Ami elképzelhetetlen az egyház csak a gazdag fiatalokat képes megszólitani a leszakadókat nem.
A magyar baptizmus még szegény értelmiség megszólitásával is adós.
Klasszikus parafrázis: Nem csináltunk semmit az elmúlt 23 évben. Szándékosan félrepoziciónált egyház.
"baptizmusnak nem feladata a társadalmi problémák megoldása" A baj csak az, hogy az egész evangélium egy társadalmi konfliktusban jelenik meg.
George Bush Barack Obama csak addig baptista baptista közeli amig nem EU barát.
Viczián János örököseiről ne is beszéljünk. Szívem mélyén baptistának vallom magam. Sikertelenségből látszat sikert lehet kovácsolni. stb... Kádár értett ehhez.
http://pedellus.blog.hu/2011/04/16/felmeres_a_fiatalokrol_megallithatatlannak_tunik_a_tarsadalom_ketteszakadasa
"Nem is óra ütött: vészharangot vernek" (Arany)
Megállíthatatlannak
tűnik a mai magyar fiatalság kettészakadása, sőt, az érvényesülni
képesek és a lemaradók közötti olló egyre tágabbra nyílik. A társadalmi
helyzet ráadásul öröklődik, azaz nemcsak a következő, hanem további
generációk sorsa is eldőlni látszik. A tendenciákból már következtetni
tudunk a jövőre, és nincs okunk a derülátásra: éles szembenállás
körvonalazódik ugyanis a gazdag és a szegény szülők gyerekei között. Ha
az oktatás nem lesz képes arra, hogy lefaragja a hátrányokat, ha
manipulálható tömegeket enged ki az iskolapadokból gondolkodó
egyéniségek helyett, akkor előbb-utóbb a két tábor indulatai végzetesen
egymásnak fognak feszülni. A tehetősek úgy érzik majd, hogy nagyon is
sok javat és kiváltságot kell megvédeniük, a megélhetési gondokkal
küzdők pedig úgy, hogy nekik viszont nincs már veszteni valójuk.
Krisztina
16 éves, az ország egyik legjobb gimnáziumának 10. osztályos tanulója
Budapesten, a szülei mérnökök. Angolul és franciául beszél. Azt meséli,
ha sikerül, jövőre egy évig külföldön tanul, hazatér, itt érettségizik,
elvégzi az egyetemet, majd megszerzi második diplomáját valamelyik
európai vagy amerikai egyetemen.
Péter 15 éves, vasutas szülők
gyermeke. Most végezte a 8. osztályt egy Pest megyei városka
iskolájában. Nyelveket nem beszél, fogalma sincs, mivel szeretne majd
egyszer foglalkozni. A továbbtanuláshoz az alapján választott iskolát,
hogy egyáltalán hová van esélye bekerülni. Családot biztosan szeretne,
csakúgy, mint Krisztina, ám míg Péter nem válogat annyira, hogy ki
legyen gyermekei anyja, addig Krisztina jól meggondolja kivel kösse
össze az életét, magas igényeket fogalmaz meg jövendőbelijével
kapcsolatban. Szerinte csak akkor érdemes belevágni ilyesmibe, ha már
van olyan egzisztenciája, amellyel a gyerekének (egynek, legfeljebb
kettőnek) ugyanazt a képzést és életszínvonalat tudja párjával
biztosítani, mint amilyenben ők is részesültek. Úgy számol ez még kb.
12-15 év. Kérdés, megtalálja-e addig az "igazit", és valóban belevágnak
majd a "baba-projektbe". Péter viszont a „hány gyereket szeretnél?”
kérdésre csak nevet, majd azt mondja: „Minél többet, én is felnőttem
valahogy, majd csak jut nekik is!” Péter várható élettartama egyébként
70 év, a budapesti Krisztinának viszont 79.
Megosztott válsággeneráció
A
két, mellesleg egyaránt rendezett családban nevelkedő fiatal pályája
tökéletesen beleillik abba a képbe, amelyet szociológusok, és általában
ifjúsággal foglalkozók vázoltak fel nemrégiben, amikor arról kérdezték
őket, milyen eljövendő generációt „termel ki” a mai magyar társadalom.
Az egybehangzó válaszok szerint a következő nemzedéken belül legalább
két különböző generációt lehet elhatárolni. Egy olyan generációt, amely
hisz abban, hogy önmaga sorsát alakíthatja, és egy másikat, amelynek
tagjai sem hittel, sem pedig eszközökkel nem rendelkeznek ahhoz, hogy
életüket pozitív pályára állítsák.
A két, szembeötlően eltérő
úton haladó csoport sorsa még élesebben különválhat, ha megvalósul a
jelenlegi kormányoldal elképzelése: a tankötelezettség korhatárának
leszállítása 18-ról 16 évre. A döntés hatására ugyanis csak még több
lenne a munkanélküli, a segélyre szoruló ember. Mindez pedig nemcsak egy
korosztály boldogulási esélyeit csökkenti, hanem a következőkét is. Ezt
a vélekedést támasztja alá Bauer Béla ifjúságkutató, a Nemzeti Család-
és Szociálpolitikai Intézet kutatási igazgatóhelyettese is, aki szerint a
társadalom elitje sosem „termelte újra” önmagát olyan szinten,
amennyire ma teszi ezt. A legutóbbi, 2008-ban készült átfogó
ifjúságkutatás eredményeiből például kiderül, hogy míg a
megyei jogú városokban lakó,
diplomás apák gyermekeinek 62 százaléka szintén felsőfokú végzettséget szerzett, a
községekben élő, csupán
általános iskolát végzett
szülők gyerekeinek mindössze 2 százaléka jutott el a diplomáig. Vagyis
ha már 16 évesen nagy számban kerülnének ki fiatalok az oktatásból, ez
nem csak az ő életüket állítaná kényszerpályára egyszer s mindenkorra,
hanem sokuk gyermekeit is hasonló sorsra predesztinálná.
Értékek zűrzavarában
Tévedés
lenne persze azt gondolni, hogy a diplomások egyfajta homogén "elit"
közösséget alkotnak. Nemcsak az egyre növekvő diplomás munkanélküliség
miatt nem lehet egy kalap alá venni ezeket a fiatalokat, hanem azért
sem, mert az értelmiségi szülők igen nagy számban hanyagolják el
gyermekük érzelmi nevelését. Magyarul bár lehet, hogy anyagiakban nem
szenvednek hiányt, viszont ez nem pótólja a folyamatos odafigyelést, az
értékrend kialakítását, az együttgondolkodást. (Érzelmi) intelligenciát
nem lehet pénzért vásárolni, így előfordulhat :), hogy lesz olyan,
akinek bár sok pénze lesz, de közben olyan sötét, hogy Darth Wader hozzá
képest napisten.
Apropó értékrend. Milyen értékeket tekintenek a fiatalok mérvadónak? Könnyebb arra válaszolni, mi az, ami
nem
érték a számukra. Ne szépítsük: a mai tizenévesek úgy látják, nincs
értelme tanulni, a világra nyitottság egyre kevesebbekre jellemző. Míg
régen tudással és szorgalommal lehetett valamire vinni, ma már ez csak
igen korlátozottan igaz. Ha a gyerekek azt látják, hogy szüleik
elveszítik biztosnak hitt egzisztenciájukat, állandó álláskeresésre
kényszerülnek, otthon a megélhetési problémák a mindennaposak,
ugyanakkor folyamatosan a jólét és a fogyasztás kísértése zúdul rájuk a
médiából, akkor érthető zavarodottságuk, bizonytalanságuk. Ők azok, akik
a vágyott, majd megszerzett tárgyak segítségével szeretnének
hasonlítani a többiekhez, ezen fogyasztási javak révén akarnak
elfogadottá válni saját közösségükben. A felső tízezer gyerekeit viszont
a mindent megengedő, korlátokat nem állító nevelés viszi zsákutcába.
Látszólag mindenki jól jár: az akarnok, követelőző gyerek megkapja a
reklámban látott okostelefont (bár ettől nem lesz okosabb), gazdag apu
és anyu pedig nyugodtan szervezheti a kerti partit. Csakhogy ezek a
lurkók a javaikat nem maguknak köszönhetik, hanem gazdag szüleiknek,
akik mindent megvettek nekik: drága játékokat, márkás kütyüket, kiváló
(magán)tanárokat, menő verdát, piacképes diplomát, zsíros állást - csak
éppen a saját erőből megtapasztalt siker érzését nem, s ezáltal
magabiztosságuk valódisága igencsak megkérdőjelezhető.
A fiatalok és a szex
A
mai fiatalok első szexuális együttléte statisztikai átlag alapján 16–17
éves korukra tehető; éppen úgy, mint húsz éve. Ám miközben – mutat rá
Sz. Mikus Edit szexológus – mind többen vannak azok, akik 12–13 éves
korukban veszítik el szüzességüket, megugrott azok száma is, akik még 30
évesen sem.
A késői szex inkább a férfiakra jellemző; az egyik fő
ok esetükben a számítógép, illetve a virtuális világ hatása. Sokakat
annyira elvarázsol ez a közeg, hogy azután egy hús-vér nőhöz már nem
tudnak közeledni. A nők esetében inkább az a gond, hogy nincs
önbizalmuk, mégpedig a címlapokon, televíziókban látott, tökéletes
testűnek tűnő lányok miatt.
Gyarmati Tamás orvos, a Beszéljünk
róla című felvilágosító könyv szerzője szerint mára a szexualitás, mint
intim viszony, megszűnt létezni. Az alsóbb rétegekből származó
gyerekeknél lefeküdni valakivel olyan, mint megenni egy hamburgert. A
szülő-gyermek kapcsolatok megromlása miatt pedig szerinte a szexnek
egyszerűen szeretetpótló funkciója lett.
A fiatalok és a médiahasználat
A
Gfk és a Szonda Ipsos friss kutatása szerint tíz év alatt 16-szorosára
nőtt a naponta netezők száma. Főleg ez magyarázza, hogy a tévére és
netre fordított összidő 2000 óta 69 százalékkal nőtt. Egyébként a 15-19
évesek 64 százaléka tekinthető netfüggőnek - 2005-ben ez az arány még
csak 27 százalék volt.
Zsolt Péter médiaszociológus szerint van,
aki a médiát tudatosan használja, és ezért profitál belőle, és van, aki
nem, következésképpen elbutul tőle. Az internet éppen ezért a kulturális
szakadék csökkentésében önmagában nem segít, ellenkezőleg, csupán
ráerősít a már aktív művelődési szokásokra. Ha a nethasználó hedonista,
még hedonistább lesz, ha a nyelvi készsége pocsék, még gyengébbé válik,
ha széleskörű műveltséggel rendelkezik, az napjaink médiaeszközei
segítségével még szélesebb lesz.
A fiatalok és a vallás
Mind
kevésbé tudják megszólítani az egyházak a társadalom alsó rétegeit -
állítja Hámori Ádám szociológus. Így egyfajta elitizálódás fenyegeti a
hívő közösségeket. A szakértő szerint a rendszerváltás úgynevezett
"presztízsmegtérői" kikoptak a templomokból, az egyházak hagyományos
tagságának jó része viszont nem tudta átadni a vallási értékekeket a
következő nemzedéknek.
A 2008-as ifjúságkutatás során a
megkérdezettek 7 százaléka mondta csak magát "az egyház tanítása
szerint" vallásosnak; 2000-ben még 10 százalék nyilatkozott így. A
"maguk módján vallásosak" száma 47-ről 43 százalékra apadt, s érdemben
csak a nem hívők tábora bővült: 28-ról 35 százalékra. Igaz, nem az
egyházellenesség vált meghatározóvá, hanem az érdektelenség. A kutatások
azt mutatják, hogy minél fiatalabb korcsoportot vizsgálnak, a körükben
annál kisebb valószínűséggel akadnak vallásosakra.
Kívánjunk azért sok sikert Hoffmann Rózsának!
Fiatalok és az egészséges életmód
A
fiatalok között a lányok 23,6 százaléka rendszeres dohányos, míg a
fiúknál 21,5 százalékos ez az arány. A három évvel ezelőtti Nemzetközi
Ifjúsági Dohányzásfelmérés adatai szerint előbbiek 58,4 százaléka
próbálta ki a cigarettát, míg a fiúknak 56,5 százaléka gyújtott már rá.
Az egyébként, hogy a serdülő lányok körében már többen cigarettáznak,
mint a fiúk között, nem magyar sajátosság, hanem világjelenség. Mint
ahogy az is, hogy a nők egyre "férfiasabb" életet élnek, nemcsak a
munkahelyeken, hanem a szabadidejükben is. Emelkedik körükben a
stressztől szenvedők, az alkoholfogyasztók aránya is.
Az Echo
Survey szociológiai kutatóintézet tavalyi két regionális
ifjúságkutatásából kiderült, hogy a képzettség nélküli családban
nevelkedő fiatalok közül Egerben 44, Nagykanizsán 30 százalék dohányzik,
míg a diplomások esetében az arány előbbi helyen 20, utóbbin 13
százalék.
A fiatalok szerint túl drága az egészséges élet, ezért
le is mondanak róla. Jól mutatja ezt az az adat is, hogy háromszor
annyian sportolnak a tehetősebbek csoportjában, mint az anyagi gondokkal
küszködők között. Az egészségtudatosság tehát, csak egy szűk ,
elsősorban értelmiségi és kedvező anyagi helyzetben élő rétegre
jellemző.
Ugyanakkor néhol nemcsak a gyerekek edzésre járatása
szempont, hanem a sportág kiválasztása is. Például egyre több gazdag
szülő íratja be teniszezni a gyermekét, mondván, ha csemetéjük nem is
lesz élsportoló, olyasmiben lesz jártas, amiből majd a társasági életben
profitálhat. Az elit tudatos újrateremtésének ez is része ugyanis.
A fiatalok és a politika
S
mi a helyzet a politikával? Ez ügyben is érezhetően két részre szakad a
mai fiatalok nemzedéke. Világos ideológiai elképzelésekkel csak nagyon
kevés fiatal rendelkezik. A többség inkább közömbös, illetve, ha mégis
meg kell nyilvánulniuk, sokszor visszaköszönnek a pártok otthon vagy a
médiából hallott szólamai. Ennek a korosztálynak még nincs konzisztens
képe, lazább, gyakran ellentmondásos véleményeknek adnak hangot. Mindez
annak a veszélyét hordozza, hogy egyes politikai erők megpróbálnak
hasznot húzni a bizonytalanságukból. Beszédes adat például, hogy a
fiatalok 47 százaléka elutasító a romákkal szemben, de stabilan magas a
románokkal (33%), zsidókkal (28%) és kínaiakkal (22%) szembeni
intolerancia is a 15-18 éves korosztályban.
Nos, ha mindehhez
hozzávesszük, hogy nő a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos
bűncselekmények száma, s hogy tinédzserek tömegei hihetetlen mértékben
sodródnak a bűnözés - lopások, prostitúció, kábítószer-kereskedelem -
felé, hogy az agresszió terjedését jól mutatja, hogy a lányok is mind
gyakrabban keverednek verekedésekbe, akkor talán nem túlzás azt mondani,
hogy hamarosan nagyon el fognak csodálkozni mindazok, akik eddig
struccpolitikát folytattak. Bimm-bamm, lordjaim, bimm-bamm...