credobaptism or paedobaptism (Karl Barth)

http://dogmatics.wordpress.com/2009/09/12/the-persistence-of-paedobaptism-according-to-karl-barth/ The persistence of paedobaptism according to Karl Barth September 12, 2009 Halden has recently questioned, rightly so, the typical “voluntarism” charges against credobaptists (here and here) — voluntarism understood, of course, as a very bad thing. It just so happens that I was recently reading Barth’s critique of infant baptism in his commentary on the Heidelberg Catechism. Here’s an excerpt: “The real reason for the persistent adherence to infant baptism is quite simply the fact that without it the church would suddenly be in a remarkably embarrassing position. Every individual would then have to decide whether he wanted to be a Christian. But how many Christians would there be in that case? The whole concept of a national church (or national religion) would be shaken. That must not happen; and so one proposes argument upon argument for infant baptism and yet cannot speak convincingly because fundamentally he has a bad conscience. The introduction of adult baptism in itself would of course not reform the church which needs reforming. The adherence to infant baptism is only one — a very important one — of many symptoms that the church is not alive and bold, that it is afraid to walk on the water like Peter to meet the Lord, that it therefore does not seek a sure foundation but only deceptive props.” “Die christliche Lehre nach dem Heidelberger Katechismus,” Lectures given at the University of Bonn, Summer Semester, 1947. The Heidelberg Catechism for Today, trans. Shirley Guthrie (John Knox Press, 1964), p. 104. Halden nemrég megkérdőjelezte, helyesen, a tipikus "voluntarizmus" vádakkal credobaptists (itt és itt) - önkéntesség megértette, persze, mint egy nagyon rossz dolog. Ez csak azért történik, hogy én nemrég olvasott Barth-kritikája csecsemő keresztség írt kommentárjában a Heidelbergi Káté. Íme egy részlet: "Az igazi oka a kitartó ragaszkodás csecsemő keresztség egész egyszerűen az a tény, hogy e nélkül a templom hirtelen lesz egy rendkívül kínos helyzetbe. Minden egyes ezután el kell dönteniük, hogy ő akart lenni egy keresztény. De hány keresztény létezne ebben az esetben? Az egész koncepció a nemzeti egyház (vallási vagy nemzeti) fogják rázni. Ez nem történhet meg, és így az egyik érv alapján javasolja érv a csecsemő keresztség és még nem lehet beszélni, mert meggyőzően alapvetően ő a rossz lelkiismeret. Bevezetése a felnőtt keresztség önmagában természetesen nem megreformálni az egyházat, amely reformra szorul. A ragaszkodás csecsemő keresztség csak egy - az egyik nagyon fontos - a sok tünet, hogy az egyház már nem él, és merész, hogy fél attól, hogy járni a vízen, mint Peter, hogy találkozzanak az Úrral, hogy ezért nem keresik a biztos alapítvány csak megtévesztő kellékek. " "Die nach dem christliche Lehre Heidelberger Katechismus" előadások, a University of Bonn, nyári szemeszter, 1947. A Heidelbergi Káté A mai napnak transz. Shirley Guthrie (John Knox Press, 1964), p. 104.