1Móz 1,25-2,25 Az ember az édenkertben isteni természet részese

 1Móz 1,25-2,25 Az ember az édenkertben isteni természet részese volt, gyarapításra született

1Móz 1,26-28
  26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
  28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

1.  (1Móz 1,25-2,25) Az ember az édenkertben isteni természet részese, gyarapításra született

Amikor már különféle állatok vannak, akkor teremti meg Isten az embert.  Isten céllal teremtette az embert ez a cél, pedig uralkodás-gyarapítás. Maga képmására teremtette az embert, azaz képes ön magán kívül fordulni és gyarapítani. Készíteni, formálni, azaz az embernek jelleme van.  Amikor az ember nem képes önön korlátait átlépni Isten eredeti tervéből, saját jellemvonásából veszít el valamit. Az ember képes Istennel együtt gondolkodni. Gyarapítás a fejlődés, tovább gördítés ezek érzelmi akarati jellemvonások tudatos akarata csak az embernek van. Azonban van az embernek egy másik kapott parancsai is sokasodjon.  A természet dolga, hogy az embert szolgálja.  Sosem azok az emberek a jó akaróink, akik a gyarapítási szándékot vitatják, és korlátokat kifogásokat emelnek.  Az embernek az édenkertben is feladata volt.  Az egy másik kérdés, hogy ezen áldás volt.  Az ember korlátai Istennel szemben jelennek meg, nem Isten mellett. Korlát lesz az engedetlenség, a betegség, de ezek uralható dolgok. A halál, pedig az utolsó ellenség, mely nem lesz és nem korlát. A hívőnek, pedig örökélete van.
Gyarapításhoz a munkához a sáfársághoz segítőtársat kapott Ádám. Az ember igazi értéke önmagán kívül van a magányosság sosem Isten akarata.  Éva teremtésénél fontos megjegyezni az ember egy nem: Férfi és Nő. Az ember Férfi és nő együtt. Teljesen eltérő szerepekkel a gazdag édenkertben. Ugyanakkor Isten jelleméből fakadóan az ember nem különbözik mindenben az állatvilágtól.

2.  (1Kor 11,1-3) Kapcsolat módja Isten és ember, férfi és nő között az áldozatosság

Isten nem a rosszat teremtette meg. Az emberben nem volt rossz.   Isten azt szerette volna, ha az ember önként követte volna. Az ember nem így tett, rosszul döntött. Istennek tulajdonsága az önmegtartóztatás, amikor kell, ő rejtőzködik. Ez nem a rossz megteremtése ez a lemondás képessége. Isten az áldozatot a lemondás képességét várta el az embertől. A kommunikációhoz ez a képesség nélkülözhetetlen. Szuverén teremtményei vannak Istennek. Gonosz létezését evvel kitoltuk, de nem válaszoltuk meg.  Nem feladata az embernek a gonosz megválaszolása az ember feladata az engedelmesség.  Ahogy Istentől függ, Ádám úgy függ Éva Ádámtól. A férfi a feje az asszonynak. A helyes szokásoknak, be kell rögződnie vissza, kell térni hozzá, ha eltértünk volna.

3.  (1 Pt 4,8-10) Gyarapítás képesség szerint

Bármilyen feladat, szolgálat, gyarapítás készítés, áldozat készítésben jó lelkiismeretben képzelhető el. Az embernek az édenkertben ez a jó lelkiismeret adatott meg. Képességei ajándékai szerint kell gyarapítani az embernek az emberi és egyéb környezetét.  Az egymás iránti szeretet legyen, kitartó a szeretet sok bűnt elfedez, mondja az Ige, sőt megelőz. Az első emberpár a szeretetet adta oda később a saját hazug elképzeléseiért. A legjobb lehetőséget kapta az ember arra, hogy építkezzen. Növekedni azonban csak a megfelelő keretek között lehet.