Ének: EMBERHALÁSZ

EMBERHALÁSZ

Szeretnék lenni én erőtlen és szegény,
az Úr szolgálatában halász.
Ez a munka csodás, oly szép a halfogás,
Ezért ég bennem a munkaláz.

A hálóm én viném, a mély vízbe vetném,
s hogyha benne csak egy is akad, még
azt is kivinném, az Úrhoz így vinném:
Uram, hoztam Neked egy halat!

Már kora hajnalon, kis halászcsónakom
ott ring a hullámzó tengeren.
Halfogás oly nehéz, vad a hullámverés,
de az Úr ad erőt énnekem.

Lesznek tán napjaim, hogy a víz partjain
szétszakadt hálóim foltozom.
Bánat arcomra ül, mert a hal elkerül,
Mit tegyek Uram, Te jól tudod!

Akkor Ő hozzám lép, a szívemre beszél:
Lesznek még ragyogó hajnalok!
Jöjj te bús Péterem, jöjj halász énvelem!
S ekkor újra vele indulok!
Szeretnék lenni én erőtlen és szegény
Ez a munka csodás, oly szép a halfogás,
Azért szívemből száll a fohász:

Uram, add meg nekem, hogy ifjú életem
Bűnöst hozzon hozzád, melyre vársz.
Lelked erejével, kezemben igéddel
hadd legyek én is emberhalász!


Készítette: Szabó Sándor

Átvétel: ,http://vak.keresztenydalok.hu/?page=keres&subpage=&aid=126&be=1