Domonkos rend küldetése

http://www.freeweb.hu/domonkosok/index.php?option=com_content&task=view&id=15&Itemid=64

Domonkos küldetés

"Krisztus szeretete sürget minket, mivel így gondoljuk, hogy ha egy meghalt valamennyiért, akkor valamennyien meghaltak és valamennyiért meghalt Krisztus, hogy azok is akik élnek, már ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt." (2 Kor. 5, 14-16)

Ez kell, hogy sürgessen minden keresztényt, hiszen megtapasztaltuk és megértettük azt, hogy Krisztus mindegyikünkért meghalt és így ettől kezdve az életünk már nem a miénk. Halálával mintegy "megvett" magának bennünket. Lehetetlen, hogy ekkora áldozatot az ember valamiképpen ne akarna viszonozni. A kérdés már csak az, hogy mennyire leszünk képesek arra, hogy ne magunknak éljünk, hanem Neki.

Hogyan lehet Jézus Krisztus által Istennek élni a mi világunkban?
Szent Domonkos és az ő testvérei sajátos, egyedi módon próbálják mindezt megmutatni és megvalósítani. Domonkos példája, aki rendünket igazgatja, azt mutatja, hogy Krisztusért élni azt jelenti, hogy azokért élünk, akikért Jézus meghalt, akikért az életét adta, csak még nem ismerik, még nem hallottak Róla, vagy nem hallottak Róla elégségesen.

Rendünknek, ennek a nagy családnak a küldetése nem az, hogy a jó embereknek, a jó Istenről jókat mondjunk, templomunk biztonságában, hanem az, hogy azoknak akik még nem hallották, akár saját hibájukból, de leginkább önhibájukon kívül, hogy mit is jelent az, hogy ők élnek, hogy gyermekei az Istennek, hogy csodálatos kincs birtokosai. Aki bennünk él - maga Jézus - Őt kell tovább adnunk, a Vele való találkozást, hogy minderre rádöbbenjenek.
Hogyan lehet Jézus Krisztus által Istennek élni a mi világunkban?
Szent Domonkos és testvérei sajátos, egyedi módon próbálják mindezt megmutatni és megvalósítani. Domonkos példája, aki rendünket és a magyar tartományt igazgatja immár 788 éve, azt mutatja, hogy Krisztusért élni azt jelenti, hogy azokért élünk, akikért Jézus meghalt, akikért az életét adta, csak még nem ismerik, még nem hallottak Róla, vagy nem hallottak Róla elégségesen.

Rendünknek, ennek a nagy családnak, nem az a küldetése, hogy jó embereknek a jó Istenről jókat mondjunk, templomuk biztonságában, hanem az, hogy azoknak akik még nem hallották, akár saját hibájukból, de leginkább önhibájukon kívül, hogy mit is jelent az, hogy ők élnek, hogy gyermekei az Istennek, hogy csodálatos kincs birtokosai. Aki bennük él - maga Jézus - Őt kell tovább adnunk, a Vele való találkozást, hogy minderre rádöbbenjenek.

A Rend jelmondatában ott szerepel a "veritas" – igazság. Az igazság azonban nem egy elvont tanítás, hanem az Igazság egy személy, Jézus Krisztus, akiről természetesen megfelelően kell gondolkodni. Hiszen ha valakiről helytelenül gondolkodom, ha nem azt gondolom róla, mint aki ő valójában, akkor nem őróla gondolkodom, akkor tévedek vele kapcsolatban. Azaz Krisztus megismeréséhez hozzá tartozik az is, hogy megpróbálom megtanulni, megérteni, hogy ő kicsoda, de elsősorban egy személyes tapasztalatnak, személyes ismeretnek kell az előtérben állnia.

Ezt nevezzük kontemplációnak, szemlélődésnek.

Szent Domonkos életforma szintjén űzi az evangélium-hirdetést, nem pusztán egy teóriát, elméletet hirdet, hanem életmódot él, amelyik aztán lecsapódik egy meghatározott teóriában is. Így a Rend, az evangéliumból következő teológiát hirdet és védelmez.

A domonkos gyakorlat azt jelenti, hogy egy meghatározott közösségi életformában, az imádság, a munka, a tanulás, az igehirdetés harmóniájában élve próbáljuk megmutatni, meghirdetni Jézust, az Isten kinyilatkoztatását.

Ahhoz pedig, hogy hirdetni tudjuk az Evangéliumot fölkészültség szükséges, hiszen Krisztust mindig az adott kor nyelvén, az adott kultúrának megfelelően kell hirdetni, és mindig arra kell tekintettel lennünk, akinek az Evangéliumot hirdetjük, mint ahogy Jézus is máshogy beszélt a házasságtörő asszonyhoz, a farizeusokhoz, a tanítványokhoz és máshogyan beszélt a tömeghez. Az evangéliumot mindig úgy kell megfogalmaznunk, hogy az a konkrét ember számára jelentsen örömet, a konkrét embert szabadítsa föl, hiszen a szabadság meghirdetésének igazodni kell az adott helyzetben lévő emberhez.

Ezért akart Szent Domonkos Magyarországra jönni, hogy hirdesse az Evangéliumot a kunoknak. Azoknak, akik félnomád népességként kerültek be a keresztény Európa testébe és itt, az Evangéliummal találkozva elutasították azt, mert nem megfelelően hirdették nekik. Szent Domonkos szenvedélyes kérdése az volt, hogyan lehetne az ő számukra Krisztus örömhírét megfogalmazni úgy, hogy ők is megértsék és el tudják fogadni. A legtöbb ember nem gonosz, nem gonoszságból utasítja vissza Krisztust, hanem azért, mert nem megfelelően hirdetik neki.

Hogyan lehet megfelelően hirdetni Őt?
Ehhez tanulás, az Igében való elmélyülés, az ember ismerete szükséges. Így a Domonkos rend nagyban elkötelezett a teológia művelése iránt. Nem azért, mintha a teológia önmagában érték lenne, hanem mindig azért, hogy az Isten ismeretéből egy olyan korszerű igehirdetés szülessen, amely képes arra, hogy az adott kor problémáira Krisztusban találja meg a választ és Krisztus által találja meg a megoldást.

A Domonkos rend elkötelezett a kor társadalmi problémái, szociális, politikai, gazdasági kérdései iránt is, hiszen tudjuk azt, hogy a konkrét ember benne él egy adott társadalomban, egy nagyobb közösségben, amely nagyobb közösség problémái akadályozzák vagy nehezítik az Isten felé való közeledését. Úgy, ahogyan Jézus magvetőről szóló példabeszédében mondja, hogy a megélhetés, a csalóka gazdagság elfojtja az igét a szívünkben. Tehát a Rend mindig a konkrét embert akarja megszólítani, a konkrét élethelyzetben.

Kérdés az, hogy ma Magyarországon, mi lehet ennek a közösségnek a küldetése?
Úgy látszik, a magyar társadalom egyes rétegei már megtalálták az igehirdetőiket, hiszen azokhoz, akik ismerik Jézus Krisztust már sokan vannak küldve az Egyházból. Gondoljunk arra, hogy ma Hazánkban több rend és közösség foglalkozik az értelmiséggel vagy a fogyatékosokkal. Vannak olyan közösségek, amelyek a falvak evangelizálásában, illetve az evangéliumban való megtartásában tevékenykednek, de úgy tűnik, hogy az úgynevezett réteg-pasztoráció perifériái nincsenek még megcélozva az evangélium által. Olyanokra gondolunk, mint a cigányság, akik itt élnek Európában úgy, mint ahogy a kunok éltek annak idején Magyarországon, gyakorlatilag egy sajátos hitvilággal, erkölcsiséggel, de mindenképpen a keresztény Európától, a keresztény Magyarországtól idegen életformával. Nem tudnak beilleszkedni ebbe a társadalomba és így természetesen a periférikus helyzetük, a hittel szemben, a kereszténységgel szemben is elutasítóvá, de legalábbis gyanakvóvá teszi őket. Az ő nyelvükön, az ő kultúrájukban hogyan lehetne az egyetemes Krisztust meghirdetni? Jézus követelménye, de egyben ajándéka is, hogy tanítvánnyá tegyünk minden népet.

Másrészről úgy tűnik, hogy a munkásság Magyarországon sohasem volt az Egyházé, és ma sem az. Nincsenek olyanok, akik érdemben tudnának közösségi szinten a munkássággal foglalkozni. Nem véletlen, hogy a Domonkos rend volt az, amelyik annak idején a munkás-papi mozgalmat Franciaországban elkezdte. Ez azt jelentette, hogy a munkások között éltek, és ott helyben, osztozva a sorsukban, az életükben, hirdették az Evangéliumot. Akkoriban ezt még közösség nélkül gondolták el. Most itt van az alkalmas idő, hogy egy egész közösség vállalja a margóra szorultak szolgálatát.

Fontos lenne a fölkészült párbeszéd más vallásokkal. Elsősorban a hozzánk hitünkben legközelebb álló testvéreinkre gondolunk. Ezek pedig a keleti egyházak, amelyekkel a szentségi közösség már megvalósult, és mégis ez a közösség még nem élő, nem eleven. Valószínűleg azért, mert nem teljesen, illetve egyáltalán nem ismerjük a keleti teológia mélységeit, és probléma fölvetéseit. Nincs közös nyelvünk. Ezért kellene egy olyan közösség, amelyik vállalná ezt a párbeszédet, ami megvalósulhatna az imádság és a teológia szintjén.

Európa számára, és az egyetemes Egyház számára az iszlám világ kihívása sem lehet közömbös.
Nekünk, akik Jézus Krisztusban megismertük az Utat, az Igazságot és az Életet, felelősségünk és szolgálatunk van az idősebb testvérrel, a zsidósággal szemben is.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is felhívta rá a figyelmünket, Hazánkban egyfajta újpogányság van terjedőben, mely veszélyesen keveri a különböző vallási elemeket és könnyen megtéveszti a magyarságukat megélni kívánó híveket. Ahogy a Szent Domonkos idejében terjedő eretnekmozgalmak, úgy ez a fajta "ősmagyar szinkretizmus" is kikényszeríti a határozott fellépést az Egyház részéről.

Az a szenvedély mozgatja a Rend tagjait, illetve az lenne az ideál, hogy Jézus Krisztus és a Hozzá tartozók szolgálatán keresztül legyünk elevenné. Márpedig Krisztus tanítása szerint Ő mindenkiért meghalt, tehát mindenkinek mindenévé kell lennünk, hiszen az idők jele szerint az Evangéliumot még nem hirdetik, nem hirdetjük elégségesen.

A Rend testvéri közösséget alkot. Az összetartozást az egyet akarás teremti meg, annak erejében, aki az egész testet élteti. Így tehát nem barátságról, nem baráti társaságról van szó, hanem közöset akaró, Krisztus ügyét előmozdítani akarók közösségéről.
Legfőbb vágyunk a korszerű, modern igehirdetés, amely mégis megőrzi a kapcsolatait a gyökerekkel. Ez szolgálná Hazánk javát is, amelynek szolgálata szintén Isten adta hivatása a Rendnek, nemcsak az elmúlt századokban, hanem ma is, a nagy sorsforduló idején.

Így tehát akkor amikor elétek, önök elé lépünk a Rend arculatának bemutatásával, az a célunk, hogy olyan embereket hívjunk, akik megértették, hogy Egy már meghalt értünk, és ezért mi mindnyájan meghaltunk és már nem élhetünk önmagunknak. Olyanokat hívunk, akik hajlandók hatalmas szenvedéllyel élni, hiszen ahogyan a Szentírás mondja - legyetek tüzes lelkűek, mert Krisztusnak szolgáltok.
Ezt a tüzes lelkűséget, ezt a felkészültséget, az állandó megújulás készségét várjuk mindazoktól, akik közösségünkhöz szeretnének csatlakozni.

A Rend múltja biztosíték lehet azoknak, akik valami nagyszerűt akarnak Istenért. Krisztus állandóan megújulni képes, eleven Egyházat, testet gondolt el és akart, így a test állandóan újjászületik, és ennek bárki eszköze lehet, hiszen "Isten tud a kövekből is fiakat teremteni".

Rend
Üdvözlünk
Hírek
Történet
Küldetés
Hivatás
Szentek
Rendházak
Kapcsolat
Intézmények
Domonkos Gyűjtemény
II. János Pál Intézet
Tanítvány
Lektorium
Libellus
Imádság
Elmélkedések
Tanulmányok
Linkgyűjtemény
Képgaléria
Események



Szent Domonkos Rend (c) 2008