Egy vértanú pap tisztázatlan halála
Harmincöt éve halt meg Brückner József
Brückner József (1894-1973) a XX.
század szent életű, a kommunista uralom idején vértanúvá lett papja,
akinek mint a húszas-harmincas évek kiemelkedő budapesti gimnáziumi
hittanárának, majd az esztergomi szeminárium tanárának és rektorának
sokat köszönhet a hazai katolikus egyház. Az általa nevelt diákok, papok
közül sokaknak meghatározó szerepük volt és van a katolikus
(köz)életben.
Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, a
Pázmáneum kispapjaként. 1916 karácsonyán szentelték pappá. Hittanári
működését még Trianon előtt kezdte meg Nagyszombatban, majd Budapesten
folytatta, a Szent Szív nővérek nyolcosztályos leánygimnáziumában, a
városligeti Szent István Gimnáziumban és a Damjanich utcai
tanítónőképzőben. Valósággal forradalmasította a hitoktatást: a
középpontban a Biblia behatóbb ismerete állt. Az ó- és újszövetségi
párhuzamok értelmezése, számos részlet memoriterként való ismerete, így
elsősorban a nyolc boldogság, Szent Pál apostol szeretethimnusza és
Szent János evangéliumának első fejezete volt az alap.
A hittanos ismeretek életre váltását
szolgálta a diákok beszámolója előző heti karitatív munkáikról, amelyek
leírását a tanári asztalra helyezték az óra elejére. József atya minden
óra végén adott néhány jótékonysági feladatot, címet, gyűjtési
felhívást. A hitoktatás szerves része volt a vasárnapi diákmise a
szentbeszéddel. Ő, aki doktori disszertációját a bécsi egyetemen a
liturgia tárgyköréből írta, minden diáknak kezébe adta a kétnyelvű
misszálét. A szentmise állandó részeinek latin és magyar szövegét minden
diák kívülről tudta. A válaszokat már akkor közösen mondták.
1932-től a papnevelés lett a feladata, előbb
a budapesti Központi Szemináriumban, majd az esztergomi érseki
szemináriumban, ahol 1941 és 1952 között rektor volt. Példaképének Prohászka Ottokárt
tekintette, aki 1882 és 1904 között volt tanár és lelkivezető
Esztergomban. Prohászka a papképzés terén kezdte el az ország vallási
életének megújítását, a liberalizmusból való talpra állítását. Brückner
atya, aki a Regnum papi közösségből személyesen is ismerte őt,
Esztergomban a szent életű püspök szellemi örökségének folytatását
tartotta legfőbb feladatának. Ezt három szóban foglalta össze:
Sanctissimum, Sanctissima, Sanctissimus. Vagyis minden katolikus s
főképpen a papok élete középpontjában a legméltóságosabb Oltáriszentség
rendszeres imádásának, továbbá a Boldogságos Szent Szűz és a Szentatya
tiszteletének kell állnia.
Szobája egész nap nyitva állt a kispapok
előtt, akiknek atyai barátjuk volt. Személyes kapcsolata volt,
mindegyikükkel, sőt szüleikkel és testvéreikkel is. Több olyan
papnövendéke is volt akinek szüleit a középiskolában tanította.
A családpasztoráció egész papi életének
fontos részét képezte. Ezt mindvégig gyakorolta, azután is, hogy 1952.
február 1-jén a kommunista államhatalom eltávolította a szemináriumból,
és megvonta papi működési engedélyét. Lakhelyéül az esztergomi prímási
palota egyik mellékhelyiségből nyíló szobáját jelölték ki. Itt senkit
sem fogadott, elsősorban a beszerelt lehallgatókészülékek miatt. De
járta az országot, felkereste egykori tanítványainak családját. Naponta
csaknem hatvan levelet írt híveinek, amelyek többnyire egy szentírási
helyből és egyetlen mondatból álltak: "Tegye szívét a paténára, minden
gondját a Szűzanya kezébe!"Imádkozott, éjszakánként virrasztott,
gyomorbetegsége ellenére is szigorúan böjtölt, vezekelt nemzetünkért. A
Bakócz-kápolna, országunk egyik legfőbb kegyhelye Brückner atya
esztergomi éveinek legfőbb szentélye volt. Itt tette a Magyarok
Nagyasszonya kezébe és szentmiséin a paténára a haza és benne minden
lakójának, főképpen sok-sok lelki gyermekének az ügyét, hogy országunk
Pannonia Sacra legyen.
Mindszenty József bíboros
kinevezésétől kezdve rendszeresen látogatta az érseki papnevelő
intézetet. Megismerte annak rektorát, Brückner atyát, akit egyre jobban
becsült. Elfogatása közeledtével több bizalmas írását gondjára bízta.
Brückner atya a prímás 1948. december 26-i elfogatása, az Andrássy út
60.-ban való embertelen kínzása, aljas kirakatpere és életfogytiglani
ítélete után is nyíltan megvallotta főpásztora iránti hűségét, és erre
buzdította kispapjait is. Ezért kellett távoznia a szemináriumból
1952-ben.
1973. március 25-én, Gyümölcsoltó
Boldogasszony ünnepén, a Bakócz-kápolnában bemutatott reggeli szentmise
után Budapestre utazott, hogy súlyosan beteg tanítványának feladja a
betegek szentségét. Utána találkoznia kellett volna egy pappal, aki a
már Bécsben tartózkodó Mindszenty küldötteként érkezett Magyarországra.
Erre már nem került sor. Brückner atya és egy tanítványa holttestét a
Nagyszombat utca 6. számú óbudai ház udvari lakásából egy hét után hozta
ki a rendőrség, jóllehet még március 25-én többen jelentették a III.
kerületi rendőrségnek, hogy a zárt ajtó mögül két személy nem ad
életjelt magáról. A törvényszéki boncolás jegyzőkönyve nincs a helyén.
Harmincöt év után sem tudhatjuk, hogyan távozott az örökkévalóságba a
XX. század magyar egyházának egyik kiváló lelkipásztora. Azt viszont
tudjuk, hogy Brückner József vetésének gyümölcsei ma is sokakat
éltetnek.
Prokopp Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése