2Sám. 7,27
Te, ó Seregek URa, Izráel Istene, ezt a kijelentést adtad
szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen
imádsággal imádkozzék hozzád.
Emlékezzünk:
1.Az első hitvallókra
Emlékezzünk:
1.Az első hitvallókra
Papp Juhász Illés 1904 tavaszán baptizált Kiskunhalason
(Seres Sámuel ). Papp Juhász Illésné 1904. november 13 baptizált alábbi
társaival Tompán (Seres Sámuel). Társai a következők voltak: Batik Károly,
Dusnoki József, Dusnoki Józsefné, Hanzik András, Hanzik Miklós, Rideg Pálné,
Rideg Etel, Rideg Júlia, Rideg
Viktória, Szabó B Sándor, Szabó B
Sándorné, Szabó Mária.
2. A közeliekre és távolabbiakra
A gyülekezeti közösség tagjai közül több család a környező tanyákon lakott. Laktak a faluban is, akik tíz kilométernyi távolságból gyalogoltak. Olykor tartottak házi istentiszteleteket náluk is. A Gudman család Kelebiára költözésével még távolabbról jöttek vonattal. Kelebia-újfalu lakói ennek a felezőjéről érkeztek. Más családok tanyákról, erdőn, mezőn át gyalog, kocsival, vagy később kerékpárral jártak az imaházba. A fáradságos útra senki nem panaszkodott, amíg készség testi erejükből és buzgóságukból kitellett.
3.Az imaház építésére
1907-ben ugyan ezen a helyen, épült fel egy vert falú és egybefüggő nyeregtetős épület. 8-10 méter hosszú imaterem, és mellette egy szoba-konyhás kis lakás. Az „ÚR szeretett Sionába” a nappali világosság 4 ablakon áradt be. Az imaterem szószékét kiemelték a padlószintjétől. Kiskunhalasról Zseni Lajos testvér és felesége (született Gáspár Sára) költözött a lakásba. A családapa helyi igehirdetőként szolgált, más tagjai szintén segítették és gondozták az imaházat. Zseni testvér idősebb a családi nagy Bibliába írta be az önéletrajzát.
A jelenlegi imaházat 1943 őszén nyitották meg. A telek közepére épült az ország más tájain is látható, az úttestre néző jellegzetes oromzattal, oszlopos bejárattal. Lovász István Kiskőrösi építész tervezte és vezette a munkát. Az épület régebbi helyén épült egy új szobaraktározási célra, de szükség esetén lakóhelyül is szolgált. A nagyterem mellé nem épült kisterem. A szószék kiemelt zárt térben a terem hossztengelyében középen állt. Az énekkar helyét jobbról és balról padokkal alakították ki. A szónok és a hallgatóság arccal egymás felé, az énekesek a szószék előtt erre az irányra merőlegesen foglaltak helyet. Fönt a szószéken harmónium volt, és helyileg több harmonista játszott rajta. A környéken sokáig nem volt víz, gáz és csatornázás. A fűtést szilárd tüzelésű kályha, a világítást nagynyomású bunzen-lámpa szolgálta.
2. A közeliekre és távolabbiakra
A gyülekezeti közösség tagjai közül több család a környező tanyákon lakott. Laktak a faluban is, akik tíz kilométernyi távolságból gyalogoltak. Olykor tartottak házi istentiszteleteket náluk is. A Gudman család Kelebiára költözésével még távolabbról jöttek vonattal. Kelebia-újfalu lakói ennek a felezőjéről érkeztek. Más családok tanyákról, erdőn, mezőn át gyalog, kocsival, vagy később kerékpárral jártak az imaházba. A fáradságos útra senki nem panaszkodott, amíg készség testi erejükből és buzgóságukból kitellett.
3.Az imaház építésére
1907-ben ugyan ezen a helyen, épült fel egy vert falú és egybefüggő nyeregtetős épület. 8-10 méter hosszú imaterem, és mellette egy szoba-konyhás kis lakás. Az „ÚR szeretett Sionába” a nappali világosság 4 ablakon áradt be. Az imaterem szószékét kiemelték a padlószintjétől. Kiskunhalasról Zseni Lajos testvér és felesége (született Gáspár Sára) költözött a lakásba. A családapa helyi igehirdetőként szolgált, más tagjai szintén segítették és gondozták az imaházat. Zseni testvér idősebb a családi nagy Bibliába írta be az önéletrajzát.
A jelenlegi imaházat 1943 őszén nyitották meg. A telek közepére épült az ország más tájain is látható, az úttestre néző jellegzetes oromzattal, oszlopos bejárattal. Lovász István Kiskőrösi építész tervezte és vezette a munkát. Az épület régebbi helyén épült egy új szobaraktározási célra, de szükség esetén lakóhelyül is szolgált. A nagyterem mellé nem épült kisterem. A szószék kiemelt zárt térben a terem hossztengelyében középen állt. Az énekkar helyét jobbról és balról padokkal alakították ki. A szónok és a hallgatóság arccal egymás felé, az énekesek a szószék előtt erre az irányra merőlegesen foglaltak helyet. Fönt a szószéken harmónium volt, és helyileg több harmonista játszott rajta. A környéken sokáig nem volt víz, gáz és csatornázás. A fűtést szilárd tüzelésű kályha, a világítást nagynyomású bunzen-lámpa szolgálta.
4. A korai prédikátorainkra
Tompán az alapító prédikátor Seres Sámuel (1908-ig), (Somogyi Sándor (1924-ig) állt szolgálatban. A gyülekezet 1929-ben Lőrincz Imre vezetésével önállósult. Az első önkéntes igehirdetők a szórványos tanyákon, a távolabbi városokban egészen a Száva partjáig vitték az evangéliumot. Az ötvenes évek történelmi körülményei indították a gyülekezeti tagok elvándorlását.
5.A hűséges helyi vezetőkre
Simon Aladár (1913-tól), Márton István (1931-től), idős és ifjabb Zseni Lajos Harmat István helyi gyülekezeti vezetők gondoskodtak a szolgálatokról. A negyvenes években Fodor Lajos pénztáros ifjabb Simon Aladár diakónus volt. A karmester Zseni Lajos vezette a fúvósokat és a kórust. Tehetsége a gyülekezetet megerősítette, és a zenekart alkalmassá tette az ország déli területén távolabbi missziós utazásokra.
A későbbi évtizedek a gyülekezet történetének további fejezetét képezik.
Tompán az alapító prédikátor Seres Sámuel (1908-ig), (Somogyi Sándor (1924-ig) állt szolgálatban. A gyülekezet 1929-ben Lőrincz Imre vezetésével önállósult. Az első önkéntes igehirdetők a szórványos tanyákon, a távolabbi városokban egészen a Száva partjáig vitték az evangéliumot. Az ötvenes évek történelmi körülményei indították a gyülekezeti tagok elvándorlását.
5.A hűséges helyi vezetőkre
Simon Aladár (1913-tól), Márton István (1931-től), idős és ifjabb Zseni Lajos Harmat István helyi gyülekezeti vezetők gondoskodtak a szolgálatokról. A negyvenes években Fodor Lajos pénztáros ifjabb Simon Aladár diakónus volt. A karmester Zseni Lajos vezette a fúvósokat és a kórust. Tehetsége a gyülekezetet megerősítette, és a zenekart alkalmassá tette az ország déli területén távolabbi missziós utazásokra.
A későbbi évtizedek a gyülekezet történetének további fejezetét képezik.
Elhangzott: Tompa, 2013. július 21.
Szebeni Olivér írása alapján
Szebeni Olivér írása alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése