Hasonló tartalom

2012. július 9., hétfő

rendszerelmélet és lelkigondozás

http://punkosd.ma.ptf.hu/cimlap/pasztoralpszichologia/muhelymunkak/braun-attilane-drogprevencios-oktatas-rendszerszemleleti-alapvetese



Braun Attiláné: Drogprevenciós oktatás rendszerszemléleti alapvetése


A rendszerszemlélet és a család

 „Rendszerszemlélet – ezt a fogalmat elég gyakran használjuk és emlegetjük, mint egy egyedüli helyes világszemléleti, világnézeti életmódot. De ezzel a fogalommal is az a helyzet, hogy ahány ember, annyiféle meghatározás, és annyiféle tartalom. Ennek az egyik oka, hogy a rendszer részeként nagyon nehéz átlátni a rendszert és így valós rendszerszemléletben gondolkozni, ennek pedig az a következménye, hogy egyre kevesebben vannak, akik ezt a nehezebb utat választják.”[1]

„A rendszerelmélet, amelyet mostanában gyakran nevezünk a komplex rendszerek tudományának, széles körben használt paradigma a társadalomtudományok körében. Fejlődő tudomány, ismeretelméleti filozófia, amely alkalmazható bármely - állandó paraméterekkel bíró, és egymással kölcsönös kapcsolatban lévő részekből álló - komplex entitásra. A részek, azaz a rendszer elemei, együttműködnek, interakcióban, kapcsolatban állnak valamely séma fenntartása és bizonyos funkciók kielégítése érdekében.”[2]

Ilyen értelemben a rendszer fogalmát már az antik világban és a középkorban is használták, s metaforaként is mind gyakrabban fordult elő a különböző, főképpen az élettel foglalkozó tudományokban. Társadalomnak (organizmusnak) tekintették a szervezetet is, mint komplex rendszer.

„A rendszerben való gondolkodás története arra a történelmi időszakra nyúlik vissza, amikor az ember, a társadalom felfedezte a természettől való elkülönültségét és azonosságát, letelepült, s tervezett, épített településben képes volt az életét megszervezni. A termelési rendszereivel beavatkozott a természet autonóm folyamataiba, átalakította azt (intenzív növénytermesztés, öntözéses földművelés), települését védelmi rendszerrel látta el, belül pedig funkcionálisan épületeket, épületcsoportokat különített el. A társadalmi struktúra felépítésében tükröződött a közösség szükségleti hierarchiáját megoldó szervezeti-funkcionális tagolódás, a téri rendszerek funkcionális elkülönítése ezt tükrözi vissza.”[3]

Már Jerikó város felépítése is tudatos rendszerszemléletű építkezés volt. A rendszerszemléletű társadalmi, katonai vezetés modelljét fedezzük fel a Homérosz eposzában, i.e. a 10–8. században keletkezett Iliászban is.

Az emberiség történelme folyamatában a természeti környezeti rendszereket mindinkább „bekebelezi” a mesterséges, épített környezet, korunkra a természet rendszerei veszélybe kerültek az azokat kizsákmányoló társadalmakkal szemben.

A szervezetelmélet, mint önálló társadalomtudomány foglalkozik a társadalmi rendszerrel, mint szervezeti rendszerrel. A rendszerszemléletű tudományos természeti és a társadalmi rendszerek megismerésének végső célja a társadalom egyre bonyolultabb szükségleteinek megoldása, a természetnek és a társadalomnak, mint egyetlen totális rendszer egyensúlyának megteremtése.

A rendszerszemlélet eredetileg egy filozófiai kifejezés, a holisztikus irányzat képviselői alkalmazták, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, Leibniz, Hegel. Bár különböző korokban életek, közös nézetük, „mely szerint a valóság minden eleme – a fizikai, pszichológiai, az élőlények szerveződése stb. – az alapvető különbözőségek ellenére igazi egységet alkot, mely lépcsőzetesen teljesedik ki. Minden ilyen elem önálló lépcsőfok, mely a véletlenszerűség eseményei révén válik el a többitől, és az ún. holisztikus leegyszerűsítés művelete által az egyszerűbb lépcsőfokokra visszavezethető.”[4]

E nézet szerint minden összefügg egymással. Az egység ott van jelen, ahol ez lépcsőzetesen bontakozik ki. A rendszerszemléletű megközelítésnek mindig az az alapja, hogy összetartoznak azok, amik nem tartoznak össze. Az összetartozás azt a fajta gondolkodást előfeltételezi, hogy a keresést bizonyos rendszerben végzem. Azt vizsgálom, hogy tudok közöttük olyan kapcsolatokat létrehozni, amelyek egyszerűbb kapcsolatokra utalnak.

Aquinói Szent Tamás, aki a 13. században élt, filozófusként és teológusként szenvedélyesen Isten megismerésére felé fordult. Hittel és a filozófia eszközeivel is kereste Istent.[5]

„Szent Tamás létrehozott egy gondolai rendszert, az istenbizonyítékok rendszerét (a híres “öt út”: a mozgásból, az okságból, a célirányosságból, etc. vett istenérvek). Ezek létéből, összességéből, szervezettségéből Isten léte már magában következik. Az istenbizonyítékok egy zárt gondolati rendszer elemeiként már önmagukban megelőlegezik a végeredményt. A rendszer érvényességét önmagában hordozza.

Szent Tamásnál megjelenik az emberi gondolkodás olyan lehetősége, amelyben maga a gondolkodó puszta receptorrá, mintegy önmaga belső történéseinek külső megfigyelőjévé válik.”[6]

Leibniz szerint a gondolkodás nem más, mint fogalmakkal végzett műveletek sora. Szerinte minden tudományos probléma arra vezethető vissza, hogy minden gondolat és felismerés egy fogalmi viszony logikai rekonstrukciója. A megoldás visszavezethető elemi műveletekre.

Aquinói Szent Tamás és Leibniz rendszere az európai civilizációs fejlődés meghatározó gondolati vonulata.

A legegyszerűbb rendszer a család. Az iskola, szervezet stb. a családot, mint rendszert írja körül, segíti, támogatja a család körül levő vagy a családba beleépülő szereplőket.

A drogprevenció lényege is a család. Minden a családról szól, ami nem a család összefüggésében gondolkodik, az idegen tőle.

„Amikor megkíséreljük meghatározni a "családi rendszert", akkor egy olyan csoportról beszélünk, amelynek tagjai (1) befolyással vannak egymásra, (2) amelynek tagjai magukat mint csoportot egy családnak tartják, és (3) akik valamilyen aspektusból koherenciát mutatnak, például hasonló az identitás tudattal, értékrendszerrel, hittel vagy meggyőződésekkel rendelkeznek.”[7]

A kultúra, a vallás, a gazdaság és a politika befolyásolják a család definícióját, sőt a családról alkotott definíciónk egy bizonyos családon belül is változhat az idők folyamán.

A család mint rendszer, közös jegyeket hordoz:

- A családtagok kölcsönösen hatnak egymásra.
- A család tagjainak cselekedete valamilyen módon a többiekéhez kapcsolódik.
- Az ismétlődő minták jelen vannak mind a viselkedésben, mind pedig a kapcsolatokban.
- A család tagjainak hasonló az identitástudata és meggyőződése.
- A családi rendszerhez tartoznak a szerepek és szabályok.

„A családterápia kezdeti éveiben többek között azon volt a hangsúly, hogy a családok hogyan tartják fenn egyensúlyi állapotukat. Később a kutatások egyre inkább arra irányultak - és a terápiás tapasztalatok is ezt erősítették meg -, hogy a családok adaptációját és változását vizsgáljuk: miként képesek egységként megőrizni magukat, identitásukat. Végül napjainkban inkább az érdekel minket, kutatókat, hogy ez a mikroközösség hogyan létezik más rendszerek kontextusában, mint például a szűkebb környezet és a társadalom, valamint utóbbiak visszahatása a családra.”[8]

„A személy, egy család, és a társas rendszerek kölcsönhatásának megértéséhez elképzelhetünk egy modellábrát. Az ábra koncentrikus köröket mutat, amelynek legbelsőbb köre reprezentálja a személyt, akit index személynek nevezünk. Körülötte helyezkednek el a magcsalád, a távolabbi rokonokból álló család, valamint - a külső körökön - további komplex rendszerek (más fontos személyek, iskola, munkahely, egyház, azután, orvosok, tanárok, ügyvédek, majd azután a média, a politika, gazdaság stb.).”[9]



 [10]

Ha valakinek a viselkedését szeretnénk megérteni, ismernünk kell azokat a szabályokat és kölcsönhatásokat, amelyek e rendszereken keresztül és által hatnak.

Ha változik a családtagok közötti kommunikáció, akkor az egyén viselkedése is megváltozik. Például a gyermeknél tapasztalt viselkedés változik, ha szülei közötti kommunikáció változik. A körkörösség elve alapján egyik hat a másikra.

A rendszernek része a határ is. A határok elválasztanak és összekötnek, védelmet nyújtanak, valamint a strukturálódást és differenciálódást is biztosítják. Határok lehetségesek a család körül, az alrendszerek körül (házastársak, szülői és gyermeki alrendszerek), és a családtagok körül is.[11]

Az emberi viselkedés rendszerszemléletű megközelítésének egyik alapvető gondolata, hogy minden család rá jellemző, sajátosan kialakult interakciós mintázattal rendelkezik. Ezek az interakciós minták szabályozzák hol tudatosan, hol erre vonatkozó tudás nélkül a család tagjainak viselkedését.[12]

A család rendszerszemléletű megközelítésének kulcskérdése az, hogy hogyan működik a család mint rendszer, és milyen a struktúrája.

Az emberi viselkedés rendszerszemléletű megközelítésének egyik alapvető gondolata, hogy minden család rá jellemző, sajátosan szerveződött interakciós mintázattal rendelkezik. Ezek a minták szabályozzák hol tudatosan, hol erre vonatkozó tudás nélkül a család tagjainak viselkedését. A család tagjai kölcsönösen hatnak egymásra. A családi élet szerves része a stabilitáson túl az állandó változás. A rendszerszemlélet a változás két szintjét különbözteti meg. Létrejöhet a változás a rendszeren belül, úgy hogy a rendszer nem változik, illetve maga a rendszer mehet keresztül változáson.

Szerkezeti megközelítésben mint rendszer alkotóelemeire bontható, valamint maga is alrendszere egy nagyobb struktúrának.

Egy ember egyszerre több rendszernek is része. A különböző helyeken más-más szerepben állhat.

Amikor a rendszerszemléletet felépítjük, világosan meg kell különböztetni azokat az elemeket, amelyek ehhez szükségesek, és meg kell látnunk azokat, amelyek kifejezetten károsak. Erre született egy új megközelítési mód, a rendszerkutatás. Az alkotóelemekből azokat kell vizsgálni, amelyek hatásukban befolyásolják a rendszer elemeit.

Mint láthatjuk, a rendszerek az emberrel szinte egyidősek akkor is, ha ez nem tudatosodott bennünk. A különböző rendszerek hatással vannak egymásra, és a vizsgálódások során szükséges, hogy rendszerben lássuk a dolgokat. Tudjuk, hogy még az igeversek is teljesen mást jelenthetnek, ha a szövegkörnyezetből kiragadjuk őket, és akár az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani vele, mint amire Isten szánta.


Felhasznált irodalom:
http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/handle/2437/80864 (letöltés dátuma: 2010.10.05.)
http://feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=685 (letöltés dátuma: 2010.10.05.)
http://www.kompania.hu/doks/224.doc (letöltés dátuma: 2010.10.05.)


Jegyzetek:

[9] Uo.
[10]  Uo.
[12] http://www.kompania.hu/doks/224.doc (letöltés dátuma: 2010.10.05.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése