Zwingli

Wildhausban, a toggenburgi grófság egyik hegyi községében született, ahol édesapja bíró volt. Bölcsészeti és humanisztikus tanulmányait a berni akadémián és 1498-tól a bécsi egyetemen végezte, a teológiát pedig 1502 után a bázeli egyetemen, ahol a kiváló tudós, Wyttenbach Tamás tanítványa volt. 1506-tól 1516-ig Glarusban volt lelkész, de 1512 és 1515 között két hadjáratban is részt vett. Tábori lelkészként elkísérte a II. Gyula pápa zsoldjában álló híveit a franciák ellen Lombardiában folytatott hadjáratra. E szolgálatáért a pápától 1517-ig évi 50 forint díjat kapott. Már glarusi pap korában sokat foglalkozott az Újszövetséggel, megérlelődött benne a meggyőződés, hogy az egyház tana nincs teljes összhangban a Szentírással. Amikor pedig 1516-ban a messze földön híres búcsújáróhelyre, Maria-Einsiedelnbe nevezték ki, és itt egész közelből tapasztalhatta az oda zarándokoló tömegeknek az ilyen búcsújáróhelyeken levő szent képek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsújárások s más visszaélések, többek közt a bűnbocsátólevelek árulása ellen is, amellyel Svájcban Sámson Bernát Ferenc-rendi szerzetest bízták meg 1518-ban; sőt, püspökét (a konstanzi) is felhívta az egyháznak az Isten igéje szerint való reformálására. Zwingli bátor fellépésének híre csakhamar messze eljutott. A zürichiek meghívták főtemplomuk lelkészéül, amely állását Zwingli 1519. január 1-jén foglalta el. Mindjárt beköszöntő beszédében kijelentette, hogy ő a szentírást fogja prédikálni. Úgy is cselekedett, és egy-két év leforgása alatt a reformáció ügye nemcsak Zürichben, de a német határokhoz közelebb eső többi német ajkú kantonban is, ezenkívül Bernben is nagy lendületet vett. A reformációt több lelkes hittudós lelkész és szerzetes, mint Oecolampadius, Berchtold Haller és Kolb is támogatta. De a vallási reformokkal együtt a politikai téren is sokakat igen közelről érdeklő reformmozgalmat indított Zwingli. Nagy veszélyt látott hazájára, de honfitársainak erkölcsi életére nézve is a svájciak azon szokásában, hogy ezek jó pénzért zsoldosokul beállottak idegen fejedelmeknek, főként a pápának, a francia királyoknak, Milanónak szolgálatába, s csupán anyagi haszonért készek voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldoskodó saját testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezen visszaélést is erős ostrom alá vette, amely ostrom növelte híveinek is, de az évi zsold elveszítését féltő ellenségeinek is a számát. A zürichiek őt támogatták; a kanton hatósága 1520-ban egyfelől megtiltotta a bűnbocsátóleveleknek a kanton területén való árusítását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán az evangéliumot prédikálják. Pár évvel később megjelent Zwinglinek az első reformátori irata a nagyböjt ellen; ugyanekkor ő és tíz társa a konstanzi püspökhöz egy szerény, de határozott hangon írt levelet intézett, amelyben kijelentették szilárd elhatározásukat Isten segedelmével az evangélium prédikálására, és egyszersmind kérték a papi nőtlenségi törvény megszüntetését. Ulrich Zwingli emlékműve Miután ezekért Zwinglit eretneknek nyilvánították, a zürichi főtanács vitát hirdetett (1523. január 29.), mindenkit felhívott a Zwingli által hirdetett tételek megcáfolására. A vitán mintegy 600 egyházi és világi személy jelent meg, köztük a konstanzi püspök helyettese, Faber is; minthogy azonban Zwingli tételei ellenében csupán a hagyomány és a zsinatok tekintélyét állította, a főtanács Zwinglit nyilvánította győztesnek. Ugyanez év őszén mintegy 900 tag és községi küldöttek jelenlétében a képek tiszteletéről és a miséről tartottak egy másik vitát, amelynek eredményeként a templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították, majd a misét eltörölték, s helyette 1524 karácsonyán az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból két szín alatt szolgáltatták ki. Zwingli ugyanezen évben megnősült. A következő évben kiadta fő művét Commentarius de vera et falsa religione („Kommentár az igaz és hamis hitről”) címen, ezáltal megteremtette az általa indított reformációk szilárd alapjait. Zwingli reformátori tana a németországi reformátorok tanaival jórészt egyeztek, azonban egyes pontokban voltak közöttük eltérések is. Így például Luther és társai az eredendő bűnről, a szabad akaratról, a megigazulásról Ágoston nézeteit vallották, míg Zwingli erősen hajlott Pelagius felé; de a fő eltérés az úrvacsorai tanra nézve volt. Volt ezenkívül eltérés a külsőségeket és szertartásokat, valamint az egyházkormányzatot illetően is. Zwingli kiküszöbölt az egyházból minden külsőséget, kezdetben még az orgonát is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létrejött világi hatóságot ismerte el. Ellentétek a kantonok között és Zwingli halála [szerkesztés] A gazdagabb és műveltebb kantonok Zwinglihez csatlakoztak, míg az öt „őskanton” (Schwyz, Zug, Luzern, Uri, Unterwalden), amelyek szegény lakossága a külföldről húzott zsoldra inkább rá volt szorulva, és amely inkább a papok és szerzetesek befolyása alatt állt, határozottan ellenzett minden újítást. Az ellentétek már 1529-ben majdnem háborút idéztek elő, de ekkor az ún. első kappeli békével az összeütközést megelőzték. 1531. október 11-én azonban ismét ellenségként találkoztak egymással Kappel mellett a katolikus és a reformokat befogadott kantonok; az ütközetben az előbbiek győztek, Zwingli is elesett a csatatéren, holttestét másnap máglyán megégették, porait szélnek eresztették. Emlékezete [szerkesztés] Emlékére Kappel mellett 1838-ban emlékszobrot állítottak. Zwingli összes művei először 1545-ben, majd 1581-ben jelentek meg ívrét alakban, Schuler és Schultes adták ki azokat (1828-1842, 8 kötet, azokhoz Toldalék 1861).