Éhség lázadás küszöbén Borsod"
És valóban, ha a cím túlzó is kissé, nem kétséges, a helyzet robbanáshoz
közeli. Adják vissza a munkát, és mindenki menni fog dolgozni. De ha
nincs miből megélni, és az emberek a gyerekeiket sem tudják etetni, el
fognak menni lopni és betörni - röviden így foglalható össze az encsi
kistérség üzenete a kormánynak. Az új közmunka-program
ellehetetlenítette az itt élőket: hiába dolgoznának, nem kapnak munkát.
Pedig nem segélyből akarnak élni.
Kaufer Virág, az Országgyűlés Foglalkoztatási bizottságának LMP-s tagja
párttársa meghívására érkezett a kistérségbe, ahol a kormány új
közfoglalkoztatási programjáról kérdezte a polgármestereket és az ott
élőket. Még csak egy teljes hónap telt el 2011-ből, de már
kétségbeestek, és nem zárnak ki egy éhséglázadást sem. A probléma
súlyos: a nyolc órás közmunka helyett részmunkaidőben, vagyis négy
órában dolgozhatnak azok, akik vannak olyan szerencsések, hogy kapnak
munkát az önkormányzattól. Az önkormányzat pedig tehetetlen: országosan
felére-harmadára csökkentek az állami források, így nincs miből fizetni.
A részmunkaidős közfoglalkoztatottak körülbelül 30 ezer forintot
keresnek. A bérpótló juttatás - vagyis munkanélküli segély - mintegy 28
ezer forint, különbség tehát szinte nincs is. Mégis mindenki dolgozni
akar, csak éppen nincs hol: Kaufer szerint amíg nincs fejlesztés és
nagyberuházás a térségben, addig az államnak kell munkalehetőséget
biztosítania.
Nem segélyt akarnak: munkát
Az LMP videóján Link
Gulyás Pál, ináncsi LMP-s és cigányönkormányzati képviselő kifejti: ha
kell, nyílt levelet írnak, demonstrálnak, és bármit megtesznek, hogy
munkához jussanak. "Nem várjuk a csodát a politikusainktól. Kérünk
segítséget: azért, hogy a megélhetésünk, a gyerekeink megélhetése, a
jövő megmaradhasson."
Egy helybéli férfi kifejtette, annak örülnének legjobban, ha
folyamatosan lenne munka. Nem két hónapig, mert annak nincs értelme.
Mások leszögezték, ez nem etnikai kérdés, hiszen "majdnem hogy
ugyanannyi hányatott sorsú, szegény magyar van ebben a régióban, mint
roma". Elmondásuk szerint a most ellehetetlenül közmunkát végzők olyan
területeken dolgoztak, amelyek a biztonságos, békése együttélést
biztosították - például településőrök voltak.
Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere elmondja, 2011-ben
lényegesen csökkent az önkormányzatok közmunkára szánható kerete.
"Óriási problémát jelent, hogy a négyórás foglalkoztatást helyezte
előtérbe a kormány, amiről azt gondolom, hogy látszatfoglalkoztatás,
mert a segélyhez képest csak néhány ezer forinttal kínál többet. Lássuk
be, sem a rezsiköltségek, sem a közüzemi díjak nem csökkentek, tehát
megélhetési szempontból ezek az emberek nincsenek előrébb. "
A videón Link
egy 58 éves asszony arról panaszkodik, hiába keres munkát, nem kap. Ő
most 28 ezer forintot kap, a férje 15 ezret, és tele vannak befizetetlen
számlákkal. "58 éves vagyok, nagyon szívesen elmennék dolgozni, de
miért? Egy szakajtó krumpliért? 28 ezer forint arra nem elég, hogy tejet
meg kenyeret vegyen az ember minden nap." Van, aki attól fél, hogy egy
idő után bármit megtesznek majd az emberek: aki nem tud adni egy darab
kenyeret a gyerekének, bemegy egy boltba, vagy betör, és ellopja.
A környéken szinte minden, lehetséges megoldást jelentő munkahelyet
bezártak, noha az emberek a falujukban szeretnének élni és dolgozni.
Nincs rá lehetőségük. Sokan nevelnek gyereket, van, aki többet is. "Mit
vegyen 28 ezerből, cipőt vagy kenyeret, vagy gyógyszert?" Egy anyuka nem
tudja, hogyan járassa iskolába a gyerekeit. Ahhoz útiköltség, iskolai
pénz, és a tankönyvek ára is kéne. Az idősebb gyerekeket nevelők sem
járnak jobban: egy asszony arról számol be, egyik gyereke hat szakmát
tanult ki, de ha nem költözik be Miskolcra, nem kap munkát. Az asszony
még egy 22 éves gyerekét taníttatja, de mivel 20 éven felüli, a kormány
elvette tőle a családi pótlékot.
"Állítsák vissza a nyolc órás munkarendet, és adjanak az embernek pénzt,
ne segélyt. Munkát adjanak, mert mi munkát kérünk"- kérik. "Adják
vissza a munkát, és mindenki menni fog dolgozni" - ígérik. Attól félnek:
ha nem lesznek új munkahelyek, rablások, lopások ideje jöhet el, az
emberek állatokat hajtanak majd el, és a kertekből fognak lopni.
Mindeközben***
Orbán Viktor évértékelő beszédében elmondja: ahhoz, hogy Magyarország
legyűrje az államadósságot, mindenkinek, aki munkaképes, dolgoznia kell.
"Nem mindenki azért munkanélküli ma Magyarországon, mert nem kap munkát.
Nagy hiba lenne egyenlőségjelet tenni azok közé, akik dolgozni akarnak,
de nem kapnak munkát, és azok közé, akik tudnának ugyan dolgozni, de
úgy gondolják, hogy segélyen vagy egyéb állami juttatáson élni mégiscsak
kényelmesebb, és amellett ebből-abból pénzt is lehet csinálni. Ha
másból nem, hát tyúklopásból."
Hozzátette: gondoskodni kell méltó módon mindenkiről, aki nem képes munkából megélni, de csak azokról.
Gerő András szerint ez kódolt cigányozás, és méltatlan a magyar
miniszterelnökhöz, de szerintem csak Gerő fejében kéne rendet tenni,
hiszen ezek szerint ő cigányként kódolta magának a dolgozni nem akaró,
segélyből és tyúklopásból élő honpolgárt...
De vissza a lényegre, mert az szent igaz: mindenkinek dolgoznia kell, aki erre képes.
De mit? Az ugyanis világos, hogy a közmunka nem váltotta be a
hozzáfűzött reményeket. Nemcsak azért, mert a közmunkák többségét nem
sikerült úgy kitalálni, megszervezni, hogy azok viszonylag nagy hasznot
hajtsanak (pl. iskola felújítás, közintézmények fizikai állagának
megóvása, stb...), hanem azért is, mert elfogyott az erre szánt pénz. Az
önkormányzatok épphogy lélegeznek, csőd kerülgeti őket, erre már
egyáltalán nincs pénzük; az állami források pedig szintén elapadni
látszanak.
És itt úszik be tudatomba a kérdés: a Kádár-rendszer miért tudta kezelni ezt a problémát?
Hogyan tudta bekényszeríteni a legképzetlenebb rétegeket is a
könnyűiparba, termelőszövetkezetekbe, építőiparba, feldolgozóiparba,
stb... ? Jó volt, hogy így volt? Lehetne ma is kényszeríteni? A
szabadságelvű rendszerben van erre lehetőség?
A válasz egyértelmű: nem. Nemcsak azért, mert a demokrácia nem tűri a
kényszert, de azért sem, mert nincs hová. És itt hirtelen eszembe jut
még valami, ami szerintem a rendszerváltás legelhibázottabb
döntéssorozatának okozója, s a bajok egyik fő forrása.
Az új rendszer két dolgot vett természetesnek:
1. Az állam rossz gazda;
2. Ha egy állami cég veszteséges, privatizálni kell, vagy meg kell szüntetni.
Ez utóbbi áldozata lett nem egy és nem kettő állami gazdaság is. Ehhez
kapcsolódik az ötletem, de előtte még tisztázzuk, miért gondolom azt,
amit a 2. pontban írtam.
A helyzet úgy áll, hogy a veszteség egy magáncégnél tűrhetetlen, de az
államnál nem egyértelmű. Ennek az az oka, hogy bár lehet, hogy egy
állami cég emberenként mondjuk havi 40 ezer forint veszteséget termel,
de ne feledjük, ennek az embernek a segélyezése is kerülne ennyibe
állambácsinak. Ráadásul maga körül egy sereg szociokulturális problémát
generálna, mint munkanélküli:
- a gyerek előtt rossz minta a dolgozni nem járó szülő;
- bedől a lakáshitele--> hajléktalanság, válás;
- fekete munkára és bűnözésre hajlamosító kilátástalan helyzet.
Tehát jelen árfolyamon akár havi 50-70ezer forint veszteséget is megérhet az államnak egy-egy munkahely fenntartása.
De hol? Mit termeljenek? Mi legyen a sok szakképzetlen vagy alig képzett munkaerővel?
ÁLLAMI GAZDASÁG! Ez komoly! Egy-egy ilyen egység akár 1-2 milliárddal is
életre hívható lenne. Mondjuk például sertés és baromfiteleppel,
melyhez a takarmányt maguk termelnék meg. Ha kell, kézi kapálással
termelt kukoricával, kisgépekkel betakarított lucernával, vagy
tartanának lovakat különféle munkálatokhoz, rövidtávú szállításokhoz.
Egy ilyen telepről az ott dolgozók engedménnyel vásárolhatnának. A
termelés egy része eleve erről szólhatna: zöldségfélék, hagyma, burgonya
és egyéb kézimunka igényes növények (eper, málna, ribizli, stb...).
Telepíthetnének almafákat, diófákat, mittoménmilyenfákat... A gazdaság
és a közeli falu hőenergia igényét helyi mini hőerőművel láthatnák el,
ahová maguk termelik meg az energiafüvet.
Feldolgozott termékeket is állíthatnának elő: gyümölcslé, pálinka,
befőttek, stb... Egy állami gazdaság rengetegféle tevékenységet
folytathat, ami nem különösebben beruházás igényes (mint egy Mercedes
gyár). Egy ilyen rendszerben egy munkahely sokkal kevesebb pénzből
megteremthető, mint a kizárólag piacra termelő iparban. Mondom, ők
maguknak is termelnének, saját fogyasztásra is! Nem létezik, hogy ezt ne
lehetne úgy megcsinálni, hogy egy-egy emberen max. pár 10ezer forint
legyen a veszteség. Ha pedig ez biztosítható, megéri. És a lényeg:
Aki egy ilyen termelőegységben kétszeri nekifutásra sem állja meg a
helyét, mert lóg, mert lusta, mert meglopja a gazdaságot, azt zavarják
el, és onnantól kezdve nyista segély. Persze, ha emiatt veszélybe
kerülnének a gyermekei, akkor őket helyezzék el kollégiumban,
gondoskodjon róluk az állam, mely e pillanattól a családi pótlékkal is
rendelkezik. Ilyen ember ugyanis nem tud érdemben gyereket nevelni,
ezért ebben nem kell pénzeszközökkel támogatni. A törvény kiskorú
veszélyeztetése miatt szakíthatná ki a gyermeket testi és lelki
értelemben egyaránt káros környezetéből. Természetesen a
kapcsolattartásra lenne lehetőség hétvégente, s ennek csak a szülő lehet
akadálya, ha arra a két napra nem tud megfelelő körülményeket
teremteni.
Kemény. Tudom, hogy kemény, de aki tud dolgozni és nem akar, pedig módja
lenne rá, az nem érdemli szájába az állami csecset. Végre el kell
kezdeni rendet tenni: aki akar dolgozni, annak legyen hol, aki nem akar,
pedig tudna, annak pedig nyasgem. Így ni.
Sok-sok embert visszavihetünk a munka világába. Ezeknek az embereknek
referenciája keletkezik.. Megtudtuk, hogy kik azok, akik pontosan
bejárnak dolgozni, és a munkahelyükön szorgalmasan továbbá kellő
precizitással teszik a dolgukat. Erről akár papírt is kaphatnak, (de a
lényeg a leinformálhatóság!) amivel jelentkezhetnek máshol. Tudott, van
előítélet a magánszektorban a cigány munkaerő alkalmazása kapcsán. Ez
ellen az előítélet ellen az egyik legjobb érv a megfelelő minősítésű
referencia, amely igazolja, hogy egy megbízható, jó munkaerőhöz jutunk,
ha például Kolompár József munkavállalót alkalmazzuk, mert neki erről
egy hivatalosan kiállított minősítő papírja van. Helytállt, amikor módja
volt erre. Dolgozott, nem lógott, nem lopott, nem késett, nem kereste a
a kibúvókat.
A munka világába visszavezetni csak értelmes munkával lehet, melyet a
munkás minden munkanapon rendszeres időbeosztással végez. Ez, nem
egyenlő a ma éppen érvényes gyakorlattal. Nem hiszem, hogy erre a
temetőben történő falevélsöprés jó, melyet havonta kb. 10-szer végez
csak (nem 20-szor 21-szer), és nincs megfelelő munkafegyelem követelmény
sem. Miért is lenne, hisz sokan úgy érzik, ez a közmunka pusztán arról
szól, hogy a valóságosság szintjén szopatják egy kicsit a segélyért a
"rászorulókat".
Rengeteg olyan munka van, amit kényelmesen és nagy haszonnal tudnának
elvégezni, dolgozni akaró emberek. Sok némi betanulást igényel és sokhoz
semmiféle képzettség nem szükséges legfeljebb egyikhez. másikhoz némi
ügyesség. Ehhez a kormány politikát kellene nagyban megváltoztatni. Azt a
nagyon letargikus személetet, azt a mást mondok, mint cselekszem
hozzáállást, azt az erőből politikát kellene változtatni, amire nem
képes vagy hajlandó egyetlen zsidó politikus vagy vezető beosztású
újgazdag egyén. |
|
| |
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése