A rendszerszemlélet és a
család
„Rendszerszemlélet – ezt a fogalmat elég
gyakran használjuk és emlegetjük, mint egy egyedüli helyes világszemléleti,
világnézeti életmódot. De ezzel a fogalommal is az a helyzet, hogy ahány ember,
annyiféle meghatározás, és annyiféle tartalom. Ennek az egyik oka, hogy a
rendszer részeként nagyon nehéz átlátni a rendszert és így valós
rendszerszemléletben gondolkozni, ennek pedig az a következménye, hogy egyre
kevesebben vannak, akik ezt a nehezebb utat választják.”
[1]
„A
rendszerelmélet, amelyet mostanában gyakran nevezünk a komplex rendszerek
tudományának, széles körben használt paradigma a társadalomtudományok körében.
Fejlődő tudomány, ismeretelméleti filozófia, amely alkalmazható bármely -
állandó paraméterekkel bíró, és egymással kölcsönös kapcsolatban lévő részekből
álló - komplex entitásra. A részek, azaz a rendszer elemei, együttműködnek,
interakcióban, kapcsolatban állnak valamely séma fenntartása és bizonyos
funkciók kielégítése érdekében.”
[2]
Ilyen értelemben
a rendszer fogalmát már az antik világban és a középkorban is használták, s
metaforaként is mind gyakrabban fordult elő a különböző, főképpen az élettel
foglalkozó tudományokban. Társadalomnak (organizmusnak) tekintették a
szervezetet is, mint komplex rendszer.
„A rendszerben
való gondolkodás története arra a történelmi időszakra nyúlik vissza, amikor az
ember, a társadalom felfedezte a természettől való elkülönültségét és
azonosságát, letelepült, s tervezett, épített településben képes volt az életét
megszervezni. A termelési rendszereivel beavatkozott a természet autonóm
folyamataiba, átalakította azt (intenzív növénytermesztés, öntözéses
földművelés), települését védelmi rendszerrel látta el, belül pedig
funkcionálisan épületeket, épületcsoportokat különített el. A társadalmi
struktúra felépítésében tükröződött a közösség szükségleti hierarchiáját
megoldó szervezeti-funkcionális tagolódás, a téri rendszerek funkcionális
elkülönítése ezt tükrözi vissza.”
[3]
Már Jerikó város
felépítése is tudatos rendszerszemléletű építkezés volt. A rendszerszemléletű
társadalmi, katonai vezetés modelljét fedezzük fel a Homérosz eposzában,
i.e. a 10–8. században keletkezett Iliászban is.
Az emberiség
történelme folyamatában a természeti környezeti rendszereket mindinkább
„bekebelezi” a mesterséges, épített környezet, korunkra a természet rendszerei
veszélybe kerültek az azokat kizsákmányoló társadalmakkal szemben.
A
szervezetelmélet, mint önálló társadalomtudomány foglalkozik a társadalmi
rendszerrel, mint szervezeti rendszerrel. A rendszerszemléletű tudományos
természeti és a társadalmi rendszerek megismerésének végső célja a társadalom
egyre bonyolultabb szükségleteinek megoldása, a természetnek és a társadalomnak,
mint egyetlen totális rendszer egyensúlyának megteremtése.
A rendszerszemlélet
eredetileg egy filozófiai kifejezés, a holisztikus irányzat képviselői
alkalmazták, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, Leibniz, Hegel. Bár különböző
korokban életek,
közös nézetük, „mely szerint a
valóság minden eleme – a fizikai, pszichológiai, az élőlények szerveződése stb.
– az alapvető különbözőségek ellenére igazi egységet alkot, mely lépcsőzetesen
teljesedik ki. Minden ilyen elem önálló lépcsőfok, mely a véletlenszerűség
eseményei révén válik el a többitől, és az ún. holisztikus leegyszerűsítés
művelete által az egyszerűbb lépcsőfokokra visszavezethető.”
[4]
E nézet szerint
minden összefügg egymással. Az egység ott van jelen, ahol ez lépcsőzetesen
bontakozik ki. A rendszerszemléletű megközelítésnek mindig az az alapja, hogy
összetartoznak azok, amik nem tartoznak össze. Az összetartozás azt a fajta gondolkodást
előfeltételezi, hogy a keresést bizonyos rendszerben végzem. Azt vizsgálom,
hogy tudok közöttük olyan kapcsolatokat létrehozni, amelyek egyszerűbb
kapcsolatokra utalnak.
Aquinói Szent
Tamás, aki a 13. században élt, filozófusként és teológusként szenvedélyesen
Isten megismerésére felé fordult. Hittel és a filozófia eszközeivel is kereste
Istent.
[5]
„Szent Tamás
létrehozott egy gondolai rendszert, az istenbizonyítékok rendszerét (a híres
“öt út”: a mozgásból, az okságból, a célirányosságból, etc. vett istenérvek).
Ezek létéből, összességéből, szervezettségéből Isten léte már magában
következik. Az istenbizonyítékok egy zárt gondolati rendszer elemeiként már
önmagukban megelőlegezik a végeredményt. A rendszer érvényességét önmagában
hordozza.
Szent Tamásnál
megjelenik az emberi gondolkodás olyan lehetősége, amelyben maga a gondolkodó
puszta receptorrá, mintegy önmaga belső történéseinek külső megfigyelőjévé
válik.”
[6]
Leibniz szerint a
gondolkodás nem más, mint fogalmakkal végzett műveletek sora. Szerinte minden tudományos
probléma arra vezethető vissza, hogy minden gondolat és felismerés egy fogalmi
viszony logikai rekonstrukciója. A megoldás visszavezethető elemi műveletekre.
Aquinói Szent Tamás és Leibniz rendszere az európai
civilizációs fejlődés meghatározó gondolati vonulata.
A legegyszerűbb
rendszer a család. Az iskola, szervezet stb. a családot, mint rendszert írja
körül, segíti, támogatja a család körül levő vagy a családba beleépülő
szereplőket.
A drogprevenció
lényege is a család. Minden a családról szól, ami nem a család összefüggésében
gondolkodik, az idegen tőle.
„Amikor
megkíséreljük meghatározni a "családi rendszert", akkor egy olyan
csoportról beszélünk, amelynek tagjai (1) befolyással vannak egymásra, (2)
amelynek tagjai magukat mint csoportot egy családnak tartják, és (3) akik
valamilyen aspektusból koherenciát mutatnak, például hasonló az identitás
tudattal, értékrendszerrel, hittel vagy meggyőződésekkel rendelkeznek.”
[7]
A kultúra, a
vallás, a gazdaság és a politika befolyásolják a család definícióját, sőt a
családról alkotott definíciónk egy bizonyos családon belül is változhat az idők
folyamán.
A család mint rendszer,
közös jegyeket hordoz:
- A családtagok
kölcsönösen hatnak egymásra.
- A család
tagjainak cselekedete valamilyen módon a többiekéhez kapcsolódik.
- Az ismétlődő
minták jelen vannak mind a viselkedésben, mind pedig a kapcsolatokban.
- A család
tagjainak hasonló az identitástudata és meggyőződése.
- A családi
rendszerhez tartoznak a szerepek és szabályok.
„A családterápia
kezdeti éveiben többek között azon volt a hangsúly, hogy a családok hogyan
tartják fenn egyensúlyi állapotukat. Később a kutatások egyre inkább arra
irányultak - és a terápiás tapasztalatok is ezt erősítették meg -, hogy a
családok adaptációját és változását vizsgáljuk: miként képesek egységként
megőrizni magukat, identitásukat. Végül napjainkban inkább az érdekel minket,
kutatókat, hogy ez a mikroközösség hogyan létezik más rendszerek kontextusában,
mint például a szűkebb környezet és a társadalom, valamint utóbbiak
visszahatása a családra.”
[8]
„A személy, egy
család, és a társas rendszerek kölcsönhatásának megértéséhez elképzelhetünk egy
modellábrát. Az ábra koncentrikus köröket mutat, amelynek legbelsőbb köre
reprezentálja a személyt, akit index személynek nevezünk. Körülötte
helyezkednek el a magcsalád, a távolabbi rokonokból álló család, valamint - a
külső körökön - további komplex rendszerek (más fontos személyek, iskola,
munkahely, egyház, azután, orvosok, tanárok, ügyvédek, majd azután a média, a
politika, gazdaság stb.).”
[9]
Ha valakinek a
viselkedését szeretnénk megérteni, ismernünk kell azokat a szabályokat és
kölcsönhatásokat, amelyek e rendszereken keresztül és által hatnak.
Ha változik a
családtagok közötti kommunikáció, akkor az egyén viselkedése is megváltozik.
Például a gyermeknél tapasztalt viselkedés változik, ha szülei közötti
kommunikáció változik. A körkörösség elve alapján egyik hat a másikra.
A rendszernek
része a határ is. A határok elválasztanak és összekötnek, védelmet nyújtanak,
valamint a strukturálódást és differenciálódást is biztosítják. Határok
lehetségesek a család körül, az alrendszerek körül (házastársak, szülői és
gyermeki alrendszerek), és a családtagok körül is.
[11]
Az emberi
viselkedés rendszerszemléletű megközelítésének egyik alapvető gondolata, hogy
minden család rá jellemző, sajátosan kialakult interakciós mintázattal
rendelkezik. Ezek az interakciós minták szabályozzák hol tudatosan, hol erre
vonatkozó tudás nélkül a család tagjainak viselkedését.
[12]
A család
rendszerszemléletű megközelítésének kulcskérdése az, hogy hogyan működik a
család mint rendszer, és milyen a struktúrája.
Az emberi
viselkedés rendszerszemléletű megközelítésének egyik alapvető gondolata, hogy
minden család rá jellemző, sajátosan szerveződött interakciós mintázattal
rendelkezik. Ezek a minták szabályozzák hol tudatosan, hol erre vonatkozó tudás
nélkül a család tagjainak viselkedését. A család tagjai kölcsönösen hatnak
egymásra. A családi élet szerves része a stabilitáson túl az állandó
változás. A rendszerszemlélet a változás két szintjét különbözteti meg.
Létrejöhet a változás a rendszeren belül, úgy hogy a rendszer nem változik,
illetve maga a rendszer mehet keresztül változáson.
Szerkezeti
megközelítésben mint rendszer alkotóelemeire bontható, valamint maga is
alrendszere egy nagyobb struktúrának.
Egy ember
egyszerre több rendszernek is része. A különböző helyeken más-más szerepben állhat.
Amikor a
rendszerszemléletet felépítjük, világosan meg kell különböztetni azokat az
elemeket, amelyek ehhez szükségesek, és meg kell látnunk azokat, amelyek
kifejezetten károsak. Erre született egy új megközelítési mód, a
rendszerkutatás. Az alkotóelemekből azokat kell vizsgálni, amelyek hatásukban
befolyásolják a rendszer elemeit.
Mint láthatjuk,
a rendszerek az emberrel szinte egyidősek akkor is, ha ez nem tudatosodott
bennünk. A különböző rendszerek hatással vannak egymásra, és a vizsgálódások során
szükséges, hogy rendszerben lássuk a dolgokat. Tudjuk, hogy még az igeversek is
teljesen mást jelenthetnek, ha a szövegkörnyezetből kiragadjuk őket, és akár az
ellenkezőjét is be lehet bizonyítani vele, mint amire Isten szánta.
Felhasznált
irodalom:
http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/handle/2437/80864
(letöltés dátuma: 2010.10.05.)
http://feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=685
(letöltés dátuma: 2010.10.05.)
http://www.kompania.hu/doks/224.doc
(letöltés dátuma: 2010.10.05.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése