karthauziak szerzetesrend

http://lexikon.katolikus.hu/K/karthauziak.html

Karthauziak (lat. Ordo Cartusiensis, OCarth): szemlélődő, remete, férfi szerzetesrend. - Nevük a Grenoble-tól (Fro.) É-ra, kb. 15 km-re lévő Cartusia/Cartusium (fr. Chartreuse, ol. Certosa, ném. Kartause) nevű völgytől származik. Ide vonult vissza 1084: a ~ alapítója, (Szt) Brunó és 6 társa. Szigorú remeteéletet kezdtek, egyelőre rendalapítás szándéka nélkül. 1089 k. Brunót II. Orbán p. (ur. 1088-99) maga mellé vette tanácsadónak. Innen Brunó 1091: La Torre (Calabria) vadonába ment, ahol megalapította a 2. (Santa Maria del'Eremo) remeteséget (1193-1513: ciszt. monostor). A 3. remeteséget 1115: alapították Portes-ban Chartreuse mintájára, majd 1200-ig 14 ffi, 2 női mon-t (1147: Prébayon, 1188: Bertaud) alapítottak (→karthauzi apácák). - A r-et 1176. IX. 2: hagyta jóvá III. Sándor p. (ur. 1159-81). A 15. sz. végéig 230 ffi, 17 női mon. alakult. A 15-16. sz: Cseho-ban a →huszitáktól, Mo-on a törököktől, Ny-Eu-ban a →reformációtól és a vallásháborúktól szenvedtek, sok szerz. lett vt. A 18. sz: a sp. és szicíliai mon-okat áll. rendelettel elszakították az anyaktortól, Chartreuse-től. Au-ban, Velencében, Toszkanában, Mo-on II. József (ur. 1780-90) egyházellenes reformjai és a →francia forradalom pusztította el ktoraikat. Egyedül a port. La Part Dieu mon-a maradt meg. - 1816: helyreállították az anyaktort, mely megkezdte az itáliai, fr., svájci és sp. mon-ok visszavásárlását és benépesítését. 1901: Fro-ban törv-nyel tiltották be a r-et; az anyaktorral együtt 9 ffi és 3 női közösséget oszlattak föl. A Grande Chartreuse-be a szerz-ek 1940: térhettek vissza. A II. vh. után Trisulti, Pavia, Firenze, Pisa és Mougères mon-a jelentkezők hiányában föloszlott. - Szt Brunó nem írt regulát. A Grande Chartreuse 5. priorja, Guigo (1083-1136) 1121-28: állította össze Consuetudines Cartusiae c. az első, azóta lényegében változatlan szabályzatot. A II. Vat. Zsin. után átd. statútumokat VI. Pál p. (ur. 1963-78) 1975: erősítette meg. 1975: Ange Helly, aki 40 é. töltött remeteként, s volt prior is, 3 tanítványával Parisot-ban (Fro., Albi mellett) külön közösséget alapított, szorosan követve Szt Brunó életformáját. A ~ Szűz Mária Mennybevételéről és Szt Brunóról nev. Betlehemi Kis Testvérek és Nővérek Társasága 1951: indult női, ill. 1976: indult ffi ága 1998. X. 6: pápai jogú intézmény lett.

- Életformájuk. Az első ~ a 3-4. sz. egyiptomi remetékhez hasonlóan éltek. Különálló házikókban, teljes csöndben elmélkedtek, imádkoztak, s főként kódexeket másoltak. Hétköznapokon a harangszóra egyedül elimádkozták a zsolozsma hórái közül a primát, a kishórákat és a kompletóriumot. A matutinumot és a vesperást a tp-ban közösen végezték. Vasár- és ünnepnapokon (a 11. sz. naptár szerint 107 alkalommal) a teljes zsolozsmát a tp-ban énekelték, részt vettek szentmisén, és 2x együtt étkeztek. Később naponta volt konventmiséjük. - Lelkiségük sajátossága a „lélek szüzessége”, ami föltételezi a szív teljes tisztaságát, azaz minden teremtménytől való elszakadását. Vezérmotívumuk: Deus solus quaeratur in perfecta solitudine, 'egyedül Istent keressék a tökéletes magányban'. A remetei magányt és a →benedeki regulát követő koinobita életforma ötvözésével a →kamalduliakhoz hasonló életet élnek. Lényeges a K-i hagyományból átvett hészükia, a lélek nyugalma (→hészükiazmus). Ennek fő eszközei a cella magánya, ami az egész ember, az engedelmesség, ami az értelem és az akarat, s a böjt és a virrasztás, ami az érzékek szigorú megtagadása. - Az énekelt matutinum és laudes kb. éjféltől 2-3 óráig tart naponta. Gregorián énekkészletük a monasztikus rendekéhez képest kisebb, egyszerűbb. Egy-egy mon-ban ált. 13 remete élt. Ez önmagában megnehezítette volna a lit-ban a polifón és a hangszeres zenét, amit az ált. kápt. be is tiltott. A szentmisét a 9. sz: született saját szert-sal végzik. A papok házikójuk oltáránál miséznek, vasár- és ünnepnapokon koncelebrálnak. - Címerük földgolyón álló kereszt, melyet az első 7 remetére emlékeztető 7 csillag vesz körül félkörben, alatta a földgolyót a Stat crux dum volvitur orbis ('a Kereszt áll, miközben forog a Föld') jelmondat övezi. - Szervezetük. A legfelső hatalom birtokosa kezdettől az egyetemes kápt., melyet 1155-től a fr. forr-ig a Grande Chartreuse-ben minden évben megtartottak. A Grande Chartreuse priorja az egész r. ált. elöljárója. Amint az egyetemes kápt. összeül, minden priornak kérnie kell a fölmentését. A fő elöljáró mellett csak egy titkár van. A rtagok egyik házból a másikba áthelyezhetők. A sűrűn megtartott és nagyon szigorú ált. kápt-nak köszönhetően a ~ r-je tört-e folyamán nem szorult reformra. Már IV. Sándor p. (ur. 1254-61) 1257: megállapította: „Cartusia nunquam reformata, quia nunquam deformata” ('a ~ soha nem szorultak reformra, mert soha nem deformálódtak'). A ~ családját az atyák (papok és papságra készülők), a laikus munkástestvérek (conversi), a harmadrendieknek megfelelő donati és az apácák alkotják. A „conversi” a magányban folytatott szemlélődés mellett munkájukkal biztosítják az atyák életét, s tartják a világgal a legszükségesebb kapcsolatot. 1324: az ált. kápt. úgy határozott, hogy a Grande Chartreuse-ben max. 20, a többi házban 13, max. 15 szerz. élhet. - A ~ sírján név nélkül csak egy kereszt áll (életük Krisztussal el van rejtve Istenben). Aki kitűnt a többiek közül életszentségével, annak a nevéhez a közp. levtárban ennyit fűztek hozzá: laudabiliter vixit in ordine, 'dicséretre méltó módon élt a rendben'. - A ~ nem szorgalmazzák a sztté avatásokat, így is 33 karthauzi sztet és b-ot ismerünk, közülük 15-18 vt. Szellemi téren a kódexmásolásban, nyomdászatban és a lelki irod-ban tettek nagy szolgálatot. 1500-ig szinte minden mon-ban másoló-, miniatúrafestő-, könyvkötő-műhely működött. - Mo-on az első ktort IV. Béla kir. (ur. 1235-70) 1238: →Ercsiben létesítette, 1241: a tatárok elpusztították. 1299: Menedékszirten (→Menedékkő, Szepes vm.), 1304: Lövöldön (→Városlőd, Bakony), 1319: →Lehnicen (a Dunajec folyó m.), 1332: →Felsőtárkányban (Heves vm.) alapítottak ktorokat. - A 2000: is létező remeteség 1403: Pleterjében (Szlovénia) alakult. P.F.M.

Vajda Viktor: A Grande Chartreuse és a ~. Kecskemét, 1889. - Dedek Crescens Lajos: A ~ Mo-on. Bp., 1889. - DS I. (Gaurdel, Yves OCarth: Chartreuse) - Vie Consecrée 1960:140. (Solitude et sainteté), 652. (Leclercq, Jean OSB: St. Bruno et le rayonnement de l'idéal cartusien) - DIP II:782. - Guillerand, Augustin OCarth: Prière cartusienne. Grande Chartreuse, 1981. - Die Kartäuser. Der Orden der schweigenden Mönche. Köln, 1983. - La grande Chartreuse. Saint-Laurent-du Pont, 1984. - Hellenstein, Janez OCarth: Wo die Stille spricht. Pleterje, 1986. - Gioia, Guiseppe: La divina filosofia. La Certosa e l'amore di Dio. Milano, 1994. - Szedő Szeverin OCD: A magány szigete. Éveim egy karth. ktorban. Pécs, 1998. - Török-Legeza 2001.