Marxizmus a felvilágosodás csúcsa a fasizmus és a fundamentalizmus őse kritikára ad okot

Fundamentalizmus és futurizmus megjelenése az eszmében. A fasizmus ős eszméje. A fasizmus Karl Marx tanainak modernizált vallásos formája. A fasizmus Marxista elhajlás. A fasiszta párt a kommunista párt szakadárja. A kommunista párt a francia forradalom csúcsa. Sokféleképpen definiálták már. 1) Az emberiség előtörténetének vége és lényegi történetének kezdete 2) az ötödik társadalmi alapforma. 3) Nem eszme vagy végállapot, hanem a valóságos mozgalom maga, mely megváltoztatja a fennálló állapotot 4) Osztálynélküli, közösségi társadalom 5) A közösségi társadalom, melynek elosztási alapelve: "mindenki a képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint" ----------------------------------------------------------------------------------------- 2./ A marxizmus három forrása és alkotórészei A marxizmus-leninizmus, a proletariátus forradalmi elmélete, a kommunista társadalom tudományos stratégiája és taktikája a XIX. század közepén alakult ki, amikor a kapitalizmus világrendszerré fejlődött. Kialakulásában döntő szerepe volt a szocializmus utópista eszmei, politikai irányzatának, amely már a kapitalizmus fejlődésének korai szakaszában jelentkezett. Miután azonban a fejletlen tőkés viszonyok között a társadalmi ellentmondások is még csak kialakulóban voltak és a vagyontalan tömegekből egy új osztály törzseként kiemelkedő, de önálló politikai cselekvésre még képtelen proletariátus olyan elnyomott "rendként" jelent meg, amelynek legfeljebb kívülről lehetett segítséget nyújtani, az utópista gondolkodók a társadalmi visszásságok megoldását a gondolkodó ész feladatának, a jövő kigondolásának tekintették. 3 A marxizmus három forrása: Amint azt az előzőek során láttuk, a munkásosztály tudományos világnézetének és forradalmi elméletének kidolgozásához szükséges tudományos előfeltételek az emberi történelem során fokozatosan alakultak ki. A tudományos szocializmus előtörténetének legteljesebb kibontakozását a marxizmus legközvetlenebb három forrásának jelentőségét a következőkben foglaljuk össze. a/ Első és évezredekre visszatekintést adó forrása a filozófia volt, amely a klasszikus német filozófiában nyerte el addigi csúcspontját. Az 1789-1794-es évek francia polgári forradalma, amely alapjaiban rengette meg a feudális-abszolutista rendszert Franciaországban, óriási befolyást gyakorolt Európa országaira, mindenekelőtt az önálló fejedelemségre szétdarabolódott és elmaradott feudális Németországra. A német polgárság még gyenge, erőtlen volt, a burzsoázia még nem tudta osztályérdekeit érvényesíteni, noha alapvetően érdekelt volt a kapitalizmus fejlődésében. A feudális fejedelemségekkel szembeni kiszolgáltatottsága szüntelenül politikai kompromisszumokhoz vezetett. Mindez rányomta bélyegét a burzsoázia ideológusainak, a klasszikus német filozófia képviselőinek tevékenységére is. Miután ugyanis nem rendelkeztek reális lehetőséggel arra, hogy erőiket a gyakorlati politika terén fejtsék ki, ezért erői- 3 Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. Marx-Engels Válogatott Művek. 1949. II. kötet 117. oldal. ket elsősorban a valóságtól elszakadva, végtelenül absztrakt filozófiai rendszerek kidolgozására koncentrálták. A klasszikus német filozófia szülőatyja Immanuel Kant volt, akinek munkájára támaszkodva Hegel vált azután a német polgárság ideológusaként a polgárság és a porosz feudális hatalmak kompromisszumának kifejezőjévé. Hegel a filozófia történetének legkiemelkedőbb idealista-dialektikus rendszerének megalkotója volt, akinek történelmi érdemeit a dialektika kidolgozásában Lenin is messzemenően elismerte. Hegel idealista elméletét, a közben érlelődő németországi polgári forradalom feltételeinek hatására Feuerbach harcos materializmusa váltotta fel, amely a marxista filozófia egyik elméleti forrását képezi. A filozófia terén a polgári fejlődés szintjét tehát a német klasszikus filozófia jelentette, amely egyszerre volt szintézise az egész addigi polgári filozófiának és fejezte ki annak leküzdhetetlen ellentmondásait. A XIX. század 30-as éveiben - Hegel halála után - megindult a német klasszikus filozófia felbomlásának folyamata. Ez a folyamat világosan jelezte, hogy a polgári filozófia már kimerítette saját lehetőségeit és egy gyökeresen új filozófia, a munkásosztály tudományos világnézetének kidolgozása van napirenden. Ennek az új filozófiának a megalkotása Marx és Engels nevéhez fűződik. b/ A társadalomtudományok között a polgári fejlődés legjellegzetesebb terméke és egyben a marxizmus másik közvetlen forrása az angol klasszikus politikai gazdaságtan volt. Nem véletlen, hogy ez a tudomány Angliában fejlődött ki leginkább, ahol először ment végbe a polgári forradalom és a legfejlettebbek voltak a tőkés termelési viszonyok. A polgári politikai gazdaságtan - amelynek legjelentősebb művelői Adam Smith, David Ricardo voltak - a burzsoázia szemszögéből igazolta a tőkés termelési módot, de sok vonatkozásban cinikusan ki is fejezte annak ellentmondásait. Ezért Marx később az ő kritikájukkal kezdte a kapitalizmusa politikai gazdaságtanának tudományos kidolgozását. A polgári politikai gazdaságtannak jelentős szerepe volt abban is, hogy felhívta a figyelmet a gazdasági viszonyok vizsgálatára és ezzel közvetve előkészítette a társadalom materialista felfogását is. c/ A marxizmus kialakulásának harmadik forrása az utópista szocializmus volt. A korai kapitalizmus haladó gondolkodói látták a munkásosztály nyomorát és a burzsoázia egyre növekvő gazdagságát, s megkísérelték megtalálni a kivezető utat a kapitalizmus ellentmondásaiból. E gondolkodók legkiválóbbjai: Mórus Tamás /1478-1535/, aki 1516-ban adta ki "Utópia" című művét; Tommaro Campanella /1568-1639/, olasz filozófus, mint a korai utópia megalkotói; majd a klasszikus polgári forradalmak időszakának utópista szocialista gondolkodói: Jean Meslier /1664-1729/, aki "Végrendelet"-ében először fogalmazta meg, hogy az új társadalom létrehozása csak a néptömegek harca révén lehetséges; M. Morelly pedig az 1755-ben kiadott "Természet kódexé"-ben a munkához való egyenlő jog és a munkakötelesség elvét fogalmazta meg. Végül a babeufisták, majd a kritikai utópisták, a francia Saint Simon és Fourier, az angol Robert Owen voltak. /Henry Saint-Simon ejtsd: Anri Szen-Szimon/ - 1760-1825. Charles Fourier /ejtsd: Sárl Furié/ - 1722-1837, Robert Owen /ejtsd: Ouen/ - 1771-1858./ jelentik az ipari forradalom kora kapitalizmusának bíráló utópistáit. Ez utóbbiak tevékenységének kezdete a XIX. század legelejére esik. Ekkor még a kapitalista termelési mód és ezzel együtt a burzsoázia és a proletariátus osztályellentéte fejletlen volt. A nagyipar Angliában alighogy létrejött, Franciaországban még ismeretlen volt. 1800 körül, amikor az utópista szocialisták felléptek, a kapitalizmus ellentmondásai még csak kialakulóban voltak, s még inkább állt ez az ellentmondások megoldására és a proletariátusra. Ez a történelmi helyzet határozta meg a szocializmus korai előfutárainak nézeteit is. Az éretlen osztályviszonyoknak éretlen elméletek feleltek meg. A gazdasági és társadalmi viszonyok fejletlensége miatt az utópista szocialisták nem adhattak tudományos választ a kor problémáira; kénytelenek voltak minden tudományos alap nélkül kigondolni új társadalmi rendszereket. Ezek az új szociális rendszerek éppen azért, mert nem a valóságos viszonyokból születtek, szükségképpen utópiák voltak. Ezért nevezzük ezeket az elméleteket utópikus szocialista elméleteknek. /Az utópia görög eredetű szó. Magyarul kb. azt jelenti, hogy "Seholország." A szó Morus Tamás "Utópia" c. műve nyomán terjedt el./ Az utópista szocialistáknak nagy érdemük, hogy feltárták a kapitalizmus egyes visszásságait, tudományos feleletet azonban nem tudtak adni a megoldandó problémákra. A szocializmus utópiából tudománnyá csak akkor válhatott, amikor a modern kapitalizmus kialakulásával létrejöttek annak gazdasági, társadalmi és elméleti feltételei. Következésképpen a marxizmus kialakulásának feltételei akkor lettek érettekké, amikor megszü- letett a proletariátus, kibontakozott a proletariátus osztályharca, létért való küzdelme, amikor a tőkés termelési mód ellentmondásai már kiéleződtek. A marxizmus három alkotórésze: A marxizmus kialakulása három forrásának: a német filozófiának, az angol polgári gazdaságtannak és a francia utópikus történelem felfogásnak megfelelően, magának a marxizmusnak az elméleti rendszere is három alkotórészből: a marxista-leninista filozófiából, a politikai gazdaságtanból és a tudományos szocializmusból áll. 4 1./ A filozófia A filozófia a létnek, vagyis a természetnek és a társadalomnak, az emberi gondolkodásnak és a megismerésnek a legáltalárosabb törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány. A filozófia tehát a társadalmi tudatformák egyike, amelyet végső soron a társadalom gazdasági viszonyai határoznak meg. Ebből is következik azután, hogy a filozófiának, mint tudománynak az alapkérdése: hogyan viszonyul a gondolkodás a léthez, a tudat az anyaghoz. A filozófia alapkérdésének tehát két oldala van: először, mi az elsődleges - a lét-e, vagy a tudat - és másodszor, hogyan viszonyul a világról szerzett tudás magához a világhoz vagy másképpen szólva megfelel-e a tudat a létnek, képes-e híven tükrözni a világot, következésképpen megismerhető-e a világ. A marxista filozófia, - a dialektikus - és történelmi materializmus - a megismerés és az emberi tevékenység jelentős eszköze a világ megismerésének és a világot formáló, átalakító gyakorlat továbbfejlődésének aktív tényezője. 2./ A politikai gazdaságtan A marxizmus másik alkotórésze a politikai gazdaságtan, Marx az 1850-es évek második felében kezdte el azt a hatalmas munkát, amelynek eredménye élete fő műve: "A tőke lett, amely egyben a történelmi materializmus és az egész marxista filozófia próbája, a marxista politikai gazdaságtan fundamentuma az egész tőkés alakulat szerkezetének átfogó és részletes elemzése alapján. Már ebből is következtetni tudunk arra, hogy a politikai gazdaságtan, mint a marxizmus 4 Lenin: A marxizmus három forrása és három alkotórésze. Lenin Összes Művei 23. kötet. 40-47. oldal, Kossuth, 1969. egyik alkotórésze, a társadalomtudományok rendszerébe tartozó elméleti tudomány, amely a társadalom gazdasági tevékenységét, a gazdasági folyamatokat és az e folyamatokat szabályozó objektív gazdasági törvényeket vizsgálja a társadalmi fejlődés különböző fokain. Marx és Engels a proletariátus gazdasági elmélete kidolgozása során kritikailag felülvizsgálták a polgári és kispolgári politikai gazdaságtant. A klasszikus polgári politikai gazdaságtanból átvették és továbbfejlesztették mindazt, ami tudományos volt, de élesen bírálták a tudománytalan elemeket és módszereket, amelyek mindenekelőtt a polgári közgazdászok osztálykorlátaiból következtek. A vulgáris közgazdasági nézeteket pedig megsemmisítő bírálatban részesítették. A marxi politikai gazdaságtan azonban nem egyszerűen a polgári politikai gazdaságtan bírálata. A marxi politikai gazdaságtan nemcsak feltárja a tőkés gazdaság szerkezetét, hanem tudományosan bebizonyítja a kapitalizmus történelmi jellegét, megszűnésének szükségszerűségét is. Bebizonyítja, hogy a kapitalizmus megteremti saját sírásóját, a szervezett proletariátust, amelynek történelmi hivatása a kapitalizmus megdöntése, a szocializmus megvalósítása. Mint a szocializmus termelési módjának törvényszerűségeit kutató, feltáró és elemző tudomány, különösen a szocializmus világrendszerré válása óta, a szocialista építés nemzeti és nemzetközi tapasztalatai alapján fejlődik. Tárgykörében foglalkozik a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet gazdasági feltételeivel, az átmenet különböző formációiban érvényesülő objektív gazdasági törvények szerepével, hatásával és a kommunizmus két szakaszának: a fejtett szocializmusnak és az abból kiépülő kommunista társadalomnak a szocialista világforradalom nemzetközi tapasztalatai által is megerősített gazdasági összefüggéseivel, törvényeivel. A marxista-leninista politikai gazdaságtan az általában vett közgazdaságtudománynak és az erre támaszkodó gazdaságpolitikának a forradalomelméleti és tudományos alapja. 3./ A tudományos szocializmus A tudományos szocializmus - a marxizmus harmadik alkotórésze - az osztályharc és a proletárpolitika elmélete és tudománya, amely a társadalomban végbemenő politikai folyamatok törvényszerűségeinek feltárása és gondolati kifejtése, a tár- sadalom politikai életében uralkodó törvényszerűségek rendszerezett politikai kategóriákban való megfogalmazása. Mint a politikai elmélet tudománya viszonylag önálló, objektív vizsgálati tárggyal rendelkező konkrét társadalomtudomány. Társadalmi funkcióját tekintve úgy jellemezhetjük, mint a társadalom megváltoztatásának, illetve mint a társadalom fennálló osztály- és hatalmi viszonyai fenntartásának, pontosabban a proletár forradalomnak a tudománya. A marxizmuson belül a tudományos szocializmus szükségképpen úgy jelent meg, mint a munkásosztály történelmi küldetésének politikai tanítása, a munkásosztály politikai osztályharcának és egész politikájának tudománya, amely az osztállyá szerveződés történelmi folyamatában egészen a kommunista társadalom világméretű győzelméig a munkásosztály forradalmi politikai elmélete. Miután a tudományos szocializmus feltételezi és nélkülözhetetlen sajátjának tartja a politika gyakorlatias szerepét és természetét, a tudományos szocializmus kifejezőbben, egyértelműen úgy határozható meg, mint a munkásmozgalom tudományos politikai elmélete, azaz politikai stratégiájának és taktikájának tudománya. 5 Proletár forradalom, az ellentmondások feloldása. A proletariátus megragadja a közhatalmat és e hatalom erejével a burzsoázia kezéből kisikló társadalmi termelési eszközöket köztulajdonná változtatja. Ezzel az aktussal megszabadítja a termelési eszközöket eddigi tőke-tulajdonságuktól és teljes szabadságot ad társadalmi jellegüknek az érvényre jutáshoz. Az előre megállapított terv szerinti társadalmi termelés immár lehetségessé válik. A termelés fejlődése különböző társadalmi osztályok további létezését anakronizmussá teszi. Amilyen mértékben eltűnik a társadalmi termelés anarchiája, elenyészik az állam politikai tekintélye is. Az emberek, akik végre uraivá lettek a saját társadalmasításuk módjának, ezzel egyszersmind a természetnek uraivá, önmaguknak uraivá - szabadokká lesznek. E világ-felszabadító tettet végbevinni - ez a modern proletariátus történelmi hivatása. E tett történelmi feltételeinek és ezzel magának a természetének alapjáig hatolni és így az akcióra hivatott, ma elnyomott osztályban saját akciója feltételeit és természetét tudatossá tenni - ez a proletármozgalom elméleti kifejezésének a tudományos szocializmusnak a feladata. /Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. Marx-Engels Válogatott Művek. Második kötet. Kossuth, 1963. 137-138.old./ A politikai elméletet természetesen közvetlen szálak fűzik a forradalmi munkásmozgalomhoz. A tudományos szocializmus, ugyanis mint a munkásosztály politikai elmélete a munkásosztály konkrét történelmi tevékenységét: a kapitalizmusban a hatalomért folyó harcot, szocializmusban a proletárdiktatúra megvédését, erősítését és a szocialista demokrácia kiteljesülését közvetlenül szabályozó útmutatás és módszer, mint a politikai stratégia és taktika tudománya funkcionál. Ebben az összefüggésben a tudományos szocializmus amellett, hogy mindenkor a politikai folyamatok általános érvényű fejlődéstörvényeire és formáira koncentrálja figyelmét, adott ország viszonylatában a törvényszerűségek és formák nemzeti, történelmi specifikumait, adottságait, sajátosságait is figyelembe kell hogy vegye. A tudományos szocializmus tehát egy-egy ország proletariátusának szemszögéből nézve, bár általános, a nemzetközi munkásmozgalomra épülő tudomány, ugyanakkor nemzeti tudomány is. A tudományos szocializmus tágabb értelemben használatos a proletariátus egész ideológiájának megjelölésére. Ebben az értelemben jelenti a marxizmus mindhárom alkotórészét. Szűkebb értelemben azonban a tudományos szocializmus a marxizmus harmadik alkotórészét jelenti, amely feltárja a proletariátusnak az osztályharcban elfoglalt helyét és a proletariátus felszabadításához szükséges feltételeket elméletileg és történelmileg összegezi. A marxizmus alkotórészeinek egysége: A marxizmus alkotórészei nem egymástól független, különálló elemei a marxizmusnak, hanem szerves egységet, összefüggő rendszert alkotnak: a marxizmus a filozófiai, a közgazdasági és a szocializmusról szóló nézetek egységes rendszere. Ezt az egységét és következetességét az elmélet minden területén elsősorban a szilárd világnézeti alapok az egységes és következetes világnézet biztosítja. A marxista filozófia elkülönítése a marxizmus egészétől és önálló kifejtése azonban mindig csak viszonylagos lehet. A marxista filozófia a maga teljességében és gazdagságában a marxizmus egészében, a másik két alkotórésszel való eleven kapcsolatban és kölcsönhatásban jött létre, fejlődik és valósul meg. A dialektikus és történelmi materializmus éppen úgy elméleti és módszertani előfeltétele a marxista politikai gazdaságtannak, mint ahogyan a társadalom gazdasági rendszerének elemzése a marxista politikai gazdaságtanban a történelmi materializmus konkrét megalapozását jelenti. Nem véletlen, hogy Marx, gazdasági főművének, A tőkének az előszavában a materialista dialektikára hivatkozik, mint munkájának a módszerére; amely nélkül ez a munka nem jöhetett volna létre. A tőké-vel kapcsolatban a marxista filozófia és a marxista politikai gazdaságtan egységét és elválaszthatatlan kapcsolatát hangsúlyozta Lenin is. /Vagyis "A tőké"-t nemcsak Marx fő gazdasági, hanem egyben fő filozófiai művének is tekinthetjük./ Ez a minden kérdésben érvényesített világnézeti tudatosság, a filozófiai, közgazdasági és politikai elemzések elválaszthatatlan összefonódása a marxizmus-leninizmus klasszikusainak egész munkásságán végigvonul. Lenin, Marx és Engels levelezéséről írott recenziójában jegyezte meg: "Ha egy szóval akarjuk meghatározni, mi az egész levelezésnek - hogy úgy mondjuk - gyújtópontja, az a középpont, amelyben a kifejtett és megvitatott eszmék egész szövedéke egyesül, akkor ez az egy szó a dialektika. A materialista dialektika alkalmazása az egész politikai gazdaságtan átdolgozásában, kezdve annak alapjaitól - a materialista dialektika alkalmazása a történelemre, a természettudományra, a filozófiára, a munkásosztály politikájára és taktikájára -, ez érdekli legjobban Marxot és Engelst, ebben adják ők a leglényegesebbet és legújabbat, ezzel tettek egy zseniális lépést előre a forradalmi gondolat történetében." 6 A marxizmus három alkotórésze közül a filozófia az egész valóság birtokában vizsgálja, világnézetileg-ideológiailag fejezi ki és indokolja a proletariátus történelmi szerepéről szóló forradalmi tanítást. A politikai gazdaságtan a társadalom létezésének legfontosabb szférája, vagyis gazdasági tevékenysége és fejlődése törvényszerűségeiből vezeti le ugyanazt. A tudományos szocializmus pedig az osztályharc, vagyis a politikai folyamatok oldaláról elemzi, tudományos politikai vetületében fejezi ki és a politikai elmélet és gyakorlat egységének jegyében indokolja meg a proletariátus történelmi szerepéről szóló marxista-leninista tarvitást. A marxizmus-leninizmus ebben az értelemben a filozófiai, gazdasági és társadalmi-politikai nézetek egységes, összefüggő rendszere, amely ma már V.I. Lenin szavaival élve: -"… a világ minden civilizált országában a munkásmozgalom elmélete és programja." 7 6 Lenin Őszes Művei. 24. kötet. 260. oldal. 7 V.I. Lenin Művei 21. kötet. Szikra, 1951. 38. oldal. A társadalom materialista felfogása: A marxizmus létrejötte forradalmi fordulatot jelentett a természet- és a társadalomtudományban, az emberi tudásnak olyan területein, mint a filozófia, a politikai gazdaságtan és a szocializmus elmélete. A marxizmus megalapítói valóban forradalmi tudományt alkottak. E forradalmi tudománynak nem csupán a világ helyes magyarázata a feladata, hanem a forradalmi cselekvés vezérfonalaként a világ megváltoztatása. E legfontosabb tétele úgy fogalmazódik meg, hogy a munkásosztály világtörténelmi szerepe az osztálynélküli kommunista társadalom megteremtése. A marxizmus tehát élő, fejlődő és alkotó tanítás, elmélet és módszer egyaránt, amely összeférhetetlen mindenféle dogmatizmussal. Alkotó erejét a forradalmi gyakorlatból meríti. Legjellemzőbb vonása az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata. Ez különbözteti meg a dogmatizmustól és a reformista, revizionista ideológiától egyaránt. Marx és Engels a megelőző társadalom-magyarázatok minden pozitív eredményére támaszkodva gyökeresen új társadalom fordulatot hajtottak végre a filozófia történetében. Eltérően a megelőző felfogásoktól: 1. Nem álltak meg az emberi cselekedeteket közvetlenül mozgató eszmei hajtóerőknél, hanem feltárták, hogy az eszmei hajtóerők anyagi viszonyok eredményei. 2. Kimutatták a néptömegek döntő szerepét a történelemben. A néptömegek történelemalkotó szerepe elsősorban a termelés és az osztályharc terén, de azon túl, a társadalom összes törvényei működésében mindenütt megnyilvánul és feltárható. A nagy emberek, politikusok, hősök pedig a társadalom objektív szükségleteit fejezik ki. Maguk az eszmék, a társadalmi szükségletek tudati kifejezői önmagukban nem változhatnak a történelmen, hanem csakis akkor válnak anyagi erővé, ha a tömegekbe behatolnak. A személyiség sem változtathatja meg önkényesen a történelmet. Tevékenységét az objektív törvények határozzák meg. Ennek elismerése nélkül nem volt lehetséges tudományos társadalom-felfogás. 3. Kimutatták a társadalmi gyakorlat - elsősorban a termelés - alapvető szerepét a társadalomban. Bebizonyították, hogy végső fokon a termelés, a termelésben kialakult anyagi viszonyok határozzák meg az összes többi társadalmi viszo- nyokat, s hogy a termelés fejlődése határozza meg a társadalom fejlődését is. 4. A társadalom anyagi élete meghatározó jellegének és a tömegek történelmi szerepének feltárása lehetővé tette azoknak a minden nép életében meglevő objektív, tudományos pontossággal felmérhető, közös általános vonásoknak a feltárását, amelyek a társadalmi törvények alapját adják. Ily módon lehetővé vált a ténylegesen ható társadalmi törvények felismerése. Ezzel a társadalomról szóló különféle magyarázatok és vélekedések helyébe tudományos társadalom-felfogás léphetett. Engels több alkalommal - többek között Marx sírjánál elmondott beszédében is - Marx két legnagyobb tudományos felfedezése között első helyen a materialista történelemfelfogás kidolgozását nevezte meg. "Darwin a szerves természet fejlődési törvényét fedezte fel - Marx az emberi történelem fejlődési törvényét: azt az eddig ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az embereknek előbb enniök, inniok, lakniok és ruházkodniok kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel; vallással stb. foglalkozhatnak: hogy tehát a közvetlen anyagi létfenntartási eszközök termelése, s ezzel egy nép vagy korszak mindenkori gazdasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek állami berendezései, jogi nézetei, művészete, sőt vallási képzeletei kifejlődtek, és így ebből az alapból kell ezeket magyarázni is - nem pedig, ahogy eddig történt, megfordítva." 8 Marx tehát a filozófia alapkérdését a társadalommagyarázat terén is következetesen materialista módon oldotta meg. A társadalom és a történelem materialista felfogásához szakítani kellett az embernek azzal az elvont, absztrakt felfogásával, amely a régi materializmust is jellemezte. Ez a felfogás az embert elszakította azoktól a társadalmi viszonyoktól, amelyekben a valóságos emberek élnek, attól a történelmi folyamattól, amelyben az emberi társadalom létrejött és fejlődik, és valami elvont "lényegre" redukálta, amely az önmagában vett - tehát minden történeti-társadalmi meghatározottságtól megfosztott - egyénben testesül meg. Ezzel az elvont emberfelfogással szakított radikálisan Marx. Feuerbach-téziseiben írja Feuerbach elvont antropológiai emberfelfogással szemben: "az emberi lényeg a maga valóságában 8 Marx-Engels Művei. 19. kötet. 461. oldal. a társadalmi viszonyok összessége." 9 A marxista filozófia az emberről való elvont filozofálást az emberek valóságos társadalmi viszonyainak történelmileg konkrét elemzésével cserélte fel és ezzel először tette lehetővé a társadalom és benne a valóságos egyének problémáinak tudományos vizsgálatát. A materializmus következetes végig vitele a társadalomban egyben létrehozta a marxista filozófia egy sajátos viszonylagos önállósággal rendelkező területét, a marxizmus általános társadalomelméletét a történelmi materializmust. A materialista történelemfelfogás tette lehetővé, hogy a fontos jelenségeket a nem fontosaktól meg tudják különböztetni, hogy az objektív anyagi viszonyokban ismétlődéseken törvényszerűségeket ismerhessenek fel és ne szorítkozzanak a jelenségek paszta leírására, hanem elemezni is tudják a társadalom viszonyait. Ezek alapján válhatott a marxizmus a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakának forradalomelméletévé. A Marx és Engels által kidolgozott materialista történet felfogás - a történelmi materializmus - a szó szoros értelmében forradalmasította a társadalom történetére vonatkozó nézeteket. "A történelem - írta Engels - a mindenünk és nagyobbra tartjuk, mint bármely más, korábbi filozófiai irányzat, nagyobbra tartjuk még, mint Hegel, akinek szemében végtére is szintén csak logikai számtanfeladat próbájául szolgált." 10 A "Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája című Marx mű harmadik német kiadásához irt előszóban Engels felhívta a figyelmet arra, hogy "éppen Marx volt az, aki elsőnek fedezte fel a történelem nagy mozgástörvényét, azt a törvényt, amely szerint minden történelmi harc, akár politikai, akár vallási, filozófiai vagy más ideológiai téren játszódik le, valójában csak a társadalmi osztályok harcának többé-kevésbé világos kifejezése, s hogy ezeknek az osztályoknak a létezését és ezzel összeütközéseiket is viszont gazdasági helyzetüknek a fejlődési foka, termelésüknek a módja és az általa megszabott cseréjüknek a módja szabja meg." 11 9 Marx-Engels Művei. 3. kötet 9. oldal. 10 Marx és Engels Művei 1. kötet Budapest, 1957. 544. old. 11 Marx és Engels Művei 21. köt. Budapest, 1970. 239.old. A Marx és Engels által megteremtett társadalomelmélet, amely az idealizmust kiűzte utolsó menedékéből is, véget vetett annak, hogy a tudományt agyrémekkel helyettesítsék. A marxizmus olyan eszközt bocsátott a történelemtudomány rendelkezésére, amelynek segítségével megismerhette önmagát. A marxizmus tudományossága: A marxizmus tehát egy olyan osztály forradalmi világnézete, amelynek érdekei egybeesnek a valóság megismerésével és törvényszerűségeinek a feltárásával. A munkásosztály érdekei nem állítanak korlátokat a tudományos megismerés elé. Ellenkezőleg, "minél kíméletlenebbül és elfogulatlanabbul jár el a tudomány, annál inkább összhangban áll a munkásosztály érdekeivel" - jegyezte meg Engels a munkásosztály és a tudomány kapcsolatáról. Vonatkozik ez a marxizmus mindhárom alkotórészére is, amelyek csak akkor lehetnek hatékony fegyverei a munkásosztály felszabadításának, ha egyben a valóság tudományos megismerésének és megváltoztatásának is eszközei és tudományos alapokon állnak. A marxizmus tudományos jellegéből következik, hogy nem jöhetett volna létre, ha megteremtői nem kezelték volna kezdettől fogva tudományként, ha nem használják fel mindazt, amit a tudomány ő előttük megalkotott, ha nem ellenőrzik és nem fejlesztik szüntelenül mint valóságos tudományt, "Marx az emberi tudásnak arra a szilárd alapjára épített, amelyet az emberiség a kapitalizmus idején megszerzett; Marx tanulmányozta az emberi társadalom fejlődéstörvényeit és megértette, hogy a kapitalizmus fejlődése elkerülhetetlenül a kommunizmushoz vezet, és ami a fő, ezt kizárólag a tőkés társadalom igen pontos, a legapróbb részletekre is kiterjedő, a dolgok legmélyére hatoló tanulmányozása alapján bizonyította be, oly módon, hogy tökéletesen elsajátította mindazt, amit az eddigi tudomány nyújtott." 12 A marxizmus minden alkotórésze tudomány és megkívánja, hogy tudományként műveljék. Engels nyomatékkal figyelmeztette a marxistákat, hogy a szocializmus, amióta tudomány lett, megköveteli, hogy tudományként is űzzék, azaz, hogy tanulmányozzák," 13 12 Lenin Válogatott Művei III. kötet 258. oldal. 13 Marx-Engels Válogatott Művek, I. kötet 640. oldal. A legáltalánosabb összefüggések és mozgástörvények, amelyekkel például a filozófia foglalkozik, nem léteznek önmagukban, az anyagi világ konkrét jelenségein és folyamatain kívül. Következésképpen az általános összefüggéseket és törvényszerűségeket is csak a konkrét jelenségekből és folyamatokból kiindulva, a valóság differenciált szaktudományos megismerésén keresztül lehet tudományosan megismerni. "... Az összefüggéseket - írta Engels - nem a tényekbe belekonstruálni, hanem belőlük felfedezni kell és ha fel vannak fedezve, tapasztalatilag, amennyire lehetséges, ki kell mutatni őket." 14 A marxizmus tudományossága és pártossága: A marxizmus lényegénél fogva egyesült önmagában a tudományosságot és a pártorságot. A pártosságot sokan a szubjektivizmussal, a világ elfogult szemléletével azonosítják, amely eleve kizárja a tárgyilagosságot, a valóság teljes feltárását. A polgári filozófusok többsége például pártatlan objektivizmust ígér és a marxizmust szubjektivizmussal, elfogultsággal vádolja, ami szerintük a marxistákat megakadályozza a világ objektív, tárgyilagos szemléletében. A valóságban a polgári filozófia objektivitása saját osztálylényegének és pártosságának leleplezésére szolgál. A marxizmus nyílt pártossága viszont nemcsak lehetővé teszi, de meg is követeli a tudományos objektivizmust a világ megismerésében. A munkásosztály helyzete és érdekei lehetővé teszik és megkövetelik a következetes, tudományos objektivizmust az anyagi világ és ezen belül a társadalom törvényeinek a megismerésében ott is, ahol a régi kizsákmányoló osztályok szűk osztályérdekei az álobjektivizmus jelszava mögött gátat emeltek a valóság feltárása, törvényeinek felismerése előtt. A marxista nem objektívista abban az értelemben, hogy nem tér ki az állásfoglalás elől. A marxizmus állásfoglalás a fejlődés és a fejlődést előrevivő társadalmi erők oldalán. Ez az állásfoglalás azonban mindig a valóság törvényszerűségeinek felismerésére és a tényleges helyzet minél teljesebb feltárására támaszkodik. Ebben az értelemben a marxizmus a legkövetkezetesebb tudományos objektivizmust képviseli, amelynek semmi köze sem az elfogult szubjektivizmushoz, sem a polgári álobjektivizmushoz. "A materialista tehát - írta Lenin a marxista materialisták és az álobjektívisták közötti különbségről - egyrészt következetesebb az objektívistánál, és mé- 14 Marx-Engels Művei 20. kötet 346-347. oldal. lyebben, teljesebben érvényesíti objektivizmusát. Nem szorítkozik arra, hogy rámutat a folyamat szükségszerűségére, hanem megmagyarázza, hogy melyik társadalmi gazdasági alakulat képezi ennek a folyamatnak a tartalmát, melyik az az osztály, amely ezt a szükségszerűséget meghatározza ...Másrészt a materializmus, hogy úgy mondjuk, magában foglalja a pártosságot, amely arra kötelez, hogy az események minden megítélésében közvetlenül és nyíltan egy meghatározott társadalmi csoport álláspontjára helyezkedjünk." 15 A marxizmus ideológiai és elméleti tartalma: A marxizmus ideológiai és forradalom elméleti tartalmát illetően a munkásosztály ideológiáját és forradalomelméletét összefoglalóan azon társadalmi eszmék és nézetek összességének nevezzük, amelyek osztályérdekeket tükrözve, egy-egy osztály alapvető társadalmi, politikai tetteit eszmeileg közvetlenü1 befolyásolják, indokolják, vagy igazolják. Magát az ideológia kifejezést a XVIII. században használták először olyan francia gondolkodók, akik azt állították, hogy létrehoztak egy olyan tudományt, amely feltárja az eszmék keletkezésének és hatásának egyetemes és változatlan törvényeit. Ezt az új, állítólagos tudományt nevezték ideológiának /idea görögül - eszme, kép, logosz = tan/. A munkásosztályt objektív érdekei kényszerítettek arra, hogy egy új típusú osztályideológiát dolgozzon ki, amely tudatában van önmaga reális eredetének és szerepének, s amely a valóságot igyekszik helyesen tükrözni, hogy ezzel hatékony szellemi fegyvert adjon a munkásosztály kezébe a valóság forradalmi átalakításához. A munkásosztály szocialista ideológiája és forradalomelmélete nem spontánul és automatikusan jött létre, hanem a munkásmozgalom és a tudomány tudatos egyesítése alapján, az uralkodó osztályok ideológiája elleni harcban. A csupán ösztönös munkásmozgalom miért nem termelheti ki önmagában a szocialista ideológiát? Az ösztönösség a munkásmozgalomban miért vezet a burzsoázia ideológiai uralmához? "Azon egyszerű oknál fogva, mert a burzsoá ideológia sokkal régebbi eredetű, mint a szocialista ideológia, mert minden részletében jobban kidolgozott, mert a terjesztésnek mérhetetlenül több eszközével rendelkezik." 16 Ebből következnek a marxisták felelőssége és feladatai a munkásosztály tudományos ideológiájának kidolgozásában, fejlesztésében és védel- 15 Lenin Összes Művei I. köt. 388.-389. oldal. 16 Lenin Válogatott Művek I. köt. 134. oldal. mében. A mai helyzetre is teljes mértékben érvényesek Lenin szavai: "a kérdés csakis így tehető fel: burzsoá vagy szocialista ideológia? Itt nincs középút /mert az emberiség semmiféle "harmadik" ideológiát nem dolgozott ki, és mert általában egy osztályellentétektől marcangolt társadalomban sohasem lehet osztályon kívüli vagy osztályok feletti ideológia/. Ezért a szocialista ideológia mindennemű lekicsinylése, mindennemű mellőzése egyszersmind a burzsoá ideológia erősbítését jelenti. 17 Fokozott jelentősége van a szocialista ideológiának a szocializmus építésének folyamatában. A szocialista építés bonyolult feladatainak megoldásában egyik fontos tényező a dolgozók szocialista ideológiai tudatossága. A szocialista forradalom során a társadalomban végbement anyagi változásokat azonban nem követi automatikusan az emberek ideológiai felfogásának az átalakulása. A szocialista ideológia megerősödésétől és az aktív ideológiai munkától függ, hogy a dolgozó tömegek gondolkodása milyen gyorsan szabadul meg a régi polgári, kispolgári ideológia befolyásától és tükrözi a társadalom életében végbement anyagi változásokat. Az MSZMP X. kongresszusa ezért hangsúlyozta nyomatékosan az ideológiai munka és a szocialista ideológiai nevelés fokozásának növekvő jelentőségét a szocializmus teljes felépítésének időszakában. A szocialista ideológia világnézeti bázisa a marxista filozófia. A szocialista ideológia szélesebb, mint a filozófia; magába foglalja a szocialista társadalmi eszméket, közgazdasági, politikai, etikai, esztétikai stb. nézeteket. A szocialista ideológia megtestesül a marxista társadalomtudományokban, a szocialista művészetben, a dolgozók politikai öntudatában stb. De szilárd világnézeti alapok - tehát a marxista filozófia, annak ismerete, tanulmányozása és művelése - nélkül nincs szocialista ideológia, nem fejlődhet és nem győzheti le a polgári, kispolgári ideológiát. http://marxista.gportal.hu/ http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__egyeb-kerdesek__50890-mi-a-kommunizmus