

Úrvacsorai álláspontok 2 I. álláspontok Transzubsztancia: Átlényegülés( Katolikus álláspont) Jézus Krisztus valóságosan jelen van a kenyérben és a borban áldozó papi közbenjárás után. Konszubsztancia: Valóságos jelenlét (lutheránus világszövetség) Jézus Krisztus jelen van a kenyérben és a borban Jelen lét hit által (református) Az Úrvacorában egyedül hit teszi jelen valóvá Jézus Krisztust. Emlékjegy (baptista álláspont) Közösség vállalás cselekedete Jézus Krisztussal és egymással, ahogyan Jézus Krisztus parancsolta, amíg vissza jön. II. Teológia viták a communio körül Zwingli Luther Luther elveti a klérus áldozó és közvetítői szerepét, de ragaszkodik valóságos jelenléthez nem elég neki hit általi. Zwingli Ulrich Mantz Felix Mantz Felix Emlékjegyként tekintet az Úrvacsorára nem csak bemerítésben volt látás különbség. Communiot látta benne. III. Veszélyben az Úrvacsora Az egyházban veszélyt jelent communio el szellemülése misztifikáljuk Jézus Krisztust. Fundamentalizmus Az egyházban veszély az agapé lakoma jelleg szabadosság liberalizmus. Rólunk szól csak.

Úrvacsora, áldozás, emlékjegyek, konszubsztancia, transzubsztancia álláspontok 1

Úrvacsora katolikus álláspont (2 részre osztható, communio és agapé Agapé egymás szeretete lakoma jelleg közösség egymással. Communio közösség Istennel „áldozás”) áldozás (lat. communio): 1. a szó tág értelmében az →áldozatot bemutató, ill. fölajánló részesedése az áldozatból. - 2. a katolikus Egyházban a) a szentmisének a →kánont követő, a Miatyánktól a zárókönyörgésig tartó része. - b) az →Eucharisztia vétele, a szentáldozás. →Elsőáldozás után minden hívő köteles legalább évente egyszer szent~hoz járulni. Ezt a parancsot a húsvéti időben kell teljesíteni, hacsak valaki megfelelő okból, 1 éven belül, más időben nem tesz neki eleget (920.k.). Gyakoriságára nézve az ált. elv hagyományosan az volt, hogy ~hoz a hívő gyakran, akár naponta, de napjában csak egyszer járuljon. Kivételt képezett az az eset, amikor valaki - bár aznap már áldozott - halálveszélyben a →szent útravalót vette magához. Ilyenkor a 2. áldozásra szentmisén kívül is sor kerülhetett. A II. Vat. Zsin. utáni új kódex úgy rendelkezik, hogy aki egyszer már áldozott, „ugyanazon a napon ismét (iterum) megáldozhat, de csak olyan euharisztikus ünneplés keretében, melyen az illető részt vesz.” (917.k.) Az iterum, 'ismét' szót többen úgy értelmezték, hogy teljes miséken részt véve napjában akárhányszor lehet áldozni. Ezt a kérdést a Szentszék hiteles törv-magyarázata döntötte el (AAS 1984:746), mely szerint az „ismét” kifejezés csak kétszeri, nem pedig tetszőleges számú áldozást enged meg. - Nagyon ajánlatos, hogy a hívő sztmise keretében áldozzék. Ám ha megfelelő okból máskor kéri az Eucharisztiát, misén kívül is ki kell neki szolgáltatni, a megfelelő lit. előírások szerint (918.k.). - A nyitrai egyhm. zsin. rendelkezése az ~ról 1494: A papok nagy tisztelettel vegyék magukhoz az Úr szt Testét és Vérét, s hiveiket sajátkezűleg áldoztassák. A betegek számára mindig őrizzék az Eucharisztiát a templomban, zárható, illő helyen. Beteghez késedelem nélkül, karingben, gyertya és csengő kiséretében vigyék, akik találkoznak vele, térden állva köszöntsék az Urat. Akik kísérik, ha tisztaszívűek, 12 napi búcsút nyernek. Figyelmeztessék a híveket, hogy ne áldozzanak halálos bűnnel, s a húsvéti áldozást kiközösítés terhe mellett végezzék el. Aki azonban csak egyszer áldozik, igazában nem törődik a lelkével és csak a kiközösítéstől fél. Az igazi hívő gyakran áldozik. Ha rejtett bűnös akar áldozni, diszkréten figyelmeztesse a pap, hogy gyónnia kell, ha mégsem akar, engedje áldozni. A nyilvános bűnöstől viszont tagadja meg. Ostyát csak tiszta búzalisztből készítsenek, semmit ne keverjenek hozzá. - A nagyszombati tartományi zsin. 1560: Az Oltáriszentség Jézus Krisztus szeretetének legnagyobb ajándéka, megőriz a lelki életben, és új erőt ad a harchoz; magát a kegyelem forrását és adóját adja nekünk, elválasztva testét és vérét, mint a kereszten és Áron áldozatában. De ne gondolja senki eretnek módjára, hogy megrövídítik a laikusokat, ha nekik csak egy szín alatt nyújtják a szentséget: a Szentírás is egyszer a kenyérről és a kehelyről, majd csak a kenyérről beszél; Krisztus szavai is ilyenek, és az emmauszi tanítványokat is kenyértörésssel áldoztatja, majd eltűnik. Az Apostolok cselekedeteiben is ez történik: egyek a kenyértörésben. A pap tisztességes öltözetben, böjtjét megtartva, alkalmas és megfelelő időben veheti magához és szolgáltathatja ki. Kulccsal elzárhatóan, hűséges őrizettel, tisztán és tiszteletteljesen őrízze a szentélyben v. a szentségtartó edényben. Transzubsztancia • Átalakítása az egyik anyag a másikba. • (Kereszténység, a római katolikus dogma) A tan ítélte meg, hogy a kenyér és a bor az Eucharisztia is át a test és a vér a Jézus . Consubstantiation A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás: navigáció , keresés Nem tévesztendő össze a consubstantiality . Része a sorozat Áldozás néven is ismert "Az Eucharisztia", "Az Úr vacsorája", "Isteni Liturgia", vagy " Oltáriszentség " Teológia Valódi Jelenlét Átlényegülés Transignification Szentségi Unió Memorialism Consubstantiation Impanation Felszentelés Szavai Intézmény Teológiák szembe Anglikán eukarisztikus teológia Eucharisztia (katolikus templom) Eucharisztia (evangélikus templom) Szent Liturgia (Ortodox Egyház) Fontos teológusok Paul · Aquinói Luther · Kálvin Aranyszájú · Augustine Zwingli · Basil a Caesarea Kapcsolódó cikkek Kereszténység Szentségi kenyér Kereszténység és az alkohol Katolikus Historic Roots Zárt és nyitott táblázat Szent Liturgia Eucharisztikus imádás Eucharisztikus fegyelem Első áldozás Infant közösség Mass · Sacrament Megszentelés Ez a rovat: kilátás beszél szerkeszt Consubstantiation egy teológiai tanítás, hogy (mint átlényegülés ) megpróbálja leírni a természet a keresztény Eucharisztia konkrét metafizikai értelemben. Úgy véli, hogy közben a szentség , az alapvető " anyag "a test és a vér a Krisztus van jelen mellett érdemben a kenyér és a bor, amelyek továbbra is jelen van. A doktrína consubstantiation gyakran tartott, szemben a tanítás átlényegülés . A melléknév egylényegű azonban le egy másik teológiai fogalom. A doktrína consubstantiation hibásan azonosították az eucharisztikus doktrínája Luther Márton , [1] , aki meghatározta a tan, mint a szentségi unió . [2] Míg néhány evangélikusok hisznek consubstantiation, mások elutasítják a koncepció, mert helyettesítő amit hisznek, hogy a bibliai doktrína filozófiai konstrukció és azt, hogy véleményük szerint az a természetes, helyi felvétele a test és a Krisztus vére a megszentelt kenyér és a bor az Eucharisztia. [3] Tartalom 1 Történelem és kultúra 2 Lásd még 3 Lábjegyzetek és hivatkozások 4 Külső hivatkozások Történelem és kultúra Az Angliában a késő 14. században, volt egy politikai és vallási mozgalom ismert Lollardy . Között sokkal tágabb célokat, a Lollards megerősítette egyfajta consubstantiation, hogy az Eucharisztia maradt fizikailag kenyeret és a bort, miközben egyre lelkileg a test és a Krisztus vére. Lollardy fennmaradt egészen az idő az angol reformáció . Baptista álláspont Hisszük, hogy az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte, hogy azzal rendszeresen élve, hálaadással emlékezzünk végtelen szeretetére, és cselekvő módon hirdessük halálát, amíg visszatér. Az Úr Jézus halálának emlékjegyeiben, a kenyérben és a borban azok részesülhetnek, akik újjászülettek, hitük vallomására bemerítkeztek, Istennel és embertársaikkal rendezett közösségben élnek. Az úrvacsora jegyei – a kenyér és a bor –, Krisztus megtört testének és kiontott vérének jelképei. Ha ezeket hittel, a Megváltóra emlékezve vesszük magunkhoz, a Szentlélek által lélekben egyesülünk Urunkkal, mert a külső cselekmény során megújul bennünk a bizonyosság: Immánuel! Velünk az Isten. Az úrvacsorában, Krisztussal való közösségünkkel egyidejűleg kiábrázolódik és megújul testvéreinkkel való közösségünk is. “Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt. Krisztus által, szeretetben, szilárd ez és örök!”

Felix Manz

Felix Manz From Wikipedia, the free encyclopedia Jump to: navigation, search This article includes a list of references, related reading or external links, but its sources remain unclear because it lacks inline citations. Please improve this article by introducing more precise citations. (November 2010) This article's lead section may not adequately summarize all of its contents. Please consider expanding the lead to provide an accessible overview of all of the article's key points. (August 2012) Felix Manz (also Felix Mantz) (c. 1498, Zürich – 5 January 1527, Zürich) was a co-founder of the original Swiss Brethren Anabaptist congregation in Zürich, Switzerland, and the first martyr of the Radical Reformation. Contents 1 Birth and life 2 Execution 3 Hymn 4 Notes 5 References 6 External links Birth and life "Protestation und Schutzschrift" by Felix Manz Manz was the son of a canon of Grossmünster church in Zürich. Though records of his education are scant, there is evidence that he had a liberal education, with a thorough knowledge of Hebrew, Greek and Latin. Manz became a follower of Huldrych Zwingli after he came to Zürich in 1519. When Conrad Grebel joined the group in 1521, he and Manz became friends. They questioned the mass, the nature of church and state connections, and infant baptism. After the Second Disputation of Zürich[1] in 1523, they became dissatisfied, believing that Zwingli's plans for reform had been compromised with the city council. Grebel, Manz and others made several attempts to plead their position. Several parents refused to have their ch Felix Manz A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás: navigáció, keresés Ez a cikk tartalmaz egy listát a hivatkozások, kapcsolódó olvasat vagy külső link, de a források továbbra is tisztázatlan, mivel nem inline idézetek. Kérjük, hogy fejlesszék ezt a cikket bevezetésével pontosabb idéző. (November 2010) Ez a cikk vezető szakaszon nem megfelelően összefoglalja annak minden tartalmát. Kérjük, vegye fontolóra a vezető, hogy a hozzáférhető áttekintést adjon az összes a cikk legfontosabb pontokat. (August 2012) Felix Manz (szintén Felix Mantz) (kb. 1498, Zürich - január 5, 1527, Zürich) egy társ-alapítója, az eredeti svájci testvérek anabaptista gyülekezet Zürich, Svájc, és az első vértanú a radikális reformáció. Tartalom 1 Születés és élet 2 Végrehajtási 3 Hymn 4 Megjegyzés 5 Referenciák 6 Külső hivatkozások Születés és élet "Óvás und Schutzschrift" by Felix Manz Manz fia volt a kánon a Grossmünster templom Zürich. Bár nyilvántartást az ő oktatás kevés bizonyíték van arra, hogy ő volt a liberális oktatás egy alapos ismerete héber, görög és latin. Manz lett követője Ulrich Zwingli után jött Zürich 1519-ben. Amikor Conrad Grebel csatlakozott a csoporthoz 1521-ben, ő és Manz összebarátkoztak. Ők megkérdőjelezték a tömeg, a természet állam és az egyház kapcsolatok, és a csecsemő keresztség. Miután a második vita a Zürich [1] 1523-ban váltak elégedetlen, azt hiszik, hogy Zwingli terveit reformjára került veszélybe a városi tanács. Grebel, Manz és mások több kísérletet tett hivatkozhat álláspontjukat. Számos szülő megtagadta, hogy a gyermekek megkeresztelkedett. A nyilvános vita zajlott Zwingli január 17-én 15

Zwingli

Wildhausban, a toggenburgi grófság egyik hegyi községében született, ahol édesapja bíró volt. Bölcsészeti és humanisztikus tanulmányait a berni akadémián és 1498-tól a bécsi egyetemen végezte, a teológiát pedig 1502 után a bázeli egyetemen, ahol a kiváló tudós, Wyttenbach Tamás tanítványa volt. 1506-tól 1516-ig Glarusban volt lelkész, de 1512 és 1515 között két hadjáratban is részt vett. Tábori lelkészként elkísérte a II. Gyula pápa zsoldjában álló híveit a franciák ellen Lombardiában folytatott hadjáratra. E szolgálatáért a pápától 1517-ig évi 50 forint díjat kapott. Már glarusi pap korában sokat foglalkozott az Újszövetséggel, megérlelődött benne a meggyőződés, hogy az egyház tana nincs teljes összhangban a Szentírással. Amikor pedig 1516-ban a messze földön híres búcsújáróhelyre, Maria-Einsiedelnbe nevezték ki, és itt egész közelből tapasztalhatta az oda zarándokoló tömegeknek az ilyen búcsújáróhelyeken levő szent képek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsújárások s más visszaélések, többek közt a bűnbocsátólevelek árulása ellen is, amellyel Svájcban Sámson Bernát Ferenc-rendi szerzetest bízták meg 1518-ban; sőt, püspökét (a konstanzi) is felhívta az egyháznak az Isten igéje szerint való reformálására. Zwingli bátor fellépésének híre csakhamar messze eljutott. A zürichiek meghívták főtemplomuk lelkészéül, amely állását Zwingli 1519. január 1-jén foglalta el. Mindjárt beköszöntő beszédében kijelentette, hogy ő a szentírást fogja prédikálni. Úgy is cselekedett, és egy-két év leforgása alatt a reformáció ügye nemcsak Zürichben, de a német határokhoz közelebb eső többi német ajkú kantonban is, ezenkívül Bernben is nagy lendületet vett. A reformációt több lelkes hittudós lelkész és szerzetes, mint Oecolampadius, Berchtold Haller és Kolb is támogatta. De a vallási reformokkal együtt a politikai téren is sokakat igen közelről érdeklő reformmozgalmat indított Zwingli. Nagy veszélyt látott hazájára, de honfitársainak erkölcsi életére nézve is a svájciak azon szokásában, hogy ezek jó pénzért zsoldosokul beállottak idegen fejedelmeknek, főként a pápának, a francia királyoknak, Milanónak szolgálatába, s csupán anyagi haszonért készek voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldoskodó saját testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezen visszaélést is erős ostrom alá vette, amely ostrom növelte híveinek is, de az évi zsold elveszítését féltő ellenségeinek is a számát. A zürichiek őt támogatták; a kanton hatósága 1520-ban egyfelől megtiltotta a bűnbocsátóleveleknek a kanton területén való árusítását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán az evangéliumot prédikálják. Pár évvel később megjelent Zwinglinek az első reformátori irata a nagyböjt ellen; ugyanekkor ő és tíz társa a konstanzi püspökhöz egy szerény, de határozott hangon írt levelet intézett, amelyben kijelentették szilárd elhatározásukat Isten segedelmével az evangélium prédikálására, és egyszersmind kérték a papi nőtlenségi törvény megszüntetését. Ulrich Zwingli emlékműve Miután ezekért Zwinglit eretneknek nyilvánították, a zürichi főtanács vitát hirdetett (1523. január 29.), mindenkit felhívott a Zwingli által hirdetett tételek megcáfolására. A vitán mintegy 600 egyházi és világi személy jelent meg, köztük a konstanzi püspök helyettese, Faber is; minthogy azonban Zwingli tételei ellenében csupán a hagyomány és a zsinatok tekintélyét állította, a főtanács Zwinglit nyilvánította győztesnek. Ugyanez év őszén mintegy 900 tag és községi küldöttek jelenlétében a képek tiszteletéről és a miséről tartottak egy másik vitát, amelynek eredményeként a templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították, majd a misét eltörölték, s helyette 1524 karácsonyán az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból két szín alatt szolgáltatták ki. Zwingli ugyanezen évben megnősült. A következő évben kiadta fő művét Commentarius de vera et falsa religione („Kommentár az igaz és hamis hitről”) címen, ezáltal megteremtette az általa indított reformációk szilárd alapjait. Zwingli reformátori tana a németországi reformátorok tanaival jórészt egyeztek, azonban egyes pontokban voltak közöttük eltérések is. Így például Luther és társai az eredendő bűnről, a szabad akaratról, a megigazulásról Ágoston nézeteit vallották, míg Zwingli erősen hajlott Pelagius felé; de a fő eltérés az úrvacsorai tanra nézve volt. Volt ezenkívül eltérés a külsőségeket és szertartásokat, valamint az egyházkormányzatot illetően is. Zwingli kiküszöbölt az egyházból minden külsőséget, kezdetben még az orgonát is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létrejött világi hatóságot ismerte el. Ellentétek a kantonok között és Zwingli halála [szerkesztés] A gazdagabb és műveltebb kantonok Zwinglihez csatlakoztak, míg az öt „őskanton” (Schwyz, Zug, Luzern, Uri, Unterwalden), amelyek szegény lakossága a külföldről húzott zsoldra inkább rá volt szorulva, és amely inkább a papok és szerzetesek befolyása alatt állt, határozottan ellenzett minden újítást. Az ellentétek már 1529-ben majdnem háborút idéztek elő, de ekkor az ún. első kappeli békével az összeütközést megelőzték. 1531. október 11-én azonban ismét ellenségként találkoztak egymással Kappel mellett a katolikus és a reformokat befogadott kantonok; az ütközetben az előbbiek győztek, Zwingli is elesett a csatatéren, holttestét másnap máglyán megégették, porait szélnek eresztették. Emlékezete [szerkesztés] Emlékére Kappel mellett 1838-ban emlékszobrot állítottak. Zwingli összes művei először 1545-ben, majd 1581-ben jelentek meg ívrét alakban, Schuler és Schultes adták ki azokat (1828-1842, 8 kötet, azokhoz Toldalék 1861).

Csákany Marianna: Az Úr csodásan működik

Antikrisztus ma

"Fogyasztói jogállam"

Az iphone van azemberért, nem az ember iphonért.

A törvény nélküli fogyasztói jogállam farizeusi szarvas hibaként, fogyasztó törvényeket ír.

Hiánygazdaság retro kádárizmus jó vicc sirni kell. Sorban állás már megint. Mi telik ennyi időbe a mammutnak?

Otthon vagyok, otthon