Baptisták (egyházi jellegû közösség) Már a reformáció kezdetén jelentkezett az az anabaptista, (újrakeresztelkedõ) irányzat, melynek képviselõje az a Münzer Tamás volt aki Luther Mártonnal szemben is fellépett. Õ a ''valósággal igazhívõk és szentek'' gyülekezetét kívánta létrehozni. Innen származik a felnõtt keresztség és a hitvalló gyülekezet követelménye. A törekvés nem új az egyháztörténelemben, hiszen a montanista mozgalmak az ókorban, a katharista mozgalmak (a katharosz, tiszta szóból: tisztának tekintették magukat) a középkorban már ugyanezt a célt tûzték ki. Szinte mindazokat a jegyeket megtaláljuk már ebben az elsõ formulában is, amik a késõbbi a kereszténységbõl kivált irányzatoknál jelentkeznek: a Szentírás betûjénél fontosabbnak tartják, mit mond nekik ''külön'', egyénileg úgymond a Szentlélek.
Az Ószövetség túlsúlyra jut náluk az Újszövetséggel szemben. Apokaliptikus (végítéletet váró) tanok kerülnek náluk elõtérbe. Ennek végkicsengése, hogy 1534-35-ben nagy külsõséggel megalapítják Münsterben ''Sion királyságát'', ahol azután még a többnejûséget is megengedhetõnek tartották. A következõ áramlat Menno Simons frieslandi, volt római katolikus pap nevéhez fûzõdik, aki elhagyja az apokaliptikus fanatizmust és csöndes, kereszthordozó kisgyülekezetet alakít ki ("mennoniták"). Õk elvetik a gyermekkeresztséget és az esküt, a világtól elvonulva, de szinte katonai fegyelemben élnek.
A tulajdonképpeni baptisták (szószerint: keresztelõk, vagy alámerítkezõk) a XVII. században, Angliában jön létre, mint az evangéliumi szabadkeresztény gyülekezetek egyik fõ formája. Alapítója John Smyth, aki 1606-ban Hollandiába került s az anglikán államegyháztól elütõ nézeteit az akkoriban Hollandiában elterjedt mennonita és anabaptista (újrakeresztelkedõ) felfogással elegyítette és kezdte hirdetni, hogy a gyermekkeresztelés semmis, a felnõtteket újra meg kell keresztelni. Követõivel visszatért Angliába. Cromwell, majd Orániai Vilmos szabadságot biztosított számukra, ezért tanuk hamar elterjedt Angliában. Milton, a költõ is közéjük tartozott. Anglián kívül fõleg Észak-Amerikában talált talajra. Szülõföldjén a tan két ágra szakadt (részleges és általános baptisták), Amerikában pedig további ágakra: Ellenmissziós baptisták; A hetedik nap baptistái; A hat fõigazság baptistái; Isten egyháza; Tunkerek; Krisztusban egyesült testvérek; Campbellisták; Angyali vagy testvéri szeretet társasága. A német baptisták mind tanban, mind szervezetben különböznek az angliaiaktól és amerikaiaktól, Magyarországon is a német ágazat terjedt el, amelynek nagy hagyományai vannak Békés, Pest, Szolnok, Tolna, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A baptisták általában a kálvini hitvallás alapján állnak, így elfogadják a Szentháromságot és azt, hogy az Úr Jézus Isten Fia.
Hogyan fogadják a Szentírást? Az ószövetségi Szentírás 46 könyvébõl a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség Honlapja szerint csak 39 könyvet fogadnak el, tehát 7 kánoni könyvet elvetnek a Szentírásból. A reformáció egyházaihoz hasonlóan vallják, hogy hitünk egyetlen forrása a Szentírás. Ugyanakkor a Szentírás-magyarázatban nem fogadják el a korábbi korok értelmezését és hajlamosak arra, hogy elõre felállított tételekbõl induljanak ki (ezt petitio principiinek, a bizonyítandó tétel elõzetes feltételezésének nevezhetnénk). Jó példa erre éppen a felnõtt keresztség: eleve feltételezik, hogy a keresztséget csak tudatosan lehet felvenni. Vallják ezt annak ellenére, hogy a Szentírás korához még igen közel álló õskeresztény korból sem igazolható, hogy akkor ellenezték volna a gyermekkeresztséget. Még ha a gyermekkeresztséggel általában nem is éltek, megosztó hitvita vagy szakadás nem volt emiatt.
Mennyiben keresztények? Keresztények azok, akik a Szentháromság nevére vannak megkeresztelve. A baptisták ennek a jegynek nem tesznek eleget, nem a Katolikus, Ortodox, Anglikán, Református és Evangélikus értelemben keresztelnek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. A Szentírás leírja, hogy amikor a tanítványok olyan megkereszteltekre találtak, akik csak Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesültek, azokat minden esetben újra keresztelték. A baptisták viszont az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelteket is újra keresztelik, tehát keresztségük nem azonos a miénkkel, különben elfogadnák a katolikus keresztséget, mint ahogyan mi elfogadjuk az imént felsorolt egyházak keresztségét és senki áttérõt nem keresztelünk újra. A baptisták épp eme, a mi keresztségünket nem elfogadó gyakorlatukkal igazolják, hogy keresztségük nem azonos a miénkkel, ezért mi sem fogadhatjuk el az általuk megkeresztelt emberek keresztségét érvényesnek. Ilyen értelemben a baptisták Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesülnek és nem többen.
mmmmBár a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapját olvasva elsõ pillanatra úgy tûnik, hogy az iménti állításunk nem igaz, hiszen ezt olvashatjuk: "Mindazon megtérõk, akik korábban más evangéliumi közösségben bemerítkeztek, bemerítés nélkül a gyülekezet tagjává lehetnek, amennyiben
1. Bemerítésük az Atya, Fiú és Szentlélek nevében történt,
2. A bemerítés hiteles, erre felhatalmazott személy által történt, az érintett megtérését követõen, annak szabad akaratából.
mmmmAki azonban figyelmesen elolvassa a 2. pont második felét, az egyértelmûen láthatja hogy miután úgy a katolikus mint a protestáns felekezeteknél a gyermekkeresztség általános gyakorlat a 2. pont második felének nem felelnek meg a Szentháromság nevében megkeresztelt gyermekeink. Továbbá az is aggályos, hogy a keresztelésnek kizárólag a bemerítéssel történõ formájáról van szó honlapjukon, nem tudjuk hogy a nem bemerítéssel, hanem a vízzel való leöntéssel végzett keresztelést elfogadják-e? Így a legnagyobb jószándékkal sem mondhatjuk hogy keresztségük azonos a miénkkel, hiszen akkor azt elfogadnák.
mmmmAmi a hitvallást illeti, errõl a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapján a következõ olvasható szó szerint: "A hitvallás szövegét 1967. május 25-én fogadta el a magyarországi baptista gyülekezetek küldötteinek és lelkipásztorainak országos közgyûlése." A Katolikus Egyház az apostolok által az apostoli zsinaton elfogadott apostoli hitvallást fogadja el, így azt hiszi és vallja, amit az apostolok hittek és vallottak.
mmmmHa egy katolikust vagy protestánst megkérdeznek, hogy tudja-e a hitvallást, elkezdi mondani, hogy Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában... vagyis az apostoli hitvallást. Mit találunk a Magyarországi Baptista Egyház honlapján? Ime:A Baptista Hitvallás amit Krisztus után 1967 évvel fogadtak el:
"1. A Szentírás * 2. Az egy igaz Isten * 3. Az ember teremtése, bûne és bukása * 4. Az ember megváltása * 5. A hit * 6. A megtérés és az újjászületés * 7. A megigazítás és az istenfiúság * 8. A megszentelõdés és a megtartás * 9. A Szentlélek munkája * 10. A bemerítés * 11. Az úrvacsora * 12. A gyülekezet és az egyetemes egyház * 13. A gyülekezet tisztségviselõi * 14. A gyülekezeti fegyelem * 15. A bizonyságtétel * 16. Az imádság * 17. A nyugalomnap * 18. A házasság * 19. Az államhatalom * 20. A végsõ dolgok"
Bár a fenti pontok részletes kifejtésénél természetesen találunk elfogadható tételeket, de HITVALLÁS címszó alatt szerettük volna megtalálni legalább az apostoli hitet, sajnos a legnagyobb jószándékkal sem azt találtuk hitvallásként. Így bár mint történelmi egyházat fölmerülhet hogy miért helyezte az eredeti ismertetõ is e környezetbe, ahonnan pl. a reformátusok és az evangélikusok is hiányoznak, ám a fentebb saját honlapjukról vett idézetek alapján bizonyított aránytalanul nagy hitbeli különbözõség ezt mégis indokolttá teszi.
Mit tartanak a Katolikus Egyházról? Mint minden más keresztény közösséget, így a Katolikus Egyház tanítását is elvetik, a gyermekkeresztelés gyakorlata, a történelmi múlt, így a világi hatalommal való összefonódás miatt. A Szentírás azonban sehol sem tudósít bennünket egy baptista egyház alapításáról. Bár több tanítás azonos vagy hasonló, a túlnyomó többség tételesen különbözik. A baptisták általánosságban elfogadják a többi keresztény közösségnek az üdvösségre vonatkozó tanítását, de a feltételek és a kivételek mégis a legtöbb tanításban megjelennek.
Ami a számukra "mérvadó kérdést", a keresztséget illeti, a gyermekkeresztség elvetését protestáns teológusok épp a reformáció egyik alapgondolata: a Krisztus által és nem az egyes emberek érdemei alapján történõ megigazulás tétele elleni orvtámadásnak tekintik. Katolikus Egyházunk is úgy tartja, hogy a szentségek nem az ember erõfeszítésébõl, hanem Isten kegyelmének erejébõl hatékonyak. Szent Pál és a Nicea-Konstantinápolyi zsinat alapján mi az "egy keresztség"-ben hiszünk, képtelenség tehát, hogy egy-egy, már megtörtént keresztséget bárki visszavon, semmisnek vesz, esetleg újra kiszolgáltat. Az más kérdés, hogy ki-ki hogyan éli meg az egykor kapott szentséget s azt mennyiben teszi életformáló erõvé. A mai korban is jelentkezik törekvés a neokatekumenátusra (a keresztség tudatos újra felvállalására) és a "futószalagon" végzett keresztelések túlhaladására, ez a gyakorlati szempont azonban nem kérdõjelezi meg a gyermekkeresztség elismerését.
A baptisták bibliaértelmezését szintén kérdõre vonják még protestáns szerzõk is, mert a misztikus megvilágítást, a külön egyéni kijelentést a Szentírás fölé helyezik. Ezzel nagyon jól megfér náluk a fundamentalizmus is (egyes helyek betû szerinti értelmezése, pl. a Hegyi-beszéd elõírásainak megtartásában), emellett a több más felekezethez hasonlóan jelentkezik náluk az Ószövetség elsõsége az Újszövetséggel szemben, ugyanakkor 7 sugalmazott könyv eltagadása nagyon intõ kell hogy legyen mindenki számára. Végsõ soron tehát ugyanazokkal a jelenségekkel találkozunk a baptistáknál, mint a legtöbb hasonló felekezetnél.
Épp ezért tanulságos lehet számunkra, hogyan húzza meg a határt a reformáció fõ vonulata és "mellékirányai" (köztük a baptista irányzat) között a református teológia. Református szerzõk szerint az választja el ezeket a közösségeket a lutheri vagy kálvini iránytól, "hogy egyik sem a reformáció központi evangéliumi alapigazságából és alapélményébõl (hit által való megigazulás, mindenható kegyelem) indul ki", egyaránt szembefordulnak Rómával és az akkor már megszilárduló protestáns egyházrendszerekkel. A baptista közösség ebben is mintegy típust teremt a késõbbi irányzatok számára.
Hányan vannak? A világon tízmilliónál is többen -a Baptista Egyház a világon a harmadik legelterjedtebb felekezet. Magyarországon több tízezren vannak. Rituális kötöttségük nem igen van, a legkülönbözõbb kötetlen eszközökkel -modern zene, a természet ölén tartott rendezvények, csendes napok, karitatív szervezetek- révén nyerik meg az érdeklõdõket s vonják be tevékenységükbe. Akár a rádióhallgató is tanúja lehet, hogy ha kevesen is vannak, mégis a Baptista Szeretetszolgálat bárhol katasztrófa van a világban, azonnal megjelenik. A magyar baptisták az USA-ból kapnak jelentõs anyagi támogatást, így nyílik lehetõségük karitatív módszerekkel bõséges mozgástérbõvítésre.
Jogos kritika az, hogy a pápahívő görög szertartású katolikusok ruszinok, tehát nem ortodoxok és nem Római szertartású katolikusok hiányolják egyházunk honlapjáról az Apostoli és a Niceai hitvallást. Pár gondolatot, azonban tessék megengedni.
1. A Biblia nem tud azonosulni gyermekkeresztséggel. Nem részletezem.
2. Önök pápa hívők a hitük tárgya szentté avatta Aqunoi Tamást, aki szintén nem tudott azonosulni a gyermekkeresztséggel.
3. Nem illik összekeverni a credót a felekezeti hitvallással, ami egy rövidített Bibliaértelmezés.
4. A bemerítést a Szentháromság nevében tesszük.
5. Döbbenetes különbségek vannak gyermekkeresztelő teológiák miatt.
6. A kézrátétel tovább öröklődött Simon Menno és Hubmayer Baltazár katolikus papok által.
7. A Baptista teológiai jegyzetek cáfolják Münzer Tamás átütő vezető szerepét.
8. Az ökumenizmus alapja Jézus kereszthalála, nem a pápai állam.
9. Vizsolyi Bibliát használjuk.
10 Szent Ágoston amikor megtért, megtérését a Biblia fölé helyzete vagy Pál apostol?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése