Karl Barth2

Karl Barth From Wikipedia, the free encyclopedia Jump to: navigation, search Karl Barth Born May 10, 1886 Basel, Switzerland Died December 10, 1968 (aged 82) Basel, Switzerland Occupation Theologian; Author Tradition or movement Reformed Notable ideas Dialectical theology Notable works The Epistle to the Romans; Church Dogmatics Influences Athanasius of Alexandria, Augustine of Hippo, John Calvin, Martin Luther, Hermann Kutter, Christoph Blumhardt, Franz Overbeck, Søren Kierkegaard, Friedrich Schleiermacher, Wilhelm Herrmann, Hermann Cohen Influenced Neoorthodoxy, Barthianism, Thomas Torrance, Hans Wilhelm Frei, Eberhard Jüngel, Jacques Ellul, Dietrich Bonhoeffer, Stanley Hauerwas, John Howard Yoder Karl Barth (May 10, 1886 – December 10, 1968) (pronounced "Bart") was a Swiss Reformed theologian whom many scholars hold to be among the most important thinkers of the 20th century; Pope Pius XII described him as the most important theologian since Thomas Aquinas.[1] Barth's influence expanded well beyond the academic realm to mainstream culture, leading him to be featured on the cover of Time on April 20, 1962.[2] Beginning with his experience as a pastor, he rejected his training in the predominant liberal theology typical of 19th-century European Protestantism.[3] Instead he embarked on a new theological path initially called dialectical theology, due to its stress on the paradoxical nature of divine truth (e.g., God's relationship to humanity embodies both grace and judgment).[4] Other critics have referred to Barth as the father of neo-orthodoxy[3] — a term emphatically rejected by Barth himself.[5] The most accurate description of his work might be "a theology of the Word."[6] Barth's theological thought emphasized the sovereignty of God, particularly through his interpretation of the Calvinistic doctrine of election. His most famous works are his The Epistle to the Romans, which marked a clear break from his earlier thinking, and his massive thirteen-volume work Church Dogmatics, which is one of the largest works of systematic theology ever written.[7] Contents 1 Early life and education 2 The Epistle to the Romans 3 Barmen Declaration 4 Church Dogmatics 5 Later life 6 Theology 6.1 Election 7 Barth, liberals and fundamentalists 8 Influence on Christian Ethics 9 Relationship with Charlotte von Kirschbaum 10 In literature 11 Center for Barth Studies 12 Quotations 13 See also 14 Writings 14.1 The Church Dogmatics in English translation 14.2 Audio 15 Secondary bibliography 16 References 17 External links Early life and education Born on 10 May 1886 in Basel, Switzerland, to Johann Friedrich "Fritz" Barth and Anna Katharina (Sartorius) Barth. Fritz Barth was a theology professor and pastor who would greatly influence his son’s life. In particular, Fritz Barth was fascinated by philosophy, especially the implications of Friedrich Nietzsche’s theories on free will. Barth spent his childhood years in Bern. From 1911 to 1921 he served as a Reformed pastor in the village of Safenwil in the canton Aargau. In 1913 he married Nelly Hoffmann, a talented violinist. They had a daughter and four sons, one of whom was the New Testament scholar Markus Barth (6 October 1915 – 1 July 1994). Later he was professor of theology in Göttingen (1921–1925), Münster (1925–1930) and Bonn (1930–1935) (Germany). While serving at Göttingen he met Charlotte von Kirschbaum, who became his long-time secretary and assistant; she played a large role in the writing of his epic, the Church Dogmatics.[8] He had to leave Germany in 1935 after he refused to swear allegiance to Adolf Hitler and went back to Switzerland and became a professor in Basel (1935–1962). Barth was originally trained in German Protestant Liberalism under such teachers as Wilhelm Herrmann, but reacted against this theology at the time of the First World War. His reaction was fed by several factors, including his commitment to the German and Swiss Religious Socialist movement surrounding men such as Hermann Kutter, the influence of the Biblical Realism movement surrounding men such as Christoph Blumhardt and Søren Kierkegaard, and the effect of the skeptical philosophy of Franz Overbeck. The most important catalyst was, however, Barth's reaction to the support most of his liberal teachers had for German war aims. The 1914 "Manifesto of the Ninety-Three German Intellectuals to the Civilized World"[9] carried the signature of his former teacher Adolf von Harnack. Barth believed that his teachers had been misled by a theology which tied God too closely to the finest, deepest expressions and experiences of cultured human beings, into claiming divine support for a war which they believed was waged in support of that culture–the initial experience of which appeared to increase people's love of and commitment to that culture. Much of Barth's early theology can be seen as a reaction to the theology of Friedrich Schleiermacher. The Epistle to the Romans In his commentary The Epistle to the Romans (Ger. Der Römerbrief), particularly in the thoroughly re-written second edition of 1922, Barth argued that the God who is revealed in the cross of Jesus challenges and overthrows any attempt to ally God with human cultures, achievements, or possessions. Many theologians and religious historians[who?] believe this work to be the most important theological treatise since Friedrich Schleiermacher's On Religion: Speeches to its Cultured Despisers. In the decade following the First World War, Barth was linked with a number of other theologians–actually very diverse in outlook–who had reacted against their teachers' liberalism, in a movement known as "Dialectical Theology" (Ger. Dialektische Theologie). The members of the movement included Rudolf Bultmann, Eduard Thurneysen, Emil Brunner, and Friedrich Gogarten. Barmen Declaration In 1934, as the Protestant Church attempted to come to terms with the Third Reich, Barth was largely responsible for the writing of the Barmen declaration (Ger. Barmer Erklärung) which rejected the influence of Nazism on German Christianity–arguing that the Church's allegiance to the God of Jesus Christ should give it the impetus and resources to resist the influence of other 'lords'–such as the German Führer, Adolf Hitler. Barth mailed this declaration to Hitler personally. This was one of the founding documents of the Confessing Church and Barth was elected a member of its leadership council, the Bruderrat. He was forced to resign from his professorship at the University of Bonn in 1935 for refusing to swear an oath to Hitler. Barth then returned to his native Switzerland, where he assumed a chair in systematic theology at the University of Basel. In the course of his appointment he was required to answer a routine question asked of all Swiss civil servants: whether he supported the national defense. His answer was, "Yes, especially on the northern border!" In 1938 he wrote a letter to a Czech colleague, Josef Hromádka, in which he declared that soldiers who fought against the Third Reich were serving a Christian cause. Karl Barth's Church Dogmatics Church Dogmatics Barth's theology found its most sustained and compelling expression through his thirteen-volume magnum opus, the Church Dogmatics (Ger. "Kirchliche Dogmatik"). Widely regarded as one of the most important theological works of the century, if not ever, the Church Dogmatics represents the pinnacle of Barth's achievement as a theologian. Church dogmatics, which stands at over six million words and eight thousand pages in length, is one of the longest works of systematic theology ever written.[10][11][12] The Church Dogmatics address four major doctrines: Revelation, God, Creation, and Atonement or Reconciliation. Barth had initially also intended to complete his dogmatics addressing the doctrines of Redemption and eschatology, but decided not to complete the project in the later years of his life.[13] Later life After the end of the Second World War, Barth became an important voice in support both of German penitence and of reconciliation with churches abroad. Together with Hans-Joachim Iwand, he authored the Darmstadt Statement in 1947–a more concrete statement of German guilt and responsibility for the Third Reich and Second World War than the Stuttgart Declaration of Guilt of 1945. In it, he made the point that the Church's willingness to side with anti-socialist and conservative forces had led to its susceptibility for National Socialist ideology. In the context of the developing Cold War, that controversial statement was rejected by anti-Communists in the West who supported the CDU course of re-militarization, as well as by East German dissidents, who believed that it did not sufficiently depict the dangers of Communism. He was elected a Foreign Honorary Member of the American Academy of Arts and Sciences in 1950.[14] In the 1950s, Barth sympathized with the peace movement and opposed German rearmament. Karl Barth in 1956. Barth wrote a 1960 article for The Christian Century regarding the "East-West question", in which he denied any inclination toward Eastern communism and stated he did not wish to live under Communism or wish anyone to be forced to do so; he acknowledged a fundamental disagreement with most of those around him, writing: "I do not comprehend how either politics or Christianity require or even permit such a disinclination to lead to the conclusions which the West has drawn with increasing sharpness in the past 15 years. I regard anticommunism as a matter of principle an evil even greater than communism itself."[15] In 1962, Barth visited the United States and lectured at Princeton Theological Seminary, University of Chicago, Union Theological Seminary and San Francisco Theological Seminary. He was invited to be a guest at the Second Vatican Council, after which he wrote a small volume, Ad Limina Apostolorum [At the Threshold of the Apostles] (Karl Barth, a Theological Legacy, page 26). Also in 1962, Barth was featured on the cover of the April 20 issue of Time, showing that his influence reached out of academic and ecclesiastical circles and into mainstream American religious culture.[16] Theology Barth tries to recover the Doctrine of the Trinity in theology from its putative loss in liberalism. His argument follows from the idea that God is the object of God’s own self-knowledge, and revelation in the Bible means the self-unveiling to humanity of the God who cannot be discovered by humanity simply through its own intuition. Election One of the most influential and controversial features of Barth's Dogmatics was his doctrine of election (Church Dogmatics II/2). Barth's theology entails a rejection of the idea that God chose each person to either be saved or damned based on purposes of the Divine will, and it was impossible to know why God chose some and not others. Barth's doctrine of election involves a firm rejection of the notion of an eternal, hidden decree. In keeping with his Christo-centric methodology, Barth argues that to ascribe the salvation or damnation of humanity to an abstract absolute decree is to make some part of God more final and definitive than God's saving act in Jesus Christ. God's absolute decree, if one may speak of such a thing, is God's gracious decision to be for humanity in the person of Jesus Christ. Drawing from the earlier Reformed tradition, Barth retains the notion of double predestination but makes Jesus himself the object of both divine election and reprobation simultaneously; Jesus embodies both God's election of humanity and God's rejection of human sin. While some regard this revision of the doctrine of election as an improvement[17] on the Augustinian-Calvinist doctrine of the predestination of individuals, critics, namely Brunner,[18] have charged that Barth's view amounts to a soft universalism. Barth, liberals and fundamentalists Although Barth's theology rejected German Protestant liberalism, his theology has usually not found favour with those at the other end of the theological spectrum: confessionalists and fundamentalists. His doctrine of the Word of God, for instance, holds that Christ is the Word of God, and does not proceed by arguing or proclaiming that the Bible must be uniformly historically and scientifically accurate, and then establishing other theological claims on that foundation. Karl Barth's desk with painting of Matthias Grunewald’s crucifixion scene. Some fundamentalist critics have joined liberal counterparts in referring to Barth as "neo-orthodox" because, while his theology retains most or all of the tenets of their understanding of Christianity, he is seen as rejecting the belief which is a linchpin of their theological system: biblical inerrancy. Such critics believe the written text must be considered to be historically accurate and verifiable and see Barth's view as a separation of theological truth from historical truth.[19] Barth could respond by saying that the claim that the foundation of theology is biblical inerrancy is to use a foundation other than Jesus Christ, and that our understanding of Scripture's accuracy and worth can only properly emerge from consideration of what it means for it to be a true witness to the incarnate Word, Jesus. The relationship between Barth, liberalism, and fundamentalism goes far beyond the issue of inerrancy, however. From Barth's perspective, liberalism, as understood in the sense of the 19th century with Friedrich Schleiermacher and Hegel as its leading exponents and not necessarily expressed in any particular political ideology, is the divinization of human thinking. This, to him, inevitably leads one or more philosophical concepts to become the false God, thus attempting to block the true voice of the living God. This, in turn, leads to the captivity of theology by human ideology. In Barth's theology, he emphasizes again and again that human concepts of any kind, breadth or narrowness quite beside the point, can never be considered as identical to God's revelation. In this aspect, Scripture is also written human language, which bears witness to the self-revelation of God in Jesus Christ. Scripture cannot be considered as identical to God's self-revelation, which is properly only Jesus Christ. However, in his freedom and love, God truly reveals himself through human language and concepts, with a view toward their necessity in reaching fallen humanity. Thus Barth claims that Christ is truly presented in Scripture and the preaching of the church, echoing a stand expressed in his native Swiss Reformed Church's Helvetic Confession of the 16th century. He opposes any attempts to closely relate theology and philosophy. His approach in that respect is predominantly Christocentric, and is thus termed "kerygmatic," as opposed to "apologetic". Influence on Christian Ethics Among many other areas, Barth has also had a profound influence on modern Christian ethics.[20][21][22][23] He has influenced the work of ethicists such as Stanley Hauerwas, John Howard Yoder, Jacques Ellul and Oliver O'Donovan.[24][25][26] Relationship with Charlotte von Kirschbaum When Barth first met Charlotte von Kirschbaum in 1924 he had already been married for 12 years to his wife, Nelly, with whom he had also had five children.[27] In 1929, von Kirschbaum, with Barth's consent, moved into the Barth family household. This arrangement–described by one scholar as "convoluted, extremely painful for all concerned, yet not without integrity and joys"–lasted for 35 years.[28] A kind of household of three relationship developed between Barth, von Kirschbaum and Barth's wife, Nelly. The long-standing situation was not without its difficulties. "Lollo",[29] as Barth called the 13-year-younger von Kirschbaum, once wrote to Barth's sister Gertrud Lindt in 1935, where she expressed her concern about the precarious situation: "The alienation between Karl and Nelly has reached a degree which could hardly increase. This has certainly become accentuated by my existence."[30] The relationship caused great offence among many of Barth's friends, as well as his own mother.[31] Barth's children suffered from the stress of the relationship.[31] Barth and von Kirschbaum took semester break vacations together.[31] While Nelly supplied the household and the children, von Kirschbaum and Barth shared an academic relationship. Barth has fallen victim to criticism for his relationship with Charlotte von Kirschbaum. One critic has written: "Part of any realistic response to the subject of Barth and von Kirschbaum must be anger."[32] Hunsinger summarizes the influence of von Kirschbaum on Barth's work: "As his unique student, critic, researcher, adviser, collaborator, companion, assistant, spokesperson, and confidant, Charlotte von Kirschbaum was indispensable to him. He could not have been what he was, or have done what he did, without her." German stamp depicting Barth. In literature In John Updike's Roger's Version, Roger Lambert is a professor of religion. Lambert is influenced by the works of Karl Barth. That is the primary reason that he rejects his student's attempt to use computational methods to understand God. Harry Mulisch's The Discovery of Heaven makes mentions of Barth's Church Dogmatics, as does David Markson's The Last Novel. In the case of Mulisch and Markson, it is the ambitious nature of the Church Dogmatics that seems to be of significance. In the case of Updike, it is the emphasis on the idea of God as "Wholly Other" that is emphasized. In Marilynne Robinson's Gilead, the preacher John Ames reveres Barth's "Epistle to the Romans" and refers to it as his favorite book other than the Bible. Whittaker Chambers cites Barth in nearly all his books: Witness (p. 507), Cold Friday (p. 194), and Odyssey of a Friend (pp. 201, 231). Center for Barth Studies Princeton Theological Seminary, where Barth lectured in 1962, houses the Center for Barth Studies, which is dedicated to supporting scholarship related to the work of Karl Barth. The center was established in 1997 and sponsors seminars, conferences, and other events. It also holds the Karl Barth Research Collection, which contains nearly all of Barth's works in English and German, several first editions of his works, and an original handwritten manuscript by Barth.[33] Quotations Karl Barth A Wikipédiából, a szabad enciklopédia Ugrás: navigáció, keresés Karl Barth Született május 10, 1886 Basel, Svájc Meghalt december 10, 1968 (82 évesen) Basel, Svájc Foglalkozás teológus; Szerző Hagyomány vagy mozgalom református Figyelemre méltó gondolatok dialektikus teológiát Figyelemre méltó munkák Az a rómaiakhoz írt levélben; egyházi dogmatika Hatások Athanasius alexandriai, Ágoston Hippo, Kálvin János, Luther Márton, Hermann Kutter, Christoph BLUMHARDT, Franz Overbeck, Søren Kierkegaard, Friedrich Schleiermacher, Wilhelm Hermann, Hermann Cohen Ihletésű Neoorthodoxy, Barthianism, Thomas Torrance, Hans Wilhelm Frei, Eberhard Jüngel, Jacques Ellul, Dietrich Bonhoeffer, Hauerwas Stanley, John Howard Yoder Karl Barth (május 10, 1886 - December 10, 1968) (ejtsd: "Bart") egy svájci református teológus tudós akit sokan tartanak is az egyik legjelentősebb gondolkodója a 20. század XII Pius pápa jellemezte őt, mint a legfontosabb teológus Aquinói Szent Tamás óta. [1] Barth befolyása bővült jóval túlmutat az akadémiai világában a mainstream kultúra, ami neki kell a borítón az idő április 20-án, 1962. [2] Kezdve az ő tapasztalata, mint egy pásztor, aki elutasította a képzés az uralkodó liberális teológia jellemző a 19. századi európai protestantizmus. [3] Ehelyett útnak indított egy új teológiai út kezdetben úgynevezett dialektikus teológiát, köszönhetően a hangsúly az ellentmondásos jellege isteni igazság (pl. Isten kapcsolatát az emberiséggel megtestesíti mind a kegyelem és ítélet). [4] Más kritikusok említett Barth, mint az apa a neo-ortodoxia [3] - a kifejezés határozottan elutasította Barth magát. [5] A legpontosabb leírása műve lehet "a teológia a szó." [6] Barth teológiai gondolkodás hangsúlyozta Isten szuverenitását, különösen az ő értelmezése a kálvinista tana választáson. Leghíresebb művei Az ő levele a rómaiakhoz, amely egyértelműen jelölt szünetet korábbi gondolkodás, és az ő hatalmas 13 kötetes munka egyház dogmatika, amely az egyik legnagyobb munka a rendszeres teológia valaha írtak. [7] Tartalom 1 Élete és oktatás 2 Az a rómaiakhoz írt levélben 3 Barmen nyilatkozat 4 Church dogmatika 5 Később az élet 6 Teológia 6,1 Választási 7 Barth, a liberálisok és a fundamentalisták 8 hatása a keresztény etika 9 kapcsolat Charlotte von Kirschbaum 10 Az irodalomban 11 Barth Tanulmányok Központja 12 idézetek 13 Lásd még 14 Írások 14.1 A templom dogmatika angol fordításban 14,2 audió 15 Szekunder bibliográfia 16 Referenciák 17 Külső hivatkozások Korai élet és oktatás Május 10-én született, 1886-ban Basel, Svájc, Johann Friedrich "Fritz" Barth és Anna Katharina (Sartorius) Barth. Fritz Barth volt teológiai professzor és lelkész, aki nagyban befolyásolja a fia életét. Különösen Fritz Barth lenyűgözte a filozófia, különösen a következményeit Friedrich Nietzsche elméletei a szabad akarat. Barth töltötte gyermekkorát évig Bernben. 1911-1921-ben szolgált református lelkipásztor a falu Safenwil Aargau kantonban. 1913-ban feleségül vette Hoffmann Nelly, egy tehetséges hegedűművész. Volt egy lánya és négy fia, akik közül az egyik volt az újszövetségi tudós Markus Barth (október 6., 1915 - július 1-1994). Később a teológia tanára volt Göttingenben (1921-1925), Münster (1925-1930) és Bonnban (1930-1935) (Németország). Míg szolgálatot Göttingenben találkozott Charlotte von Kirschbaum, akivel hosszú ideig titkára és asszisztense, ő játszott nagy szerepet az írás az ő epikus, az egyház dogmatika. [8] El kellett hagynia Németország 1935 után nem volt hajlandó hűségesküt Adolf Hitler és visszament Svájcba és tanára lett a bázeli (1935-1962). Barth eredetileg kiképzett német protestáns liberalizmus az ilyen tanárok Wilhelm Herrmann, de ez ellen reagált teológiát idején az első világháború. Az ő reakciója volt táplált számos tényező, köztük a kötelezettségvállalás a német és a svájci vallási mozgalom, mint a környező férfiak Hermann Kutter, befolyása a környező bibliai realizmus mozgalom, mint a férfiak és Christoph Søren Kierkegaard BLUMHARDT, és a hatás a szkeptikus filozófia Franz Overbeck. A legfontosabb katalizátora volt, azonban Barth reakciója a támogatás nagy részét az ő liberális tanárok voltak a német háborús célok. Az 1914-es "Kiáltvány a kilencvenhárom német értelmiség a civilizált világ" [9] végzett az aláírás egykori tanára Adolf von Harnack. Barth hitte, hogy a tanárok már megtévesztett egy teológia, amely Isten kötődik túl szorosan a legszebb, legmélyebb kifejezések és tapasztalatait kulturált ember, azt állítva be isteni támogatja a háborút, amely hittek ben vívott alátámasztására, hogy a kultúra, a kezdeti tapasztalatok amely úgy tűnt, hogy növelje az emberek szeretetét és elkötelezettségét, hogy a kultúra. Sok korai Barth teológia lehet tekinteni, mint a teológia Friedrich Schleiermacher. Az a rómaiakhoz írt levélben Az írt kommentárjában a rómaiakhoz írt levélben (Ger. Der Römerbrief), különösen a teljesen újraírták második kiadása 1922-ben azt állította, hogy Barth az Isten, aki feltárta a Jézus keresztje kihívások és megdönti minden olyan kísérletet, szövetségre lépni Istennel az emberi kultúrák, eredmények, vagy tulajdonát. Sok teológus és egyházi történészek [ki?] Szerint ez a munka a legfontosabb teológiai értekezést, hiszen Friedrich Schleiermacher a vallás: Beszédek annak Kulturált Despisers. Az évtized után az első világháború, Barth kapcsolatba került számos más teológusok, valójában nagyon sokszínű-kilátások, aki reagált a tanáraik "liberalizmus, a mozgalom néven" dialektikus teológia "(Ger. Dialektische Theologie). A mozgalom tagjait is Rudolf Bultmann, Eduard Thurneysen, Emil Brunner, és Friedrich Gogarten. Barmen nyilatkozat 1934-ben, mint a protestáns egyház próbálta megemészteni a Harmadik Birodalommal, Barth nagyrészt felelős az írást a Barmen nyilatkozat (Ger. Barmer Erklärung), amely elutasította a befolyását a német nácizmus, azzal érvelve, hogy a kereszténység az egyház iránti hűség Isten Jézus Krisztusban kell adnia azt a lendületet és erőforrásokat, hogy ellenálljon a hatása más "-lords' mint a német Führer, Adolf Hitler. Barth mailben ezt a nyilatkozatot, hogy Hitler személyesen. Ez volt az egyik alapító dokumentumok a megvallották Egyház és Barth-ben tagjává választották a Vezető Tanács számára, az Bruderrat. Kénytelen volt lemondani az ő professzora a University of Bonn 1935-ben megtagadta esküt Hitlerhez. Barth, majd hazatért Svájcba, ahol feltételezhető, egy széken rendszeres teológia a University of Basel. Során kinevezése azt kellett válaszolni a rutin minden kérdésére svájci köztisztviselő: hogy ő támogatta a honvédelemre. Válasza ez volt: "Igen, különösen az északi határt!" 1938-ban írt egy levelet egy cseh kollégája, Josef Hromádka, amelyben kijelentette, hogy a katonák, akik harcoltak a Harmadik Birodalom szolgálatában voltak keresztény oka. Karl Barth-templom dogmatika Egyház dogmatika Barth teológia találta a leginkább tartós és meggyőző kifejezése végig a 13 kötetes opus magnum, a dogmatika Egyház (Ger. "Kirchliche Dogmatik"). Sokak szerint az egyik legfontosabb teológiai művek a század, ha nem is mindig, dogmatika az egyház képviseli a céget Barth teljesítmény, mint egy teológus. Egyház dogmatika, amely eléri a több mint hat millió szót és 8000 oldal hosszú, az egyik leghosszabb művek rendszeres teológia valaha írtak. [10] [11] [12] Az Egyház dogmatika címet négy fő tanai: Jelenések, Isten, teremtés, és engesztelés és a megbékélés állt. Barth kezdetben célja továbbá, hogy befejezze a dogmatika foglalkozik tanainak Redemption és eszkatológia, de úgy döntött, hogy nem teljes a projekt későbbi éveiben. [13] Később az élet Miután vége a második világháború, Barth lett fontos hang támogatása mindketten német bűnbánat és az egyházakkal való megbékélés külföldön. Együtt Hans-Joachim Iwand, ő a szerzője az 1947-ben Darmstadtban Nyilatkozat-egy konkrét nyilatkozatot német bűntudat és felelősség a Harmadik Birodalom és a második világháború, mint a Stuttgarti Nyilatkozat bűnösségét 1945. Abban, aki utalt arra, hogy az Egyház hajlandó oldalán anti-szocialista és a konzervatív erők már vezetett a fogékonyság a nemzeti szocialista ideológia. Keretében a fejlődő hidegháború, hogy a vitatott nyilatkozat elutasította antikommunisták Nyugaton, akik támogatták a CDU során újra militarizálása, valamint a kelet-német ellenzékiek, akik szerint nem elég ábrázolják veszélyei A kommunizmus. Őt választották meg a külföldi tiszteletbeli tagja az American Academy of Arts and Sciences 1950-ben. [14] Az 1950-es, Barth szimpatizált a békemozgalom és ellenezte a német újrafegyverkezés. Karl Barth 1956-ban. Barth 1960 cikket írt a The Christian Century kapcsolatban "Kelet-Nyugat kérdés", amelyben tagadta, hogy a kommunizmus kelet felé dőlés, és kijelentette, ő nem kíván élni a kommunizmusban, vagy szeretné, hogy bárki is kényszerítette erre, ő elismerte a alapvető nézeteltérés a legtöbb körülötte élők, írásban: "Nem tudom felfogni, hogy sem a politika, vagy a kereszténység, sőt szükségessé teszi lehetővé egy ilyen ellenszenv vezet milyen következtetéseket vont a Nyugat egyre élességgel az elmúlt 15 évben. tartom antikommunizmus mivel elvileg egy gonosz még nagyobb, mint maga a kommunizmus. "[15] 1962-ben, Barth meglátogatta az Egyesült Államok és előadást tartott a Princeton Rabbiképző, a Chicagói Egyetem, a Union Teológiai Szeminárium és San Francisco Teológián. Úgy hívták, hogy egy vendég a Második Vatikáni Zsinat, amely után írt egy kis térfogatú, ad limina Apostolorum [küszöbén az apostolok] (Karl Barth, a Teológiai Legacy, 26. oldal). Szintén 1962-ben, Barth volt a borítón az április 20. Idő kérdése, mutatja, hogy az ő befolyása kinyújtotta a tudományos és egyházi körök és a mainstream amerikai vallásos kultúra. [16] Teológia Barth megpróbálja helyreállítani a Tan a Szentháromság teológiai annak vélt veszteség liberalizmus. Ő az érvelés következik az elképzelést, hogy Isten a tárgya Isten saját önismeret, és a kijelentés a Bibliában: az ön-leleplező, hogy az emberiség az Isten, aki nem fedezte fel az emberiség egyszerűen a saját intuíció. Választás Az egyik legnagyobb hatású és legellentmondásosabb jellemzői Barth volt dogmatika tanítása választáson (egyházi dogmatika II / 2). Barth teológia jár elutasítja a gondolatot, hogy Isten választotta ki minden egyes személy vagy elmenthetők, vagy átkozott alapuló alkalmazásában az isteni akarat, és lehetetlen volt tudni, hogy Isten miért választotta, és nem valami más. Barth tana választási jár egy cég elutasítását fogalma örök, rejtett rendeletben határozza meg. Összhangban a Christo-központú módszertan, Barth szerint tulajdonítani az üdvösségre vagy kárhozatra az emberiség egy absztrakt abszolút rendelet lényege, hogy egy részét az Isten végső és végleges nagyobb, mint Isten üdvözítő cselekmény Jézus Krisztusban. Isten abszolút rendelet, ha lehet beszélni egy ilyen dolog, Isten kegyes döntést, hogy az emberiség a Jézus Krisztus személyében. Rajz a korábbi református hagyomány, Barth megtartja a fogalom kettős eleve elrendelés, hanem maga Jézus teszi a tárgyat egyaránt isteni választás és kárhoztatás egyszerre, Jézus megtestesíti mind Isten megválasztása az emberiség és Isten elutasítása az emberi bűn. Míg néhány tekintetben a felülvizsgálat a tan, mint választási javulása [17] az ágostoni-kálvinista predesztináció tana az egyének, kritikusok, nevezetesen Brunner, [18] azzal vádolta, hogy Barth felfogása, hogy egy puha univerzalizmus. Barth, a liberálisok és a fundamentalisták Bár Barth teológia elutasította a német protestáns liberalizmus, a teológia általában nem talált kedvező azokkal másik végén a teológiai spektrum: confessionalists és a fundamentalisták. Az ő tanítása Isten Igéjét, például, azt tartja, hogy Krisztus az Isten Igéje, és nem jár, vagy azzal érvelve, hirdetve, hogy a Biblia egységesen kell történelmileg és tudományosan pontos, majd létre más teológiai állítások, hogy az alapítvány. Karl Barth íróasztal festmény Mátyás Grunewald feszítésének jelenetet. Egyes fundamentalista kritikusok csatlakoztak a liberális társaik hivatkozva Barth a "neo-ortodox", mert miközben megtartja a teológia nagy részét vagy egészét a tanait, hogy megértsék a kereszténységet, úgy tekintik, amely elutasította a hit egyik sarokköve a teológiai rendszer : bibliai tévedhetetlenség. Ezek a kritikusok szerint az írott szöveget kell tekinteni, hogy történelmileg pontos és ellenőrizhető és lásd Barth szerint a szétválasztás a teológiai igazságot a történelmi igazság. [19] Barth tudott válaszolni, mondván, hogy az állítás, hogy az alapítvány a teológia a bibliai tévedhetetlenség, hogy használjon egy alapítvány más, mint Jézus Krisztust, és hogy megértsük a Szentírás pontosságát és érdemes is csak megfelelően jelennek meg a megfontolásból, hogy mit jelent az, hogy legyen igazi tanú a megtestesült Ige, Jézus. Közötti kapcsolat Barth, a liberalizmus, és a fundamentalizmus túlmutat a tévedhetetlenség kérdése azonban. Barth-tól szemszögéből, a liberalizmus, mint értelmezni a 19. századi Friedrich Schleiermacher és Hegel, mint a vezető művelői és nem feltétlenül fejezik ki egy adott politikai ideológia, a divinization az emberi gondolkodás. Ez neki, elkerülhetetlenül vezet egy vagy több filozófiai fogalmak válnak a hamis Isten, így próbálja megakadályozni az igazi hangját, az élő Isten. Ez viszont azt eredményezi, hogy a fogságból a teológia az emberi ideológia. A Barth teológia, ő újra és újra hangsúlyozza, hogy az emberi fogalmak bármilyen, szélessége vagy szűkössége mellett pont elég, soha nem tekinthető azonosnak, hogy Isten kinyilatkoztatása. Ebből a szempontból a Szentírás is írt az emberi nyelv, ami tanúsítja, hogy az ön-kinyilatkoztatása Isten Jézus Krisztusban. A Szentírás nem tekinthető azonosnak az Isten ön-kinyilatkoztatását, ami megfelelően csak Jézus Krisztus. Azonban az ő szabadság és a szeretet, Isten kinyilatkoztatja magát a valóban emberi nyelv és a fogalmak, azzal a céllal felé szükségességük elérésében bukott emberiség. Barth tehát azt állítja, hogy Krisztus valóban be a Szentírás és az igehirdetés az egyház, visszhangozva a stand kifejezett szülőhazájában svájci református egyház helvét hitvallás a 16. században. Ő ellenez minden olyan kísérletet, hogy szorosan kapcsolódnak a teológia és a filozófia. Szemlélete e tekintetben túlnyomórészt Christocentric, és ezért nevezik "kerygmatic," szemben a "bocsánatkérő". Hatása a keresztény etika A sok más területen, Barth is nagy hatással volt a modern keresztény etika. [20] [21] [22] [23] Ő befolyásolta a munkáját, mint ethicists Hauerwas Stanley, John Howard Yoder, Jacques Ellul és Oliver O "Donovan. [24] [25] [26] Kapcsolat Charlotte von Kirschbaum Amikor Barth találkozott először Charlotte von Kirschbaum 1924-ben már házasok, 12 éve a felesége, Nelly, akivel szintén öt gyereke. [27] 1929-ben, von Kirschbaum, a Barth beleegyezésével, beköltöztünk a Barth család háztartásban. Ez az elrendezés, írja le az egyik tudós a "nyakatekert, rendkívül fájdalmas minden érintett, de nem anélkül, hogy integritását és örömei"-ig tartott 35 évig. [28] Egyfajta háztartási három ápolt között Barth von Barth Kirschbaum és felesége, Nelly. A hosszú ideje fennálló helyzet nem nélkülözi a nehézségeket. "Lollo", [29], mint Barth néven a 13 éves ifjabb von Kirschbaum, írta egyszer, hogy Barth húga Gertrud Lindt 1935-ben, ahol fejezte ki aggodalmát a bizonytalan helyzetet: "Az elidegenedés között Karl és Nelly területén jutott olyan fokra, amely alig emelkedik. Ez természetesen vált hangsúlyossá létem." [30] A kapcsolat okozott nagy bűncselekmény sok közül Barth barátai, valamint a saját édesanyja. [31] Barth gyermekei szenvedett a stresszt a kapcsolatot. [31] Barth és von Kirschbaum vette félév szünet vakáció együtt. [31] Míg Nelly mellékelt a háztartás és a gyerekek, és Barth von Kirschbaum megosztott akadémiai kapcsolatot. Barth esett áldozatul a kritika az ő kapcsolata Charlotte von Kirschbaum. Egyik kritikusa írta: "egy része reális választ tárgyát Barth és von Kirschbaum legyen harag." [32] Hunsinger összefoglalja a hatása von Kirschbaum a Barth munkáját: "Ahogy ő egyedi hallgató, kritikus, kutató, tanácsadó, munkatársa, társ, asszisztens, szóvivője, és bizalmasa, Charlotte von Kirschbaum nélkülözhetetlen volt neki. Nem tudta volna, mi volt, vagy azt tették, amit csinált, nélküle. " Német ábrázoló bélyeg Barth. Az irodalomban John Updike a Roger verziója, Roger Lambert professzor a vallás. Lambert befolyásolja a munkálatokat Karl Barth. Ez az elsődleges oka annak, hogy elutasítja a hallgató megpróbálja használni számítási módszereket, hogy megértsük Istent. Harry Mulisch The Discovery of Heaven tesz említést az egyházi dogmatika Barth, akárcsak David Markson ez az utolsó regény. Abban az esetben, Mulisch és Markson, ez az ambiciózus jellege dogmatika az egyház úgy tűnik, hogy a jelentősége. Abban az esetben, Updike, hogy a hangsúlyt az ötlet az Isten "egészen más", hogy van a hangsúly. A Marilynne Robinson Gilead, a prédikátor John Barth Ames mélyen tiszteli "a rómaiakhoz írt levélben", és utal rá, mint a kedvenc könyve más, mint a Biblia. Whittaker Chambers CITES Barth szinte minden könyvét: Witness (p. 507), Hideg péntek (p. 194), és az Odyssey egy barátja (pp. 201, 231). Barth Tanulmányok Központja Princeton Teológiai Szeminárium, ahol előadásokat Barth 1962-ben ad otthont a Center for Studies Barth, amely elkötelezetten támogatja ösztöndíjjal kapcsolatos munkáját Karl Barth. A központ 1997-ben alakult és a szponzorok szemináriumok, konferenciák és egyéb rendezvények. Azt is tart a Karl Barth Research gyűjtemény, mely tartalmazza szinte az összes Barth műveinek angol és német nyelven, több első kiadása műve, és egy eredeti, kézzel írt kézirata Barth. [33]