Ritát idős szülei hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után kapták Istentől ajándékba. A szülei, Cascia környékén, egyszerűségben és istenfélelemben nevelték Ritát. Gyermek és ifjúkorát a szülei iránti engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos munka jellemezte. Rita szívében ima közben felgyulladt az Isten iránti szeretet és apáca akart lenni, hogy teljesen egy lehessen isteni Megváltójával. Szülei az akkori szokás szerint odaígérték Ritát egy helybéli ifjúnak, aki vad és erőszakos ember volt. Férje rossz természetét hősies türelemmel elviselte. Szüleinek soha nem panaszkodott! Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal az egy feltétellel, hogy a templomba elengedi. Szelídségével és jóságával végül férje rossz természetét sikerült legyőznie és lelkét Istenhez vezetnie.
Idős szülei halála után újabb gyász érte Ritát: meghalt a férje, aki már tisztelte és szerette őt. Egy régi ellensége ölte meg bosszúból. Egy évre rá meghalt Rita két kicsi fia, akikért imádkozott, hogy az Úr inkább vegye őket el, minthogy vér tapadjon a kezükhöz az apjukért való bosszú miatt.
Miután sok fájdalom árán eloldódtak a földi kötelékei, háromszori visszautasítás után beléphetett a Mária Magdolna ágostonos kolostorba. A nővérek között türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek az épülésére.
Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről és arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Jézus szenvedéseiben. Egy alkalommal, amikor a feszület előtt térdelt érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely elmérgesedett és a belőle kiáradó szag miatt elkülönítették Ritát a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett az emberek közé, amikor az Úr, Rita kérésére eltüntette a sebet a zarándoklat idejére, de fájdalmai akkor is megmaradtak.
Fájdalmai, a böjtölések és a munka felemésztették az erejét. Utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. Az örök boldogságba való átköltözését harang szava hírdette az embereknek, amely magától, emberi kéz érintése nélkül szólalt meg.
Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel a halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját Rita nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette, aki súlyos betegségből gyógyult meg a szent közbenjárására.
Szent Rita, Te aki életedben sokat szenvedtél, mit üzensz nekünk, szenvedő embereknek? „Higgyétek el, a szerető Atya nem nézi tétlenül azt a nehéz időszakot, amelyben éltek. Nem vár tétlenül az idők végéig, hanem kinyújtja a Kezét a szenvedő ember felé! Bizzatok a Mennyei Atyában, aki nem fogja átengedni a teremtményeit teljesen a természet erőinek és a Gonosszal szembeni kiszolgáltatottságának.
A múlton való rágódásotok és a jövő miatti aggodalmaskodásotok lelki szenvedéssel jár. Ezért tanuljátok meg jól megélni a jelen pillanatot. Gondoljatok gyakran Jézus szavaira: elég a mának a maga baja! A holnapi ügyeitekhez, holnap kapjátok meg a kegyelmet. Bármilyen szenvedés meghívás számotokra a megtérésre, életetek Isten Akarata szerinti rendbe tételére. Bízzatok Istenben, aki minden szenvedésetekben veletek van és megsegít titeket. Váljon világossá számotokra, hogy a megváltoztathatatlan szenvedés a tisztulásotokra válik. Higgyétek el, minden Isten által megengedett szenvedés kegyelem a számotokra. A döntő sohasem az, hogy milyen szenvedés ér benneteket, hanem az, hogy hogyan viszonyúltok hozzá. A szenvedéssel való megbírkózás egy folyamat a számotokra, amely több szakaszon megy át. Mindannyiótoknak többnyire egyedül kell végigjárni a keresztutat. Senki nem teheti meg helyettetek a lépéseket. A szenvedéseiteket csak Isten segítségével tudjátok feldolgozni és beépíteni az életetekbe. A szenvedés Isten nevelésének egyik fajtája, az igazak vizsgáztatására. Minél több pozitív tanítást olvastok ki a szenvedéseitekből, annál inkább a javatokra válik. A szenvedés tudatos elfogadása feszabadít titeket. Keresztjeitek elfogadása és felajánlása által a lelkek sokaságát menthetitek meg az örök kárhozattól!!! Befejezésül azt üzenem nektek, mint lelki testvéretek: a Földön az örömök és a szenvedések csak ideig-óráig tartanak, de a Mennyország boldogsága mindörökké tart. Érte érdemes minden áldozatot vállalnotok!!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése