Karmeliták

http://www.karmelitarend.hu/mikarmelitak/rendtortenet


Rendtörténet
Próféta

„TARTSÁK MINDIG SZEMÜK ELŐTT AZT A TÖRZSET, AMELYBŐL SZÁRMAZUNK: AZOKAT A SZENT PRÓFÉTÁKAT!”

(Avilai Szent Teréz: Az alapítások könyve, 29,33)

A Kármel karizmájának ideáljai után kutatva a Testvérek Rendelkezéseinek elején olvashatunk hivatásunk máriás és biblikus gyökereiről. Rendünk máriás jellegéről, annak hagyományáról és megéléséről már elmélkedtünk. Helyezzük most figyelmünk középpontjába hivatásunknak egy másik – a Szentírásból fakadó – ősi ideálját, amelyre Szent Illés próféta alakjában leltek rá a Kármel-hegyén megtelepedő remete elődeink. Vajon mi mondanivalója lehetett egy ószövetségi prófétának a kármelita szerzetesek számára? Az egymást követő korok eltérő körülményei, kihívásai mélyítették-e a Kármelben eme ősi ideál iránti érzékenységet? A Terézi Kármel XVI. századi létrejöttében pusztán a Rend lelkiségéhez való hűség követelményét hozta magával a Szent Illésre és a Kármel-hegy szent atyáira való emlékezés, vagy a megújulásra, a Lélek felé való nyitottságra, s következésképpen új lehetőségek vállalására is késztethette a Rendet? És vajon a harmadik évezred eleji Kármel számára - akik között a klauzúrás nővéreinken kívül mindenki a világgal többé-kevésbé kapcsolatban él mindennapi tevékenysége által, főként a Világban Élő Kármel tagjai - lehet-e és milyen módon lehet aktuális üzenete ennek az üdvtörténetben jelentős szerepet betöltő prófétának, aki Rendünk kezdeteire is oly nagy hatást gyakorolt?
» tovább
Regula

„NÉZD, ELÉD TÁRTAM MA AZ ÉLETET ÉS A JÓT…” (Deut 30,15)

(A kármeliták „Eredeti Szabálya” és annak szelleme)
Minden szerzetesrend életében alapvető szerepet játszik a Regula, hiszen az a Rend önazonosságát adó életnek a foglalata. A Kármelben az ún. „Eredeti Szabály” jelenti a Rend Reguláját. Ennek előírásait azonban – rendhagyó módon - a Kármelben nem a Rend alapítója adta, mint ahogyan az más szerzetesrendek történetében megfigyelhető. Ehelyett egy többé-kevésbé már összekovácsolódott közösség életformájának jóváhagyásául íródott, amely - fokozatosan szerzetesrenddé válva - az utána következő évtizedek, majd évszázadok folyamán is sokat változott. A Kármel Reguláját tehát nem valami zárt előírás-gyűjteményként kell olvasni és megélni, amely a teljesség igényével pontosan rögzíteni akarná a szerzetes kötelességeit és jogait. Az „Eredeti Szabály” rendi történetünknek és karizmánknak egy olyan életet közvetítő dokumentuma, amely a Kármel történetének kezdeteit hűen visszatükrözi, s Rendünk eredeti szellemét közvetíti olyan módon, hogy a rendi karizma további fejlődésére, gazdagodására is szolgáló biztos alapot jelent.
» tovább
A Kármel: egy név, melynek tartalma egyre gazdagabb

Mit jelentett és jelent a Kármel neve? Hogyan vette fel egy szerzetesrend ezt a nevet, miként gazdagodott annak jelentése az évszázadok folyamán, és jelenleg milyen nagy az a lelki család, amelyet a Kármel elnevezés magába foglal? – Efféle kérdésekre keressük a választ az alábbi elmélkedésben.

A Kármel bibliai, földrajzi és lelki jelentése
A „termékeny föld” fogalmat a Szentírás héberül a „kármel” szóval fejezi ki. Ezzel a kifejezéssel találkozhatunk például Jeremiás könyvében, amikor az Úr így szól népéhez a próféta által: Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek (Jer 2,7).
» tovább
A Kármel hivatása

A KÁRMEL: AZ ISTENNEL VALÓ EGYÜTTLÉT HEGYE,

AZ ISTENNEL VALÓ TALÁLKOZÁS KÚTJA

Az alábbi bevezető írás a Kármel hivatásáról szóló elmélkedés. A Kármel – mint ahogy a Szentírásban szereplő számos más hegy is - különösképpen az Istennel való kapcsolat, az imádság helyét jelenti. De jelenti azt a jelképes kutat is – a Szent Illésről nevezett kútra utalva, ami körül a kármelita szerzetesek első kolostorukat építették -, amely a maga gazdag lelki hagyományával harcol a mindenkori ember felszínességével szemben. Szentjeinek tanúságtételével feltárja, hogy milyen titokzatos mélysége van az emberi szívnek (Zsolt 64,7), amely minden benne lévő sötétség ellenére is az Istennel való találkozás helyéül szolgálhat az arra megnyíló lélek számára (vö. BV I. 1,3). A Kármel lelki öröksége arról tanúskodik, hogy Isten a Vele való élő kapcsolatra hívja az embert.
» tovább
A Kármel története hazánkban

Az első történeti hitelességű adat Nagy Lajos korára esik. Szent Péter-Tamás, mint kronai püspök és pápai legátus kétszer is járt Nagy Lajos birodalmának déli részein (Szerémség). Ez a legátusi látogatás 1355 és 1356-ban volt. Arról nincs adatunk, hogy Budán a királyi várban is megfordult volna.

Nagy Lajos édesanyjának (Anjou dinasztia) kármeliták voltak a gyóntatói, és a király letelepítette a rendet. Házuk valószínűleg a mai Fazekas utcában volt, a ferencesek szőlőskertje mellett (Margit körút). Templomuk az „Irgalmas Anya” tiszteletére épült. XI. Gergely pápa levele, mely a rendház alapítását elrendelte, 1372. július 28-án kelt.