Szent Domonkos

Szent Domonkos
Ez a lap egy ellenőrzött változatarészletek megjelenítése/elrejtése
[bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fra Angelico 15. századi freskójának részlete

Szent Domonkos (született Domingo de Guzmán; Caleruega, 1170–1175 k. – Bologna, 1221. augusztus 6.) középkori római katolikus prédikátor, a Domonkos-rend megalapítója és névadója volt. 1234-ben kanonizálta IX. Gergely pápa.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]

1 Életútja a rendalapítás előtt
2 Térítőmunka és rendalapítás
3 Szervezőmunka
4 Domonkos, a szent
5 Külső hivatkozások

Életútja a rendalapítás előtt [szerkesztés]
Domonkos első ismert ábrázolása a bolognai Szent Domonkos bazilikában (ismeretlen alkotó, 14. század)

A kasztíliai Caleruegában született, a tudósítások szerint módos családban. Nevét a Kasztíliában nagyon tisztelt Silosi Szent Domonkos után kapta. Szülei, Félix de Guzmán és Juana de Aza, illetve papi rangot viselő nagybátyja nevelték jómódban. Családja igen kegyes volt: Antonio nevű fivére világi papként, Manés nevű fivére és két unokaöccse domonkosként halt meg. (Manést és édesanyjukat később boldoggá avatták.) Domonkos Palencia iskolájában végezte igen eredményesen tanulmányait. Egy éhínség alkalmával állítólag minden vagyonát szétosztotta a szegények között, még értékes kéziratait is.

1196-ban belépett az osmai székesegyház kanonokjai közé, és 1201. január 13-án a káptalan alperjelévé tették. 1203–1204 és 1204–1205 között két diplomáciai küldetésen vett részt, melyek keretében VIII. Alfonz kasztíliai király trónörököse, Ferdinánd számára kértek feleséget Dániából, ám mire elvitték volna a menyasszonyt, az meghalt. Domonkos a küldetésen Acebói Diego, az osmai püspök kísérője volt, és miközben átutaztak Dél-Franciaországon, szembesültek az albigens eretnekség elterjedtségével. 1206-ban hazatérésük előtt Rómába utaztak, ahol Domonkos kérte III. Incét, hogy engedje keletre a kunokat téríteni. Az egyházfő erre nem adott engedélyt, viszont Domonkos kiválóan kamatoztathatta prédikátori képességeit a hazafelé vezető úton.
Térítőmunka és rendalapítás [szerkesztés]

Domonkos 1206–1215 között az albigensek között maradt prédikálni Languedoc-ban és Toulouse vidékén Fulco püspök támogatásával. Diego, az osmai püspök egy ideig vele maradt, mindenben támogatva munkáját, ám végül teendői visszaszólították székhelyére, ahol még 1206-ban meghalt. Ugyanez év december 17-én a pápa jóváhagyta missziós módszerüket, mely az addigi egyházi kísérletekkel szemben arra épült, hogy maguk a prédikátorok krisztusi szegénységben ténykedtek. Sikerüket jól jelzi, hogy alig tíz nap múlva, december 27-én egy prouille-i női közösség kérte fel Domonkost arra, hogy segítsen megszervezni az életüket. Domonkos egy ágostonos regula alapján álló kolostorrá szervezte a prouille-i társaságot.

Az albigens keresztes háború idején a hadjárat katonai vezetőjének, Simon de Montfortnak lett első számú segítője. Vezette az eretnekek feletti bíráskodást, amelynek keretében mindazon katharokat, akik nem voltak hajlandóak áttérni, máglyahalálra ítélték mint megátalkodottakat és visszaesőket, vagyonukat pedig elkobozták (egy 1184-es és egy 1199-es kánonjogi határozat alapján). Vezető szerepét Montfort-hoz fűződő bensőséges baráti kapcsolata mutatja. Montfort 1214-ben Domonkosnak adományozta egy elfoglalt város bevételeit, Domonkos keresztelte Montfort leányát, valamint eskető pap volt Montfort legidősebb fia és a francia uralkodó egyik unokája esküvőjén. Ugyanebben az évben Toulouse polgárai három házat adományoztak Domonkosnak, ezekben alakult meg később a Domonkos-rend, mivel az eredetileg kiszemelt városban, Carcassone-ban ellenséges érzülettel viseltettek iránta a polgárok.

1213-ben Carcassone püspökének segédjeként tevékenykedett. Térítőmunkája során Fulco püspök plébániához juttatta, hogy fenntarthassa magát, és az 1215. április 19-én megalakuló első prédikátorközösséget is ő hagyta jóvá. Bár a IV. lateráni zsinat abban az évben megtiltotta az új rendek alapítását, III. Ince pápa kivételt tett Domonkos prédikátorai esetében, és felajánlotta nekik a regulaválasztás lehetőségét. Domonkos és a fráterek Hippói Szent Ágoston szabályzata mellett döntöttek 1216-ban.
Pedro Berruguete: Szent Domonkos egy autodafén elnököl (1475). Bár később a domonkosok irányították az inkvizíciót, a rendalapító ilyen tevékenységben nem vehetett részt, mivel az inkvizítori tisztséget először 1231-ben vezették be.

Domingo de Guzmán eretneküldöző tevékenységét az általa alapított rend szerzetesei folytatták, s tették ezt olyan eredményességgel, hogy 1227-ben a Laterán a domonkosokat kifejezetten ezzel a feladattal bízta meg. E folyamat tekinthető az inkvizíció kialakulásában az utolsó lépcsőfokként.

A hithirdetők már III. Honoriustól, Ince utódától kérték és kapták jóváhagyásukat. Először 1216. december 22-én az ágostonos regula által szabályozott életvitelt, 1217. január 21-én pedig a prédikációs tevékenységet hagyta jóvá. Ezzel megszületett az Ordo Fratrum Praedicatorum (O.P.), azaz a Prédikátor Testvérek Rendje, közismert nevén a domonkosok szerzetesi közössége.
Szervezőmunka [szerkesztés]

Domonkos hátralevő idejét utazásokkal és a rendje megszervezésével töltötte. 1218-ban még Assisi Szent Ferenccel is találkozott, bár esetleges megbeszélésükről közelebbit nem tudunk. 1219-ben Toulouse-ban, Párizsban és Bologna városában tett látogatást. Ez utóbbiban tartották meg 1220 májusában a Domonkos-rend első nagykáptalanját, ahol elfogadták koldulórendi alkotmányukat. Ezt követően pápai megbízást teljesítve Róma városába utazott, megreformálta a városi apácaközösségeket, és 1221. február 28-án megalapította az ezeket egybegyűjtő, Szent Sixtusról (San Sisto) elnevezett zárdát.

1221 májusában megtartották a II. nagykáptalant Bolognában, majd ezt követően Domonkos észak-itáliai prédikálóutat tett. Augusztus 6-án Bolognában érte a halál. Rendházában temették el. Rendje élén a prédikátor testvérek történetének kezdeteit – így részben az ő életét is – írásba foglaló, Párizsban megismert Szászországi Boldog Jordán követte.
Domonkos, a szent [szerkesztés]

Domonkost 1234. július 3-án avatta szentté korábbi barátja, IX. Gergely pápa. A források szerint számos csoda kötődött hozzá mind életében, mind halála után: nyelveken szólt, kenyeret szaporított, holtakat támasztott fel, betegeket gyógyított. A hagyomány szerint a gonosz többször is megkísértette, de Domonkos mindannyiszor meghátrálásra kényszerítette.

Ünnepét augusztus 8-án tartja a katolikus egyház. Rendszerint a domonkosok fehér öltözetében (habitus) és fekete köpenyében (cappa) ábrázolják, melyet csillagok díszítenek; feje körül aureola, kezében könyv látható (~Máté evangéliuma). Szent Domonkos (spanyolul Santo Domingo) nevét számos település őrzi, elsősorban Latin-Amerika és a Fülöp-szigetek területén, ezek közül a Dominikai Köztársaság fővárosa a legjelentősebb. Gyakran Hispaniola szigetét is Santo Domingo névvel illetik. Domonkos a Dominikai Köztársaság és a csillagászok védőszentje.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Domonkos témájú médiaállományokat.

Katolikus.hu
Az O.P. központi honlapjának történeti szekciója (angol)