A magyar baptizmus még szegény értelmiség megszólitásával is adós.
Klasszikus parafrázis: Nem csináltunk semmit az elmúlt 23 évben. Szándékosan félrepoziciónált egyház.
"baptizmusnak nem feladata a társadalmi problémák megoldása" A baj csak az, hogy az egész evangélium egy társadalmi konfliktusban jelenik meg.
George Bush Barack Obama csak addig baptista baptista közeli amig nem EU barát.
Viczián János örököseiről ne is beszéljünk. Szívem mélyén baptistának vallom magam. Sikertelenségből látszat sikert lehet kovácsolni. stb... Kádár értett ehhez.
http://pedellus.blog.hu/2011/04/16/felmeres_a_fiatalokrol_megallithatatlannak_tunik_a_tarsadalom_ketteszakadasa
Felmérés a fiatalokról: megállíthatatlannak tűnik a társadalom kettészakadása
"Nem is óra ütött: vészharangot vernek" (Arany)Megállíthatatlannak tűnik a mai magyar fiatalság kettészakadása, sőt, az érvényesülni képesek és a lemaradók közötti olló egyre tágabbra nyílik. A társadalmi helyzet ráadásul öröklődik, azaz nemcsak a következő, hanem további generációk sorsa is eldőlni látszik. A tendenciákból már következtetni tudunk a jövőre, és nincs okunk a derülátásra: éles szembenállás körvonalazódik ugyanis a gazdag és a szegény szülők gyerekei között. Ha az oktatás nem lesz képes arra, hogy lefaragja a hátrányokat, ha manipulálható tömegeket enged ki az iskolapadokból gondolkodó egyéniségek helyett, akkor előbb-utóbb a két tábor indulatai végzetesen egymásnak fognak feszülni. A tehetősek úgy érzik majd, hogy nagyon is sok javat és kiváltságot kell megvédeniük, a megélhetési gondokkal küzdők pedig úgy, hogy nekik viszont nincs már veszteni valójuk.
Krisztina 16 éves, az ország egyik legjobb gimnáziumának 10. osztályos tanulója Budapesten, a szülei mérnökök. Angolul és franciául beszél. Azt meséli, ha sikerül, jövőre egy évig külföldön tanul, hazatér, itt érettségizik, elvégzi az egyetemet, majd megszerzi második diplomáját valamelyik európai vagy amerikai egyetemen.
Péter 15 éves, vasutas szülők gyermeke. Most végezte a 8. osztályt egy Pest megyei városka iskolájában. Nyelveket nem beszél, fogalma sincs, mivel szeretne majd egyszer foglalkozni. A továbbtanuláshoz az alapján választott iskolát, hogy egyáltalán hová van esélye bekerülni. Családot biztosan szeretne, csakúgy, mint Krisztina, ám míg Péter nem válogat annyira, hogy ki legyen gyermekei anyja, addig Krisztina jól meggondolja kivel kösse össze az életét, magas igényeket fogalmaz meg jövendőbelijével kapcsolatban. Szerinte csak akkor érdemes belevágni ilyesmibe, ha már van olyan egzisztenciája, amellyel a gyerekének (egynek, legfeljebb kettőnek) ugyanazt a képzést és életszínvonalat tudja párjával biztosítani, mint amilyenben ők is részesültek. Úgy számol ez még kb. 12-15 év. Kérdés, megtalálja-e addig az "igazit", és valóban belevágnak majd a "baba-projektbe". Péter viszont a „hány gyereket szeretnél?” kérdésre csak nevet, majd azt mondja: „Minél többet, én is felnőttem valahogy, majd csak jut nekik is!” Péter várható élettartama egyébként 70 év, a budapesti Krisztinának viszont 79.
Megosztott válsággeneráció
A két, mellesleg egyaránt rendezett családban nevelkedő fiatal pályája tökéletesen beleillik abba a képbe, amelyet szociológusok, és általában ifjúsággal foglalkozók vázoltak fel nemrégiben, amikor arról kérdezték őket, milyen eljövendő generációt „termel ki” a mai magyar társadalom. Az egybehangzó válaszok szerint a következő nemzedéken belül legalább két különböző generációt lehet elhatárolni. Egy olyan generációt, amely hisz abban, hogy önmaga sorsát alakíthatja, és egy másikat, amelynek tagjai sem hittel, sem pedig eszközökkel nem rendelkeznek ahhoz, hogy életüket pozitív pályára állítsák.
A két, szembeötlően eltérő úton haladó csoport sorsa még élesebben különválhat, ha megvalósul a jelenlegi kormányoldal elképzelése: a tankötelezettség korhatárának leszállítása 18-ról 16 évre. A döntés hatására ugyanis csak még több lenne a munkanélküli, a segélyre szoruló ember. Mindez pedig nemcsak egy korosztály boldogulási esélyeit csökkenti, hanem a következőkét is. Ezt a vélekedést támasztja alá Bauer Béla ifjúságkutató, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet kutatási igazgatóhelyettese is, aki szerint a társadalom elitje sosem „termelte újra” önmagát olyan szinten, amennyire ma teszi ezt. A legutóbbi, 2008-ban készült átfogó ifjúságkutatás eredményeiből például kiderül, hogy míg a megyei jogú városokban lakó, diplomás apák gyermekeinek 62 százaléka szintén felsőfokú végzettséget szerzett, a községekben élő, csupán általános iskolát végzett szülők gyerekeinek mindössze 2 százaléka jutott el a diplomáig. Vagyis ha már 16 évesen nagy számban kerülnének ki fiatalok az oktatásból, ez nem csak az ő életüket állítaná kényszerpályára egyszer s mindenkorra, hanem sokuk gyermekeit is hasonló sorsra predesztinálná.
Értékek zűrzavarában
Tévedés lenne persze azt gondolni, hogy a diplomások egyfajta homogén "elit" közösséget alkotnak. Nemcsak az egyre növekvő diplomás munkanélküliség miatt nem lehet egy kalap alá venni ezeket a fiatalokat, hanem azért sem, mert az értelmiségi szülők igen nagy számban hanyagolják el gyermekük érzelmi nevelését. Magyarul bár lehet, hogy anyagiakban nem szenvednek hiányt, viszont ez nem pótólja a folyamatos odafigyelést, az értékrend kialakítását, az együttgondolkodást. (Érzelmi) intelligenciát nem lehet pénzért vásárolni, így előfordulhat :), hogy lesz olyan, akinek bár sok pénze lesz, de közben olyan sötét, hogy Darth Wader hozzá képest napisten.
Apropó értékrend. Milyen értékeket tekintenek a fiatalok mérvadónak? Könnyebb arra válaszolni, mi az, ami nem érték a számukra. Ne szépítsük: a mai tizenévesek úgy látják, nincs értelme tanulni, a világra nyitottság egyre kevesebbekre jellemző. Míg régen tudással és szorgalommal lehetett valamire vinni, ma már ez csak igen korlátozottan igaz. Ha a gyerekek azt látják, hogy szüleik elveszítik biztosnak hitt egzisztenciájukat, állandó álláskeresésre kényszerülnek, otthon a megélhetési problémák a mindennaposak, ugyanakkor folyamatosan a jólét és a fogyasztás kísértése zúdul rájuk a médiából, akkor érthető zavarodottságuk, bizonytalanságuk. Ők azok, akik a vágyott, majd megszerzett tárgyak segítségével szeretnének hasonlítani a többiekhez, ezen fogyasztási javak révén akarnak elfogadottá válni saját közösségükben. A felső tízezer gyerekeit viszont a mindent megengedő, korlátokat nem állító nevelés viszi zsákutcába. Látszólag mindenki jól jár: az akarnok, követelőző gyerek megkapja a reklámban látott okostelefont (bár ettől nem lesz okosabb), gazdag apu és anyu pedig nyugodtan szervezheti a kerti partit. Csakhogy ezek a lurkók a javaikat nem maguknak köszönhetik, hanem gazdag szüleiknek, akik mindent megvettek nekik: drága játékokat, márkás kütyüket, kiváló (magán)tanárokat, menő verdát, piacképes diplomát, zsíros állást - csak éppen a saját erőből megtapasztalt siker érzését nem, s ezáltal magabiztosságuk valódisága igencsak megkérdőjelezhető.
A fiatalok és a szex
A mai fiatalok első szexuális együttléte statisztikai átlag alapján 16–17 éves korukra tehető; éppen úgy, mint húsz éve. Ám miközben – mutat rá Sz. Mikus Edit szexológus – mind többen vannak azok, akik 12–13 éves korukban veszítik el szüzességüket, megugrott azok száma is, akik még 30 évesen sem.
A késői szex inkább a férfiakra jellemző; az egyik fő ok esetükben a számítógép, illetve a virtuális világ hatása. Sokakat annyira elvarázsol ez a közeg, hogy azután egy hús-vér nőhöz már nem tudnak közeledni. A nők esetében inkább az a gond, hogy nincs önbizalmuk, mégpedig a címlapokon, televíziókban látott, tökéletes testűnek tűnő lányok miatt.
Gyarmati Tamás orvos, a Beszéljünk róla című felvilágosító könyv szerzője szerint mára a szexualitás, mint intim viszony, megszűnt létezni. Az alsóbb rétegekből származó gyerekeknél lefeküdni valakivel olyan, mint megenni egy hamburgert. A szülő-gyermek kapcsolatok megromlása miatt pedig szerinte a szexnek egyszerűen szeretetpótló funkciója lett.
A fiatalok és a médiahasználat
A Gfk és a Szonda Ipsos friss kutatása szerint tíz év alatt 16-szorosára nőtt a naponta netezők száma. Főleg ez magyarázza, hogy a tévére és netre fordított összidő 2000 óta 69 százalékkal nőtt. Egyébként a 15-19 évesek 64 százaléka tekinthető netfüggőnek - 2005-ben ez az arány még csak 27 százalék volt.
Zsolt Péter médiaszociológus szerint van, aki a médiát tudatosan használja, és ezért profitál belőle, és van, aki nem, következésképpen elbutul tőle. Az internet éppen ezért a kulturális szakadék csökkentésében önmagában nem segít, ellenkezőleg, csupán ráerősít a már aktív művelődési szokásokra. Ha a nethasználó hedonista, még hedonistább lesz, ha a nyelvi készsége pocsék, még gyengébbé válik, ha széleskörű műveltséggel rendelkezik, az napjaink médiaeszközei segítségével még szélesebb lesz.
A fiatalok és a vallás
Mind kevésbé tudják megszólítani az egyházak a társadalom alsó rétegeit - állítja Hámori Ádám szociológus. Így egyfajta elitizálódás fenyegeti a hívő közösségeket. A szakértő szerint a rendszerváltás úgynevezett "presztízsmegtérői" kikoptak a templomokból, az egyházak hagyományos tagságának jó része viszont nem tudta átadni a vallási értékekeket a következő nemzedéknek.
A 2008-as ifjúságkutatás során a megkérdezettek 7 százaléka mondta csak magát "az egyház tanítása szerint" vallásosnak; 2000-ben még 10 százalék nyilatkozott így. A "maguk módján vallásosak" száma 47-ről 43 százalékra apadt, s érdemben csak a nem hívők tábora bővült: 28-ról 35 százalékra. Igaz, nem az egyházellenesség vált meghatározóvá, hanem az érdektelenség. A kutatások azt mutatják, hogy minél fiatalabb korcsoportot vizsgálnak, a körükben annál kisebb valószínűséggel akadnak vallásosakra. Kívánjunk azért sok sikert Hoffmann Rózsának!
Fiatalok és az egészséges életmód
A fiatalok között a lányok 23,6 százaléka rendszeres dohányos, míg a fiúknál 21,5 százalékos ez az arány. A három évvel ezelőtti Nemzetközi Ifjúsági Dohányzásfelmérés adatai szerint előbbiek 58,4 százaléka próbálta ki a cigarettát, míg a fiúknak 56,5 százaléka gyújtott már rá. Az egyébként, hogy a serdülő lányok körében már többen cigarettáznak, mint a fiúk között, nem magyar sajátosság, hanem világjelenség. Mint ahogy az is, hogy a nők egyre "férfiasabb" életet élnek, nemcsak a munkahelyeken, hanem a szabadidejükben is. Emelkedik körükben a stressztől szenvedők, az alkoholfogyasztók aránya is.
Az Echo Survey szociológiai kutatóintézet tavalyi két regionális ifjúságkutatásából kiderült, hogy a képzettség nélküli családban nevelkedő fiatalok közül Egerben 44, Nagykanizsán 30 százalék dohányzik, míg a diplomások esetében az arány előbbi helyen 20, utóbbin 13 százalék.
A fiatalok szerint túl drága az egészséges élet, ezért le is mondanak róla. Jól mutatja ezt az az adat is, hogy háromszor annyian sportolnak a tehetősebbek csoportjában, mint az anyagi gondokkal küszködők között. Az egészségtudatosság tehát, csak egy szűk , elsősorban értelmiségi és kedvező anyagi helyzetben élő rétegre jellemző.
Ugyanakkor néhol nemcsak a gyerekek edzésre járatása szempont, hanem a sportág kiválasztása is. Például egyre több gazdag szülő íratja be teniszezni a gyermekét, mondván, ha csemetéjük nem is lesz élsportoló, olyasmiben lesz jártas, amiből majd a társasági életben profitálhat. Az elit tudatos újrateremtésének ez is része ugyanis.
A fiatalok és a politika
S mi a helyzet a politikával? Ez ügyben is érezhetően két részre szakad a mai fiatalok nemzedéke. Világos ideológiai elképzelésekkel csak nagyon kevés fiatal rendelkezik. A többség inkább közömbös, illetve, ha mégis meg kell nyilvánulniuk, sokszor visszaköszönnek a pártok otthon vagy a médiából hallott szólamai. Ennek a korosztálynak még nincs konzisztens képe, lazább, gyakran ellentmondásos véleményeknek adnak hangot. Mindez annak a veszélyét hordozza, hogy egyes politikai erők megpróbálnak hasznot húzni a bizonytalanságukból. Beszédes adat például, hogy a fiatalok 47 százaléka elutasító a romákkal szemben, de stabilan magas a románokkal (33%), zsidókkal (28%) és kínaiakkal (22%) szembeni intolerancia is a 15-18 éves korosztályban.
Nos, ha mindehhez hozzávesszük, hogy nő a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos bűncselekmények száma, s hogy tinédzserek tömegei hihetetlen mértékben sodródnak a bűnözés - lopások, prostitúció, kábítószer-kereskedelem - felé, hogy az agresszió terjedését jól mutatja, hogy a lányok is mind gyakrabban keverednek verekedésekbe, akkor talán nem túlzás azt mondani, hogy hamarosan nagyon el fognak csodálkozni mindazok, akik eddig struccpolitikát folytattak. Bimm-bamm, lordjaim, bimm-bamm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése