http://www.nok.baptist.hu/?p=91
A házasság Isten elgondolása. Két ember alkot egy családot. Evégett
elhagyja mindkét fél a maga rokonságát, és ragaszkodik házastársához.
Aki nem tudja elhagyni szüleit, vét házastársa és saját családja ellen. A
család alapja a társadalomnak is. A boldog, kiengyesúlyozott
családokból lesz a stabil alkotni tudó nemzet.
Isten igéjében eligazítást kap a család minden tagja. Ha tartjuk
magunkat ezekhez a rendelkezésekhez, megalapozzuk családunkat. Keressük
együtt, hogy mivel járulhatunk hozzá mi nők, hogy családunk boldog
család legyen. Kol. 3.18 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek,
ahogyan illik az Úrban.
A család fejévé Isten a férfit rendelte. Ez nagy
felelősséget ró a férfiakra, mert Isten elsősorban tőlük kéri majd
számon a családjukat. Könnyítsük meg férjünk felelősség viselését.
Nekünk nőknek engedelmeskednünk kell. Ez az “alárendelt” helyzet nehéz
nekünk. Ha elfogadjuk, hogy ez Isten akarata – mert Évát segítőtársnak
rendelte Ádám mellé, - akkor igyekszünk betölteni Istentől kapott
feladatunkat. Engedjük át az irányítást férjünknek, mert ő a család feje. Mi
asszonyok finoman elmondhatjuk szépen szelíden, hogy mi mit
szeretnénk. Legtöbb esetben figyelembe veszi férjünk elgondolásainkat.
Ezért már miénk a felelősség, hogy milyen irányba “befolyásoljuk”
férjünket döntéseiben.
Kol. 3.19 Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.
Az engedelmes feleséget könnyű szeretni és nem
igen lehet hozzá mogorvának lenni. Ez is rajtunk feleségeken múlik. Ha
az Úrtól tanítottak a házastársak, akkor nem okoz az alárendeltség és a
tekintély problémát. Az igazi házasságban végül is egyenértékűek a
felek, és kölcsönösen kiegészítik egymást. Ha az első helyet a családban
Jézus foglalja el, akkor nem harcolnak a felek saját igazukért hanem
szeretetből le tudnak mondani elgondolásaikról. A család tagjai ne
parancsokat teljesítsenek, hanem szeretetből tegyék a jót, a másiknak
örömet szerezve.
Biztosan azt akarjuk mindannyian, hogy családunk boldog legyen. Ami
rajtam múlik, azt nekem kell megtennem ennek érdekében. Ne azt várjam,
hogy a társam tegyen engem boldoggá, ne legyen elvárás csak adni akarás.
Ha mindig arra törekszem, hogy férjemnek örömet szerezzek, belőle is
ezt a törekvést váltom ki. Minden megnyilvánulásunk vet valamit, és amit
vetünk, azt fogjuk aratni. Segítsük egymást mindennapi harcunkban, hogy
menny felé vezető útunkon lépésről-lépésre előre segítsük férjünket. A
gyermeknél is fontosabb a férj. Legyen időnk arra, hogy őt
meghallgassuk, gondjait oszthassa meg velünk, és imádkozzunk vele. Mi
édesanyák hajlamosak vagyunk arra, hogy engedjük, hogy gyermekeink
teljesen lekössenek.
Nagy mértékben munkálhatja a bölcs asszony, családja békességét,
kiegyensúlyozottságát. A bölcsesség legnyilvánvalóbb bizonyítéka, ha meg
tudjuk fékezni a nyelvünket. Minél többet tud az ember, annál
kevesebbet beszél. Maradj csöndben, ha nincs értelmes mondanivalód.
“Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba,de a bölcs végül is
lecsendesíti.” Le ne menjen a nap a haragodon. A bölcs
asszony tud idejében hallgatni és a megfelelő időben szólni. Tegyünk meg
mindent azért, hogy családunkban mindenki jól érezze magát. Legyen
otthonunk menedék vára a család tagjainak, ahol biztonságot
védettséget tapasztalhatnak.
“Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. “ 1Tim 6:6.
Ne nyújtózkodjunk nagyobbra, mint ameddig a takarónk ér.
Pokollá teheti férje életét egy nagyravágyó asszony, és bűnös
pénzszerzésbe sodorhatja férjét. Az anyagiak hajszolása, megrontja a
család boldogságát. A feleség törekedjen mindig arra, hogy a férjének
tetsszen. Ne hanyagolja el magát, legyen mindig nagyon tiszta, és otthon is csinos.
Az asszony legyen okosan szép, nem feltűnően divatozó, de ne is
hanyagolja el magát. Férjünket akarjuk megtartani, neki akarunk
tetszeni.
Nagy kiváltság, és felelősség az, hogy Isten gyermekekkel ajándékoz meg,
akiknek nevelését, jellemük formálását, főleg ránk, édesanyákra bízta.
Ezekből a gyermekből lesznek a jövő polgárai és vezető emberei. Olyan
lesz az újabb nemzedék, amilyenné mi neveljük őket. Rendkívül fontosak a
gyermek szellemi fejlődésében az iskolás kort megelőző évek. Az anyai
szeretet, a szellemi tanítás és példamutatás egy életre kihat. Egész
életére sérült marad az, aki ezt nem kapta meg. Több gondot fordítsunk
gyermekünk belső értékeinek fejlesztésére, mint külseje szépítésére.
Nevelésünkhöz legjobb tankönyvünk a Biblia. Tanítani
csak úgy tudunk ha az Úrtól vagyunk tanítottak. Gyakorlati életünkben
látszik meg, hogy Jézus él bennünk. Soha ne engedjük szabadjára emberi
indulatainkat. Ha az édesanya rossz hangulatban van, akkor az egész
család szenved körülötte. Ezt sohase engedjük meg magunknak. Nekünk
nőknek Isten napsugár szerepet szánt arra hívott le, hogy fényt,
melegséget, derűt sugározzunk magunk körül. Az indulatosság eltakarja a
napot és akkor nem tudja betölteni életadó feladatát. A gyermekek azt
szeretik, ha mosolyog az anyukájuk. A gyermekek önkéntelenül magukba
szívják családjuk légkörét, és azt viszik magukkal tovább. Olyan
szokásokat igyekezzünk kialakítani családunkban, amiket kívánatos tovább
vinni.
A családi áhítat sajnos sok családban elmarad, pedig nagyon fontos.
Nagy szükség van arra, hogy legalább a család este együtt olvasson
Bibliát és egyenként hangosan imádkozzanak, ez is egy erős szál amely
Istennel és egymással összeköti a család tagjait. Sajnos sok családban a
Tv és a számítógép rabolja el az időt a családi áhítattól, pedig amivel
táplálkozunk, azzal tápláltatunk. Nem mérjük fel eléggé annak
fontosságát, hogy milyen szellemi táplálékot kap családunk és az milyen
hatással bír életünkben. Folyton tanul a gyermek, sokat kérdez, és mi
válaszolunk. Legjobban magatartásunk, életvitelünk tanítja őket.
Figyeljük meg, az egymással játszó óvódásokat. Az a természetes nekik
amit otthon látnak. Vigyázzunk a kettős nevelés veszélyére. Rossz dolog,
ha szavunk és tettünk nem egyezik. Érzékeny megfigyelő a gyermek. Csak
azt tanulják el amit mi teszünk, hiába várunk el tőle jobbat. A
kisgyermek boldogan teszi azt, ami tetszik környezetének, használjuk ki
ezt bölcsen, dicsérjük a jóért.
A szülők legjobb hatással vannak gyermekikre azzal, ha a feleség tud
engedelmeskedni férjének és a férj nagyon szereti feleségét. Ne kétségbeesett kapkodó szülők legyünk, hanem Krisztus útján járó Istenbe kapaszkodók. A jót, csak harcok árán, az énünk legyőzésével tehetjük.
Neveljük gyermekeinket páldamutatással helyes értékítéletre. Azt
helyezik a gyermekink is az első helyre ami nekünk a legfontosabb. Ne
hatalmi szóval, kötelességből jöjjenek gyermekeink a gyülekezetbe, hanem
lehetőségből, örömmel. Csak így épülnek be majd építő tagként a
gyülekezetbe. Ha a szülő örömmel végzi a szolgálatokat a gyülekezetben
akkor fognak gyermekeink is alázattal önzetlenül, örömmel szolgálni.
Nagyobb gyermekeinket nekünk kell felkészítenünk a párválasztásra, amely egész életüket meghatározza.
- Istentől kérjék házastársukat
- Mindenben egymáshoz illőek legyenek
- Tisztán menjenek a házasságba, mert ekkor lesznek boldogok. El tudjuk mi szülők egészen engedni gyermekünket a társának?
Idős szüleinkhez való viszonyulásunkat is látják a gyermekeink.
“Tisztelt atyádat és anyádat…” parancsolat megtartása is visszahat
ránk.) Isten látja, hogy mi hogyan cselekszünk szüleinkkel, és annak
áldását kapjuk vissza. Gyermekeink is várhatóan úgy tesznek majd
velünk, amiképpen látták nálunk, hogyan viselkedtünk a szüleinkkel.
Azon fáradozunk családunkban, hogy majd egykor ha az Úr elé állunk
boldogan mondhassuk: Itt vagyok, itt vagyunk a gyermekekkel együtt,
akiket nékünk adtál.” “Ott álljak üdvbe öltözötten, én és szeretteim
köröttem Uram, Tehozzád, Hol fénylik orcád, vágyódom én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése